Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Humoros, okos és - főleg - független zenekar legújabb klipjét láthatjátok mai premierünkben. A Summer Freeze tagjai nem tartják magukat zenészeknek, "csak” szabadok a zenélésben. Megvan a véleményük saját magukról, a világról és a popzenei szcénáról is, de a lényeg: a zenekart mint családot értelmezik. Megkérdeztük Csepeli Péter énekest többek között arról is, hogy mi az a puncipéniszfétis.
Mondom Csepeli Péternek a zenekart illető jelzőket, amire ő így reagál:
Tudod, még szoktak ránk mondani azt is, hogy ‘hiteles', De az például felbasz, ha azt mondják, hogy öncélú a zenénk: szerintem soha egyetlen hangot sem pengettünk oda, ami nem volt odavaló. Szabadok vagyunk a zenélésben.
A klip alapjául szolgáló dal címe "Mostanában Már", amely három másik szerzeménnyel együtt került a Jaj! című lemezre.
A dal egy olyan pillanatot ragad meg, melyben a „belső világ” határai bizonytalanokká válnak: rend és káosz közti egyensúlyozás létállapota idéződik meg benne egy pusztító létformából valami nyugodtabb felé való ‘önéletmentés' vágyával. Mindez több, mint egyetlen pillanat: a háttérben vég nélkül sorjázó házfalak a folyamat lezárhatatlanságának lenyomatai. Ennek a folyamatnak a végtelenségét szerette volna elmondani a zenekar sokadik klipjét jegyző gitárosunk, Csepeli Gábor, aki először az éjszakai város fényeit képzelte el háttérként, de némi kísérletezés után végül a nappali felvételek speciális invertálására esett a választása, így a klip köré egy érdekes, sci-fi-szerű atmoszféra teremtődött.
Péter azt mondja, hogy persze hogy imádnak koncertezni.
Főleg nagyobb színpadokra szeretnénk eljutni, az önmenedzsment nem az erősségünk sajnos, a dalokba menekültünk a bénaságunktól. Van jó sok dal, megjelentetve alig. Menedzserekkel nem volt szerencsénk eddig, nem volt még senki olyan bolond, hogy beleszeretett volna abba, amit csináltunk, mert elég rétegcucc, főleg ezzel a puncipéniszfétissel. Meg hát amikor jön a 'jobbra fésüld a hajad' mondat, az nálunk általában szarul sül el.
És igen, ott a dalban a puncipéniszfétis, naná hogy rá kell kérdezni, hogy mi is ez.
Hogy miért ez a szöveg? Hát én megmondom őszintén, hogy ez egy kérdés része. Ezt magamtól kérdezem, mert nem tudom hová tenni, hogy elvileg körülöttem minden szép és jó, mert én úgy akartam... és mégsem tudok úgy végigmenni az utcán, vagy bárhol, hogy gondolatban ne legyen az enyém a fél világ. Ha leszállsz önmagad legaljára, tényleg ez az, ami szembejön, vagy van valami más, valami magasztosabb, valami nemesebb dolog? Ha meg akarsz ‘komolyodni’ és hátrahagyni az eléggé ön- és társpusztító létformát, meg tudsz változni annyira, hogy ne akarjál minden nap újra és újra belehalni a szív dolgaiba?
A Summer Freeze-nek megvan a véleménye a mai zenékről is.
Amúgy nincs baj a mostanság egyre inkább teret hódító ‘ponyva' zenékkel, így legalább lehet haladni közben a zöldségpucolással és a kezünket sem vágjuk el. Azzal van inkább a baj, ha csak ilyen zene van! Kellenek az alternatív kommunikációs csatornák a kulturális spektrum beszűkülését megakadályozandó.
Már korábban is elmondták többször, de nem győzik hangsúlyozni, hogy ők egy zenélő család.
Nem vagyunk ‘zenészek', csak zenélünk: külön-külön elég szarul, együtt valami nálunk magasabb dolog áll össze, amit magunk sem tudunk megmagyarázni. Ez az ‘összeállás' pillanat az, amikor belül hegyek mozdulnak meg, patakok száradnak ki, a visszapillantóban már-már jelentéktelennek látszik a világ. Baromság, hogy az alkotó tartja a szemét a külvilágon, annak igényein, rezdülésein: az a politikus dolga. Inkább a külvilág csatlakozzon bele abba az alkotó katalizálta folyamatba, amikor az eltűnő világ sziluettjét leheljük az ajtókra, majd fordítunk egyet a kilincsen és a „túloldalon” vagyunk, együtt. Erre ma Magyarországon nem látszik nagy igény, de ez nem is baj. Aki látja, látja, aki érti, érti, aki hallja, hallja. Nem attól lesz valami igazi, mert sokan szeretik.
A kultúra könnyűzenei szegmensének „eladhatóság-központúsága” hidegen hagy minket, csak a dalba formált üzenet a fontos számunkra . Lehet, hogy most így járulunk hozzá a legjobban a magyar könnyűzenei kultúra majdani felemelkedéséhez: hogy jelen állapotában kimaradunk belőle. Nagyon szeretünk koncertezni, és mivel nem túl sok lehetőségünk van ezért minden alkalom, amikor muzsikálhatunk embereknek, nagy ünnep számunkra.
Ehhez csak annyi hír még röviden, hogy legközelebb a Pál Utcai Fiúk vendégeként lépnek fel a srácok a Barba Negra Track-ben, február 8-án. Most pedig jöjjön maga a klip!
