Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Hogy miben különbözött az idei Fekete Zaj a tavalyitól? Négynapos volt, bár azt csak az utolsó nap tudtam meg, hogy augusztus 19. amolyan levezetőnap vagy pótnap volt, ahogy a pozvakowski. gitárosa mondta. De ez már így is plusz egy nap, szóval csak jó lehet. Mi volt még? Volt egy plusz színpad, ahol talán a legkülönlegesebb zenék mentek. Ez volt a Delta, ami úgy nézett ki, mintha egy órási, sátor formára hajtott matrac alá küldték volna be a formációkat zenélni. Itt általában egy-két tagú előadók voltak, több a minimal, EBM műfajból, szinte mind vetítéssel (már amiket láttam). Aztán különbözött még a fizetés, mivel itt is előkerült a karszalagra pakolt chippel vásárlás, ami viszont meglepően gördülékenyen működött, akár a feltöltést, akár a vásárlást, akár a visszatérítést nézzük, ráadásul mindenféle költségvonzat nélkül. Aztán volt több kajálda is, bár a legnépszerűbb előtt állandóan sokat kellett várni, a kinti büfé-éttermet meg be kellett zárni hatkor. És különbözött abban is, hogy a fesztivál történetében először két napot kihagytam, de a kivétel erősíti a szabályt, jövőre ilyen nem lesz.
Más nem változott. Ugyanolyan jó volt a hangulat, ugyanolyan jók voltak a zenék, jól szóltak a színpadok, ugyanolyan élhető, barátságos volt az egész, ami egyrészt a fesztiválozóknak jó, másrészt rossz, ha amiatt nem lesz többet, mert kevesen voltak, (bár egyelőre csak pozitív hangokat hallottam mindenhonnan). Szóval a Fekete Zaj továbbra is Magyarország egyik legkülönlegesebb és legjobb fesztiválja ott a Mátrában, a legjobb helyszínen. (Ja és az Entrópia Architektúra x Oaken jobb és súlyosabb volt, mint az akváriumos Neurosis-koncert.) Mutatjuk képekben milyen volt a fesztivál. (Fotók: Somogyi Lajos - Bands Through The Lens)
