Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A lengyel Mgła pont olyan, mint a neve: kicsit fura, de ha az ember rájön, hogy nem rövidítésről van szó, hanem egyben kell kimondani, akkor kifejezetten jó néha magadban ismételgetni. Ráadásul azt jelenti, hogy köd! A leginkább a korai Burzum továbbgondolásában utazó zenekar elsőre inkább csak érdekesnek tűnik lemezen, aztán ha jókor kapja el a hallgatót, hirtelen rájön, hogy nem véletlenül kellett a szeptember 3-i koncertjüket átpakolni a Dürer nagytermébe: a hangulatnak minden alárendelő, szigorúan zenében és imdizsben is fekete-fehérben utazó méltóságteljes hörgés és csörömpölés megfelelő körítés mellett olyan hatást tud elérni monotóniájával, amire csak a legnagyobbak képesek.
Az állandó világnézeti balhékkal küszködő Mgła harmadik alkalommal játszik Magyarországon, nyáron a Rockmaratonon fesztiválközegben mutatták meg, hogy akár egy júliusi fesztivált is át lehet változtatni valami rideg észak-lengyel gyárteleppé, ha kellő minőségben játsszák le azt a pár hangot, amiből áll egy daluk.
Ennek megfelelően a fülledt nyár utolsó napjaira is pont tökéletes program lesz a negyedik nagylemezére készülő Mgła fellépése, hiszen most már tényleg minden rideg hangnak örül az ember.
