Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Lángoló Facebook-oldalán az egyik olvasó azon ironizált, hogy a nálunk megjelenő képregény- vagy könyvkritikák csupa ömlengést tartalmaznak. Ami egyrészről nem igaz (itt van egy kevésbé lelkes cikk csak példának), másrészről meg igaz. Ennek az az oka, hogy a magyarul megjelenő képregények nem lehetnek rosszak. Ez a piac kicsi, nem lehet teleszórni közepes, vagy annál rosszabb kiadványokkal. Így a kiadók szűrőjén csak olyan megy majd át, ami vagy alapmű, vagy valami rendkívül igényes sztori.
Persze két kivétel van, az egyik a Hachette és az Eaglemoss néhány kiadványa, de ott adottak a keretek, és adott a külföldi tőkeerős vállalkozás. A másik ilyen kiadó, a Kingpin, akik ennek ellenkezői, mégis tartják magukat ahhoz az elvhez, hogy egy-egy sorból a kevésbé jól sikerült darabokat is kiadják, leginkább gondolom azért, mert így lesznek kerek, egész történetek a kiadványaikban.
A Kingpin azonban nem csak ezt teszi, hanem ő is elővesz klasszikusokat, vagy kritikailag elismert történeteket. Ilyen a Batman Föld-1 is. A sztori három vaskos füzetben jelent meg, és nemrég jött ki az utolsó, de egyben érdemes elolvasni. Eredettörténetet már nagyon sokat olvashattunk, és a Batman írói talán az indokoltnál gyakrabban veszik elő a sikátorban meggyilkolt szülők történetét, de a képregényipar egyik félistene, Geoff Johns egy alternatív változatot írt. Például Bruce Wayne itt sokkal inkább esendő, sőt mondhatni kifejezetten sebezhető főhős, és mindenki kis cseszik vele rendesen. Aztán az örök mellékszereplő, Alfred Pennyworth sem egy segéd, hanem inkább Batman kiképzője, de az összes szereplő egy kicsit más, mint amit megszokhattunk.
A történet maga fordulatos, bár néhol kissé kiszámítható. Számomra döbbenetes, hogy a szuperhős zsánerben hogyan képesek ugyanazokat az elemeket újra elővenni úgy, hogy közben szórakoztató is marad a sztori. Itt annak ellenére is sikerül (legalábbis nagyobbrészt) a művelet, hogy egyébként a hangulat komor, sőt inkább merevnek mondanám, ami köszönhető Gary Frank valósághű, de kissé szálkás, és statikusnak ható rajzainak is. Az ő paneljei szinte már-már művészi felfogásúak, kevéssé a dinamikára és a lendületre helyezi a hangsúlyt.
Nem a legjobb Batman-történet a Föld-1, de a jobbak között van, főleg az utolsó harmad az, ahol felcsillan az igazi kreatív szikra. Érdemes beszerezni, ha valaki szereti a karaktert.
