Bélától Billy Joelig – Galla Miklós-interjú

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Bár a közönség jelentős részének elsősorban a humorista jut eszébe a művész nevét hallva, szerencsére elég sokan fel tudják idézni Galla Miklós zenei munkásságát is, elég, ha a GM49 olyan dalaira gondolunk, mint a mára közmegegyezéses klasszikusnak számító Bélát itt ne keressék, vagy a Kötöde. A most következő interjúban új gyűjteményes albuma, az Emberek, figyeljetek! kapcsán beszélgettünk, a lemez mellett olyan témákról, mint a szerzői szerepkörök változása az évek során, a szövegírás, Billy Joel, Bencsik Sándor, Ritchie Blackmore, és hogy hangszer-e a számítógép. Az olvasnivaló mellett a folytatásban dalpremier is vár rátok. (Fotó: Biljarszki Dani)

Az új lemezt hallgatva feltűnt, hogy bár a legtöbb dal alapja elektronikus, mégis nagyon sokszínű a zene, a hangszerelésekből kitűnik, hogy gitáron és billentyűs hangszereken egyaránt kiismered magad. Milyen inspirácók alapján kezdtél annak idején zenélni?

Ez attól függ, hogy mennyire megyünk vissza az időben. Tizennégy éves koromban kezdtem gitározni, de szerintem kezdjük inkább a GM49 időszakától. 1981 elején alakult a zenekar, akkor a fő inspiráció a Madness volt, és a UB40, főleg ez a kettő. Akkor még nem volt a zenekarban billentyű, ez némileg ellentmond a Madnessnek, de mégis, a zene a lüktetés hasonló volt.

Emlékszem, Tardos Péter akkoriban megjelent Rocklexikon című könyvében a ska stílusba sorolt titeket.

Ska, igen. De azt mi is vállaltuk. Az egyik rádiófelvételünk, a „A kása forrón jó”, egy ska szerzemény volt, meg a kislemez másik oldalán a "Csináljatok valamit" szintén, tehát hatott ránk a Bad Manners is, azt is szerettem, meg most is szeretem. Szóval igen, a ska és persze a reggae volt az alap, hiszen az első kislemezen ott volt a Hullám reggae című szám, ami egy UB40 és Stevie Wonder által inspirált saját szerzemény volt.

Dalokat írni milyen hangulatban szoktál?

Azt be kell vallani, hogy a dolog az évtized során átváltozott. Húszéves koromban inkább zeneszerző voltam, zenéket írtam az ágy szélén ülve, gitárral a kezemben, vagy épp zongorán. És jobbnál jobb zenéket szereztem huszonkét-huszonhárom éves koromban. Az évtizedek alatt aztán átváltoztam szövegíróvá, most inkább annak tartom magam, a régi zenéimet viszont nagyon jól meg tudom hangszerelni, és fel tudom venni őket stúdióban. Az új lemezen ott van a Szoba-dal, az is egy régi szám, '81-es GM49. A mai tudásommal tökéletesre tudom csiszolni a szöveget, jól meg tudom hangszerelni a dalokat, meg fel is tudom gitározni, de olyan zenét ma már nem tudnék írni, mint a Szoba-dal, az Erdőbe nem megyek, vagy A telken, a telken. Most szövegíró vagyok. Például két nappal ezelőtt írtam szöveget két-három óra alatt. Van egy szintén régi zeném, ami eddig instrumentális volt, ami ebben a változatban meg is jelent a Holló Színház első CD-jén, a Karajon, Holló-induló címmel. Eltelt húsz év, vagy huszonegy, és most írtam egy szöveget, az lett a címe, hogy „Jó rád ez a hacuka”. Egy ilyen csajozós szöveg a nők ruházkodására kihegyezve. Tehát szövegíróként teljesen nyitott a lelkem. Bármiről bármikor, akár egy óra alatt tudok írni.

Ez a spontaneitás feltűnt nekem is, mondjuk az Unalmas dalban, vagy a címadóban, ahol még különféle, a saját életedre utaló sorok is hallhatók.

Igen, az Unalmas dal szintén egy régebbi szám, amihez most hozzáírtam. Az Emberek, figyeljetek! zeneileg szintén ősrégi szerzemény. Annyira régi, hogy volt egy másik szövege is, amit Auguszt Bárió (többek között az AD Stúdió korábbi énekese – a szerk.) írt. Az volt a címe, hogy Sosincs nyugta a bátor detektívnek. Ezt annak idején Törökbálinton fel is vettük, Bárió énekelte, az Első Emeletből Berkes Gábor és én hangszereltük. Életünkben egyszer dolgoztunk együtt, az ez volt. És megjelent kislemezen, Auguszt Bárió előadásában, ez még '85-ben volt. Nem futott be nagy karriert a szám, még videó sem készült hozzá, én pedig tudtam, hogy van itt egy jó dal, amiből magyarán fogalmazva nem lett semmi. Pár éve írtam rá ezt a szöveget, felajánlottam a Pa-Dö-Dőnek, de nem kellett nekik.

Ezért inkább megcsináltad saját magad.

Megcsináltam, és most hozzáírtam azt a két új versszakot, ami a keresztlányaimról, és a kis másod-unokaöcsémről, Ábelről szól. Meg a végére írtam egy új refrént, hogy "Emberek, figyeljetek, a dallamvilág de jó..." Szóval most egy jó, komplett, izmos, vállalható dal lett. Az a véleményem, hogy ha Shakira, vagy Lady Gaga ismerné, azonnal íratna rá angol szöveget, és elénekelné, vagy Madonna ugyanígy.

Mi okozta azt a változást, hogy most már inkább szövegíróként tudsz új dolgokat megvalósítani?

Van egy csomó régen szerzett zeném, amihez most tudok szöveget írni. A húsz, huszonöt, vagy harmincéves Galla Miki, aki zeneszerző volt akkor, szerzőtársává válik a mai Galla Miklósnak, aki meg inkább szövegíró.

Milyen meghallgatni ezeket a felvételeket ennyi idő távlatából?

A régieket nem hallgatom, mert azoktól égnek áll a hajam. Azért veszem fel őket újra, hogy legyen egy etalon verziója akár a Szoba-dalnak, akár A telkennek, akár az Erdőbe nem megyeknek, hogy legyen egy vállalható, jó verzió.

Az új változatokon Pacsai Márkkal dolgoztatok együtt.

Én inkább jelen időben mondanám, mert dolgozunk most is.

Tehát folyamatosan születnek az új dalok?

Igen.

Mondhatni mindennapos tevékenység, hogy összeültök, és csináljátok a felvételeket?

Nem mindennapos, mert neki más dolgai is vannak, sajnos nem csak velem tölti az idejét - vannak határidős munkái, olyan megbízásai, amikért előleget fizetnek neki, és ilyenkor engem várakoztat. De folyamatosan dolgozunk, most is készülőben vannak egészen fantasztikus dolgok.

A tavaly megjelent Bélát itt ne keressék, illetve az új lemez, Az Emberek figyeljetek! egyaránt terjedelmes, gyűjteményes anyagok. Ennyi zene és szöveg van raktáron?

Van még. A kérdés, hogy a Nemzeti Kulturális Alap támogatja-e a trilógia harmadik részét. De ha igen, akkor zene van, meg szöveg is, ahogy mondtam, két nappal ezelőtt is született egy új. "Jó rád ez a hacuka, húzd fel, cuki cicuka". A példaképem a rímfaragásban Romhányi József, olyan rímeket szeretnék írni, amilyeneket ő, és néha sikerül.

Az ilyesmi valahol egy olyan játék is, ami az embert frissen tartja szellemileg.

Persze, imádok szöveget írni, nagyon élvezem. Mivel nagyon megy, ezért sikerélmény, imádom a magyar nyelvet, és imádok dalszöveget írni. És tudok is. Szívesen írnék akár egy színdarabhoz is, ha találnék zeneszerzőt hozzá.

Van a lemezen két feldolgozás is, Billy Joel dala, a New York State of Mind, illetve Fats Dominotól a My Girl Josephine. Adja magát a kérdés, miért pont ezek?

Vannak dalok, amiket az ember nagyon szeret, óriásinak tart, és van százból egy, amiről nem csak azt gondolja, hogy nagyon jó az a szám, hanem hogy fel is kéne dolgozni, mert úgy érzi, köze van hozzá. Valamiért, nem tudom teljesen megindokolni, Billy Joelnek minden ismert számát szeretem, de a többiről nem merült fel bennem, hogy fel kéne dolgozni. Erről, a New York State of Mindról azt éreztem, hogy ezt el kell énekelnem. Megfejthetetlen, mert a Just The Way You Are című dalt legalább annyira szeretem, ha meghallgatom, úgy érzem, mintha hájjal kenegetnének. Amikor szól otthon, éneklem együtt Billy Joellel, de nem adom ki lemezen, nem éneklem el stúdióban. A New York State of Mindnál azt éreztem, hogy ez nem csak egy óriási, nekem kedves dal, hanem hogy ehhez közöm van. Meg kellett jól hangszerelni az instrukcióim alapján, tehát nem nagy zongora van benne, mint az eredeti felvételen, hanem Fender, aminek imádom a hangját, és amitől még jazzesebb lett a felvétel. Az eredeti is elég jazzes, de attól, hogy itt Fender zongora szól, ami a jazz fusion stílus egyik alaphangszere, még jobban kihangsúlyozza a stílus iránti vonzalmamat. Nagyon jól sikerült a felvétel. A legjobb barátom, Borza Attila, akivel tizennégy éves korunk óta ismerjük egymást - ő volt a GM49 dobosa, évtizedek óta Norvégiában él - azt írta a dal hallatán, nem gondolta, hogy meg tudom még lepni valamivel, de ezzel sikerült. Szuperlatívuszokban beszélt a felvételről, pedig nem rajongója sem Billy Joelnek, sem ennek a dalnak.

Fontos, hogy új területeket fedezz fel alkotóként? Az utóbbi időben azért elég sok olyan dologgal foglalkozol, ami sokak számára újdonság tőled.

Ez biztos, hogy újdonság. Jazzt ezelőtt még nem énekeltem. Remélem, hogy lesz valami hatása, és néhány ínyenc felfedezi, hogy hoppá, itt egy Billy Joel-dal. Úgy gondolom, az érzelmeimet bele tudtam tenni, emellett természetesen óriási előny, hogy tudok angolul, tehát nem betűnként kellett a szöveget megtanulni, értelmezve tudtam énekelni. Tulajdonképpen ezzel a dallal az egész nyugati kultúra előtt tisztelgek. Persze ezt tágabban kell értelmezni, hiszen Életemben New Yorkban nem jártam, és mivel félek a repüléstől, nem is tervezem ezt. De ehhez nem kell New Yorkba menni, ez a nyugati kultúra, és a jazz előtti tisztelgés.

Egy ilyen stílusú dal nem pont olyasmi, amit sokan várnának tőled. Azt lehet tudni, hogy a Kraftwerk közel áll hozzád, vagy hogy a P. Mobilnak is nagy rajongója voltál, jó barátok voltatok Bencsik Sándorral, de mi az a zene, amiről szerinted senki nem gondolná, hogy szereted?

Van ilyen, aminek nagyon sok köze van a jazzhez, és imádom, ez pedig a Steely Dan. Némi túlzással egyik este Steely Dan, másik este Kraftwerk. A Steely Dan ugyan popzene, de az alapja jazz, jazz akkordokra építve alkotnak csodálatos dallamvilágú számokat, illetve most már alkot egyedül Donald Fagen, aki még él a két szerző közül. Ami nem mellékes, hogy mindig jazz zenészek játszanak velük koncerten is, egy tizenegy tagú zenekar, csodálatos tudású hangszeresek vannak ott. De nagyon szeretem a Return To Forever lemezeit is.

Az nálam eddig kimaradt.

Úristen! Alapmű a jazz fusion stílusban. Chick Corea, Al Di Meola, Stanley Clarke és Lenny White játszott benne.

A Steely Danben játszó jazz zenészekről jutott eszembe, hogy a te zenekarodban, a GM több mint 49-ben szintén nem akármilyen hangszeresek játszottak. Azzal a felállással mi lett?

Nem működik most már körülbelül négy éve. Üzletileg nem volt működőképes. Nagyon szeretem azokat a fiúkat, akik benne voltak, semmilyen konfliktus nincs közöttünk, de a menedzser azt mondta, nem tudja eladni, mert nem tudják kifizetni a zenekart. Ezért nem játszunk már ebben a felállásban, pedig nagyon élveztem. Jók voltunk együtt is, meg hát igen jól tartom a kapcsolatot a közönséggel, és a zenészek, mint Pulius Tamás, Nagy Ádám, vagy Barabás Tamás világszínvonalú virtuózok a maguk hangszerein. És játszottunk is funkyt, ha már a jazz szóba került, a KC and the Sunshine Bandtől a Get Down Tonight című dalt, tulajdonképpen jazz fusion átiratban, és láttam a fiúkon is, hogy nagyon élvezik.

Az új lemezen viszont A telken, a telken ehhez a felálláshoz köthető.

Igen, 2015-ben vettük fel, ez egyben válasz is arra, hogy mióta nem működik már a felállás, mert ez már a vége felé volt. Azt most újrakevertük, és picit belegitároztam. Szóval nem csak Ádám játszik a dalban, hanem én is, volt egy rész, amit fel kellett újra venni.

Az Ikarus dalában szintén te gitározol.

Abban méghozzá szólózom is! A második refrén után van egy gitárszóló, abban mind a két szólamot én játszom. Akkor még ilyen bátor voltam. De a Szoba-dalban is van egy gitárszóló, amit szintén én játszom.

Amikor elkészül egy ilyen gyűjteményes lemez, milyen először kezedbe venni? Olyan, mint amikor az ember régi fényképeket néz, vagy inkább új produktumnak tekinted ezeket?

A mostani felvételeket új produkciónak tekintem, hiszen a dalok is át lettek hangszerelve. A Kötödét például elküldtem egy újságírónőnek, és visszaírta, hogy Kraftwerk. Az eredeti Kötödére senki nem mondott volna ilyet, mert abban gitár volt, meg szaxofon. Megjegyzem, Bencsik Samunak a gitárja szól azon felvételen. Valószínűleg aznap nem volt P.Box-koncert, szóval elvittem a hangszert az Omega Stúdióba, Samuka gitárjával játszottam fel a kislemezt. Ma már eszembe nem jutna, hogy egy gitárostól kölcsönkérjem a gitárját.

Jóban voltatok, úgy tudom.

Igen, nagyon jó haverok voltunk. Nincs olyan nap, hogy ne gyászolnám. Minden nap gondolok rá, hallgatom a dalait. Forma 1, Nem változol semmit, A Főnix éjszakája, az eredeti változatokban, amikben ő gitározik, nekem az a P.Mobil.

Miben volt ő különleges?

Mindenben. Például aranyműves is volt, azt is elvégezte. Állítólag már tudott mindent, csak az utolsó vizsga lett volna csak hátra, ahová azért nem ment el, mert P.Mobil buli volt, és inkább a koncertet választotta. Állandóan fejlesztette saját magát, az öltözőben is gitározott, kereste az új megoldásokat. Onnantól kezdve, hogy megismertem, a szemem előtt írt egyre kifinomultabb számokat. Amikor megismertem a P. Mobilt, még nem volt Utolsó cigaretta, de aztán lett. És az Utolsó cigaretta kifinomultabb szám, mint mondjuk a Kétforintos dal. Ugyanígy a Miskolc, arról is azt lehet mondani, hogy szinte a szemem előtt született. Mindig ott volt a kezében a gitár, és tanult angolul. Az nagyon érdekelte, számára egy pozitívum volt, hogy én beszélek a nyelven. Írtam is angol dalszövegeket a P.Mobilnak, körülbelül tíz számra, mint az Utolsó cigaretta, a Nem változol semmit, Forma 1, Kétforintos dal, Menj tovább, és rémlik még A király, bár abban nem vagyok biztos.

Samuka egy különleges ember volt, nem csak szólógitáros és zeneszerző, hanem varázsló. Nálam már tartott a P.Mobil iránti rajongás, amikor minden második csütörtökön a Budai Ifjúsági Parkban játszottak, magától értetődő volt, hogy megyek, és egyszer elvittem egy haveromat, aki tíz évvel idősebb nálam, és aki elsősorban country rajongó. Mondtam, gyere el, hallgasd meg ezt a zenekart élőben! A karzatról néztük, ő meg két szám után odahajolt hozzám, és azt mondta: „Fehér izzás van a színpadon!” Ez elsősorban Samuka miatt volt, ahogy szólt a gitárja és az összes számot ő írta akkoriban. És akkor még Vikidál Gyula volt az énekes.

Van olyan, aki hozzá hasonló hatással volt rád?

Van, Ritchie Blackmore. Ő sem csak zeneszerző és gitáros, hanem varázsló is. Blackmore egy mikrofon nélküli frontember. Nem csak, hogy nem énekel, verbálisan sem nyilvánul meg, nem beszél a közönséghez, mégis ő van a középpontban. Ha ő színpadon van, őt kell nézni, nem a szólóénekest, vagy esetleg ha Joe Lynn Turner énekel, akkor mind a kettőt. És van új Rainbow! Storm az új szám címe. Meghallgattam egyszer a Highway Star gitársávját, fent van interneten, és megállapítottam, hogy kétfajta pontosság van zenében. Van a szekvencer pontosság, a gépi, és van az emberi pontosság, az pedig Blackmore - meg persze még sokan mások. Nagyon pontos, és mégis hallatszik, hogy ember játssza, nem szekvencer, amit egyébként én is, vagy a Kraftwerk is előszeretettel alkalmazunk.

Lángoló Premier - Galla Miklós: Ha jegy nélkül utazol

Galla Miklós új, Emberek figyeljetek! című CD-jén szerepel a dal, amely azok közé tartozik, amelyek zenei kísérete kizárólag szintetizátorral készült. Úgy is lehet mondani, hogy tisztán elektronikus. Kivéve persze az éneket, amelyet a hús-vér Galla Miki ad elő, a refrénekben nyolc példányban. Önmagával vokálozik, ettől oly homogén a hangzás. Remek dal, akár a Supertramp vagy a Police is játszhatta volna. A videóban látható egy elég kendőzetlen CD-reklám. Na, de minek az ilyet kendőzni, igaz? A videót Kormány Attila készítette

Az új lemez sajtóanyagában van egy olyan mondat, hogy "a XXI.században a számítógép is hangszer". Erről mit gondolsz?

Nagyon megkönnyíti és felgyorsítja a munkát. Az ember feljátssza a szám különböző részeit egyszer, aztán rakosgathatja ide-oda a bevezetőt, a verzét, a refrént. Két perc alatt kész van az ötperces dal szerkezete. Ugyanígy kivenni is nagyon egyszerű bármit, nem kell ollóval vágni a szalagot, mint a hetvenes években, csak rámutatsz, hogy azt vedd ki. Ezen a lemezen a legtöbb dalban én vagyok a zenekar, illetve a Billy Joel-feldolgozásban zongorázik Zsoldos Béla, illetve a Fats Domino-dalban Rátonyi Róbert. Az Anyuka várban és a Mennyország csak rád várban értelemszerűen játszanak a GM49 eredeti tagjai, Borza Attila dobol, Deák Gabi szaxofonozik, Gay Tamás billentyűzik.

Arra nem gondoltatok, hogy az eredeti GM49 összeálljon néhány koncert erejéig?

Nem tudjuk összeegyeztetni. Attila Norvégiában él, húsvétkor haza szokott utazni egy hétre, de akkor nem dolgozni jön Magyarországra, hanem pihenni. Deák Gabiról halvány fogalmam sincs, azt sem tudom, hol van, melyik országban. Gay Tomival szoktunk néha e-mailezni, de nincsenek ilyen elképzelések. Amióta nincs a GM több mint 49, egyedül lépek fel. Számítógépről jön a zene, élőben énekelek hozzá, a dalokhoz vannak animációk, melyek részben a festményeimből készülnek.

Előfordul, hogy játszunk egyfajta asszociációs játékot az interjúban. Ha gondolod, zárjunk ezzel most. Egy szó egy kérdés. Az első legyen „Tanzánia”.

Éltem ott másfél évig, ott tanultam meg angolul. Némi túlzással az egész felnőtt életemet Tanzániának köszönhetem, mert utána ez a tudás az életem minden területére betüremkedik, lásd például a már említett Billy Joel-dalt az új lemezen.

Monty Python Repülő Cirkusza.

1983-ban ismertem meg a csoportot Az élet értelme című film révén. Az nagyon tetszett, és utána derült ki számomra, hogy ez egy csoport, akik már '69-től együtt dolgoznak. Így aztán az egész életművüket felgöngyölítettem fordított kronológiai sorrendben. Az élet értelmével kezdtem, nekik az volt a hattyúdal volt, számomra az volt a beavatás. Imádom. A hat tagból öttel találkoztam, az elképzelhető legédesebb pofa mindegyik: kedves, türelmes, szellemes, mosolygós, őrületes pozitív kisugárzással.

Szóviccek.

A szóvicceknek van egy angol királya, Tim Vine. Ő olyan esteket csinál hatvan percben, hogy géppuskaszerűen nyomja a szóvicceket, tehát nagyon kell figyelni, mert gyorsan is beszél, de szerencsére a DVD-n van felirat, az segít. Úgy gondoltam, ilyet én is tudok, hiszen nekem is voltak akkoriban már szóvicceim, és van egy szerzőtársam, Kun Krisztián, aki az enyémhez nagyon hasonló stílusú szóvicceket tud kitalálni, egyébként informatikus. De ő termékenyebb, amíg kitalál tizet, addig én körülbelül kettőt. Úgy gondoltam, hogy Tim Vine előadásainak mintájára csinálok egy estet, Krisztián és az én szóvicceimből, és ezt egyrészt előadtam, másrészt kiadtuk könyv formájában Különbusz Kristóf, avagy száz csónak is egy a vége címmel. Az est anyaga mind benne van a könyvben.

De aztán telt az idő, és azt éreztem, hogy mégsem szeretem annyira előadni ezeket a szóvicceket, jobban szeretem az olyan humort, ami mesélős, anekdotázós. Nyíregyházán legutóbb a rend kedvéért volt egy szóvicc-blokk, de az az igazság, hogy kezdek róla leszokni. Arról nem is beszélve, hogy az önálló estjeimen igazi Ady-verset is mondok, méghozzá az egyik leghosszabbat, ami most nagyobb kihívás, mint szóvicceket mesélni. Megdermesztem vele a közönséget, a szó pozitív értelmében - értő és inspiráló csendben hallgatják végig tőlem Ady Endre versét. Azzal is sikerem van.

Béla.

A legismertebb dalom, azért is lett ez az előző lemez címe. Az ember nem vitatkozik a sikerrel. Minden fellépésen elő is adom, hiszen ha megkaptam a sorstól, hogy van néhány ikonikusnak tartott dalom, akkor kutya kötelességem azokat elénekelni a közönségnek, ahogy Fenyő Miklós is elénekli az olyan dalokat, mint a Csavard fel a szőnyeget, vagy a Hotel Menthol. Ő az utóbbiból eladott 600.000 példányt, én Bélával még nem tartok itt. De bizakodva nézek a jövőbe!