Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ott tartunk most a hifis kvázi-sorozatunkban, hogy összeállt egy jó, belépő kategóriás rendszer ezekből a komponensekből:
- Cambridge Audio Topaz SR20 integrált rádióerősítő
- Monitor Audio Bronze 2 hangfalpár
- Pro-Ject Debut Carbon Esprit SB lemezjátszó
- Chromecast Audio hálózati lejátszó
- Denon DCD-520ae CD lejátszó
- Audioquest kábelek
Ez így egy komplett hifi (talán már lehet annak hívni), gyakorlatilag bármit lehet rajta hallgatni, legyen az bakelit (vinyl), CD, esetleg Tidal, Spotify vagy webrádió. Sőt igazi rádiót is, mert a Topaz arra is képes, ráadásul van egy remekül működő Denon DRM-650S típusú kazettás deck is a rendszerben, de erről egyelőre nem beszélünk. Magyarán amit ma hanghordozót lehet szélesebb körben kapni, azt valószínűleg ezen le fogjuk tudni játszani. És elég jól is fog szólni. (Már akinek, ugye!) De mivel hifiről beszélünk, így soha nem szólhat elég jól.
Szóval mit tegyünk, ha akarunk egy kicsit tuningolni a cuccon, de még mindig nem akarunk milliókat költeni? A kábelek most rendben vannak, a hangfal oké, a lemezjátszó is remek, és jól szól az erősítő is. Mi legyen? Pénztárca szempontjából meg kéne állni, hiszen már ezen is élvezet a zenehallgatás, de azér ott motoszkál az emberben, hogy lehetne jobb is, pláne ha olvasgat hifis fórumokat. Szóval mit csináljunk?
Szedjük szét a dolgokat!
Mármint ne szó szerint, hanem nézzük meg, hogy mondjuk az erősítőben mi az, aminek a minősége emelhető úgy, hogy nem veszünk újat. Például ha elsősorban bakeliten hallgatunk zenét, megnézhetjük mit tud a phono előerősítő. Ez ugye van az SR20-ban, beépítve, elég jól is szól, de tudni kell, hogy egy ilyen 200 ezer forint alatti integrált erősítőnél ez csupán egy szolgáltatás a sok közül, pláne ebben a Topazban. Félreértés ne essék, elég jó szolgáltatás, mondom, én is elvagyok vele, viszont rajta lehet javítani. Hogyan? Mondjuk külső phono előerősítővel.
De mi is az a phono előerősítő? Lehet valaki egyszerűen csak lázba jött az utóbbi idők bakelitreviváljától, és beszerzett egy lemezjátszót, amiben, főleg ha olcsóbb kategória, benne van a phono előerősítő, ő pedig csak fogja magát, és rátolja a kábelt az erősítő aux bemenetére, aztán élvezi a zenét. Nem is tudja, lehet nem is érdekli, hogy van phono a láncba kötve, csak szóljon, az a lényeg. Más meg mondjuk vett egy ilyen Topaz SR20 erősítőt, amilyen a mi rendszerünkben van, olvasta a lemezjátszó leírásában, hogy kösse a phono bemenetre, aztán ez is szól szépen. Nem nagyon kell gondolkodni. Aki viszont többet is ki akar hozni a dologból beszerez egy külön phono előerősítőt, vagy más néven RIAA korrektort.
A RIAA korrektor röviden arra jó, hogy a lemezjátszóból kijövő, alapból gyenge jelet felerősíti, így már elég lesz arra, hogy rákössük az erősítőnkre, és megfelelő hangerőn élvezhessük a zenét. Még hétköznapibban mondva: jó alaposan felhangosítja nekünk a nagyon halk lemezjátszót.
Na mi két ilyet néztünk meg, hogy mit tudunk elérni a lemezjátszó és az erősítő közé kötve. Az egyik a Pro-Ject Phono Box S2-je, a másik ugyanezen cég Phono Box S2 Ultrája. Ha már ugye Pro-Ject a lemezjátszónk is. (A Pro-Ject egyébként egy osztrák cég, akik mindent Európában fejlesztenek és gyártanak a kilencvenes évek eleje óta, és elég sokat tettek azért, hogy a vinylhallgatás visszajöjjön a köztudatba, de ma már komplett hifirendszereket lehet felépíteni a márkából.)
Nem szokásunk a műszaki dolgokba belemenni, de azért azt elmondjuk az amúgy elég jól kinéző dobozokról, hogy leginkább abban különbözik a kettő, hogy amíg a Phono Box S2 a kényelmesebb megoldással, műveleti erősítő chipek felhasználásával látja el a feladatát., addig az Ultra, előtérbe helyezve a magasabb zenei elvárásokat, a nehezebben kivitelezhető, de célirányú áramkörfejlesztéssel lett legyártva, egyedi alkatrészekkel. Emiatt utóbbi majdnem dupla annyiba is kerül, de ez nem jelenti azt, hogy a sima S2 rossz lenne. Viszont ezért is hoztuk el a dobozokat a hazai importőr Audiocentrumból, hogy megnézzük milyen pluszt adnak az erősítőnkhoz. Amúgy mindkettő jó az elterjedtebb és olcsóbb MM (mozgó mágneses), valamint a drágább MC (mozgó tekercses) hangszedőkhöz, de nekünk előbbi van, így csak azt néztük.
Pro-Ject Phono Box S2
Szóval első körben fogtam a sima Phono Box S2-t, az alján lévő kis kapcsolókat beállítottam úgy a kapacitást, ahogy a lemezjátszóm Ortofon 2M Red hangszedőjéhez ajánlják (ez amúgy a kezelési útmutatóban is pont ott van példaként, de minden hangszedő leírásából ki lehet bogarászni, hogyan kell a kis kapcsolókat pöccingetni ide oda), rákötöttem a lemezjátszó Pro-Ject Connect it E kábelét a phono dobozra, onnan pedig egy Audioquest kábellel az erősítő egyik analóg bemenetére (de nem a phonóra!!!). És elindítottam a zenét.
Ez első körben a Tame Impala Currents című lemeze volt, mert egyrészt az új még nincs meg, másrészt azt nem is hallgathattam volna annyit, hogy ismerjem az erősítő phono bemenetének a hangzást vele. Természetesen lement egyszer közvetlenül a Phono Box S2 bekötése előtt is az összehasonlítás végett.
Na most, amit kaptam, felülmúlta várakozásaimat. Ha nem is jártam úgy, mint amikor a laptopom 3,5-ös jack kimenete helyett az Audiquest Dragonfly Black DAC-ján keresztül hallgattam először a zenét, de szignifikáns volt a kettő között a különbség. Nem voltak ilyen “mintha” vagy “talán” érzések, egyértelműen tisztábban szólt a zene, jobban ki lehetett venni a részleteket, a basszus is pontosabb lett, szebben szólt. Kis túlzással olyan volt, mint amikor a Denon PMA-520ae erősítőt lecseréltem a Cambridge Audio Topaz SR20-ra. Új élményt adott, újra fel lehetett fedezni a lemezeket. Már amiket feltettem a teszt alatt. Olyanok szóltak, mint a Converge és az Arcade Fire legutolsó albuma, a Led Zeppelin hármas lemeze vagy a Queens Of The Stone Age második albuma. Mindegyikénél előjött a Phono Box S2 előbb leírt összes jó tulajdonsága, teljesen mindegy volt milyen műfajt teszek be. Aztán jött az S2 Ultra.
Pro-Ject Phono Box S2 Ultra
A rendszerben természetesen minden ugyanaz volt, kivéve a kis dobozt, és a zenéket is ugyanazokat hallgattam. Ahogy a már említett dragonflyos tesztben, úgy itt is hasonlót tapasztaltam. Ott is a legalapabb verzióra való lépésnél éreztem a legnagyobb különbséget, amikor a Dragonfly Red-re váltottam, már nem volt akkora a hatás. Ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna minőségbeli emelkedés, de nem annyira szignifikáns. Itt is egyértelműen tisztább és részletezőbb lett minden már az S2-höz képest is, de hozzájött egyfajta melegebb, analógosabb megszólalás, természetesebben jött a hangfalból a zene, és dinamikusabb lett minden. Valahogy úgy írnám le a kettő között a különbséget, hogy az Phono Box S2-vel az Cambridge Audio Topaz SR20 phono bemenetéhez képest egyszerre ugrottunk két lépcsöfokot, addig az S2-ről az S2 Ultrára még egyet kellett lépnünk. Szóval mindkettővel alaposan feltuningoltuk a rendszerünket, de az Ultrával kicsit jobban.
Egyébként mindkét előerősítőn van hátul egy úgynevezett szubszonikus szűrő, amivel a nem kívánt basszusokat le lehet vágni (én nem vágtam, nem éreztem szükségét), valamint mindkét modell alapból nagyobb hangerőn szólt (olyan 7 dB-lel), mint az integrált erősítő phono bemenete.
A konklúzió azt hiszem egyértelmű. A jóból még jobbat, aztán még jobbat csináltunk úgy, hogy nem költöttünk rá annyit, mintha ezt a hangzásbéli különbséget egy erősítő cserével oldottunk volna meg. Szóval most, hogy a phonóval megvagyunk, tovább kutakodunk a részletek között, hátha még többet el tudunk költeni a hifinkre.
Forgalmazó: Audiocentrum
