Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
z underground örök és elpusztíthatatlan, tartja a mondás. Ez különösen igaz napjainkban is, amikor 66 percenként jelenik meg új blackmetal(os) lemez, természetesen mindegyik vagy kazettán vagy bakeliten, a tagok saját vérében megfürösztve. A Lángoló Fatemplomok célja nem más, mint a dömpingben kiadott true zenei kavalkádból a legunikálisabbat és a legborzalmasabbakat kiválasztva rendet vágni a szürkeségben. „Tud valaki ajánlani olyan blackmetal-zenekart, aminek a zenéjétől Lada Níva-rajongó leszek és Louisnak becézhetnek a barátaim?” - merül fel naponta ilyen és ehhez hasonló kérdés az interneten. A válasz: mi tudunk segíteni, de a kiscsoportos foglalkozás egy későbbi időpontban kezdődik. Az LFT oldalain csakis a förmedvények és az antitrendi mocskok burjánzanak majd göcsörtös televénnyel a fekete fémszív köré fonódva. Hajrá!
Na, most hogy letudtuk a cikis előszót, térjünk át a lényegre, az pedig nem más, mint a NAGYBETŰS BM és UG! Kérem, négy évig nem élt ez a rovat, így az elmúlt pár ezer lemez bepótlása nem lesz egyszerű. Természetesen ez csak vicc, a franc se emlékszik már arra, hogy tavaly mit hallgattam, sokkal izgalmasabb inkább az idei merítés, amiből most párat megismertetek veletek.
Az UG egyik idei nagy dobása kétségkívül a Lamp Of Murmuur egyszemélyes amerikai formatio, amiről nem könnyű részletekbe menő biográfiát írni, mert annyira true az egész, hogy a Google se segít jobban megismerni a 'zenekart'. Amit tudunk az csupán ennyi: az USA-beli Washington államból áramlik a feketeség a fülünkbe, és 50 példányos kazettákra sikerült ezeket az enyészetnek tárgyiasítaniuk, ami idén két demót jelent lényegében.
Ez az első, Thunder Vigil and Ecstasy című demó:
Ez pedig a Melancholy Howls in Ceremonial Penitence című második attak, amiből viszont csak egy dalt lehet meghallgatni, aki a teljes demóra kíváncsi, annak a szerencsés ötven ember között kell lennie, akik idejében megvették a kazettát:
A zene 8/10 (zajos, sodró és kellően dallamos), kvlt-faktor 10/10 (ezt nem kell külön magyarázni), szóval minden elfajzott blackmetal-rajongó bátran hallgassa őket.
Folytassuk földalatti kalandozásainkat a taljánok földjén: szeptember hatodikán jelenik meg a Perdizione/Haxen közös split. Mindkét zenekartól egy-egy új dalt már lehet fülelgetn, mindkettő nagyon jól szól, pincéből, ahogy kell, cserébe viszont bitang jó kis dallamokkal telepakolt kirohanás a végeredmény. Vallási rajongóknak nem, de minden más BM-aktivistának Ajánlott!
A hannoveri Nimbifer első demója csodálatosan mutatja be a gyönyörű dallamokkal átszőtt, klaffogó dobokkal aláfestett, borzadály mélyről dohogó blackmetalt. Négy dal alig 20 percben, de annyira eltalált mindegyik, hogy akár csengőhangnak is jók lennének, annyira beleülnek ezek a koszos-bájos dallamok az ember fülébe. Kötelező!
Szeptember tizenharmadikán (ami péntek) jelenik meg az idei év egyik legnagyobb érdekességre számot tartó kiadványa egy négyszámos EP képében. Azért ez az ütős felvezetés, mert a Dold Vorde Ens Navnben többek között az a Haavard a gitáros, akinek a kezéhez tapad az Ulver-trilógia a Nagy és Régi Blackmetal Érából, valamint itt van Vicotnik, aki ugye a Dodheimsgardból nézett át egy kis sikongatásra. Az első dal már meghallgatható és szó se róla, valóban egy jóféle Ulver/DHG keresztmetszet lett, a végén még a könnyünk is kicsordul a gyönyörtől, ha nem figyelünk oda a trvságra. KÖTELEZŐ!
Ugyan ki ne hallott volna a Mortemről, hisz olyan nagy sikerű lemezek fűződnek a nevükhöz, mint a Slow Death demó 1989-ből, valamint a...ja igen, más kiadványuk nincs is azóta. No de, idén szépen kiadják végre az első albumukat és ez egy kisebbfajta UG-szenzáció lényegében, hisz a Mortem-tagságból alakult anno az Arcturus, amit már tényleg hadd ne kelljen senkinek bemutatni. Sverd, mint fő dalszerző előkerítette valahonnan az eredeti énekest Vold-ot, valamint Hellhammert és Tor R. Stavenest és most harminc év elteltével megmutatják, hogy miről is szólt az avantgárd-biznisz a kezdetek-kezdetén Norvégiában. A Ravnsvart című dalukat már meg is lehet hallgatni és természetesen hibátlan lett, nem kérdés, hogy az azonos nevű albumuk is KÖTELEZŐ hallgatni való lesz idén.
Végezetül pedig húzzuk ki a nagy és konok fejünket az underground fenekéből és nézzük, a zsáner ismertebb északi arcaival mi van mostanság!
Mayhem: Jön az új lemez október 25-én, Daemon címmel. Csihar Attila szerint senki ne várjon a régi lemezeket megidéző dolgokat tőlük. Természetesen mayhemes, de teljesen új hangot szeretnének megütni a Daemonon, ami a Sátánnak ismét oly' kedves lesz.
Satyricon: Koncertezgetnek, csendben elvannak, nem is értem miért kell velük foglalkozni a Rebel Extravaganza óta.
Emperor: Jajj ez nagyon vicces! Ők ugye már csak az évenkénti pár fesztiválos fellépésükkel viszik tovább a saját kis pislákoló lángjukat, ám Ihsahn az új szólóalbumán, bevallása szerint, blackmetalt fog játszani. Piha! Ennél sokkal fontosabb viszont, hogy japánban hamarosan a Deafheavannel lépnek fel közösen valamint, hogy Michelle Obama futás közben DFHVN-t is szokott hallgatni. Na ez a durva, nem a blackmetal.
Darkthrone: Kijött az új lemezük Old Star címmel. Fenriz és Nocturno konokul a maguk útját járják, egyre jobban megmerítkeznek a fiatalkori zenei hatásaikban, ami még mindig azt jelenti, hogy szigorúan véve ez már nem blackmetal amit csinálnak, de ettől még persze a trve-faktor megkérdőjelezhetetlen.
Burzum, Immortal: Hagyjuk.
-----
Hamarosan megjelenik a Dögvész Fanzine második száma, részletekről később.
