Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Huawei P20 Pro telefonom van. Azért kezdem ezzel a ténnyel, mert elég fontos információ ahhoz, hogy miért is jutottam el egy apró USB méretű DAC-hoz. Hogy mi az a DAC? Digital analóg konverter, ami a digitális jelforrást analóggá alakítja, tehát tudjuk hallgatni a biteket. Magyarán olyan, mintha mondjuk hanglemezt hallgatnánk, hiába jön a zene Spotifyról vagy Tidalről. Ilyen DAC-ból van egy csomó féle, az olcsó, kínából rendelhetőktől kezdve a milliós berendezésekig, de mindenben van DAC, amin digitális forrásból zenét hallgathatunk, kérdés milyen minőségű, legtöbbször gyenge, csak azért, hogy legyen hangja az eszköznek. A hifisták persze lelkesen vitatkoznak rajta, hogy ér-e annyit, egy méregdrága DAC vagy nem, de mi most ebbe a vitába nem szállunk bele, az biztos, hogy van minőségbeli különbség. Erre jöttem most rá.
Na de vissza az elejére! Van a telefonom, amin van egy USB C kimenet, amin keresztül lehet zenét hallgatni. Na most lehet már kissé süket vagyok a sok koncert és a hangos zenehallgatás miatt, de a telefonom hangereje maximumra tekerve sem volt kielégítő (azt viszont nem tudtam, hogy rosszul is szól). Érdekes egyébként, hogy a másik telefonom, a Samsung Galaxy S9+ némileg hangosabb alapból, de például repülőre ülve annak a hangját is elnyomja a gépzaj. Mit tud tenni az ember ebben az esetben? Beszerez egy USB DAC-ot. Valamiért egyébként évekig nem gondoltam arra, hogy nekem kéne egy ilyen, szomorkodtam a gyenge hangerő felett egy kicsit, de ennyi. Maximum nem feltétlen hallgatok utcán zenét. Most viszont, más hifis keresgélések miatt állandóan felbukkant előttem hirdetésben a Audioquest Dragonfly Cobalt nevű kütyüje, amivel először nem nagyon foglalkoztam, de aztán feltűnt, hogy telefonra dugdossák a cuccot, és rohadt jó hangzásról beszélnek közben.
Szóval gondoltam letesztelem valóban olyan lehet-e a dolog, ahogy elképzelem, így kértem az Audioquest magyarországi forgalmazójától egyet tesztelésre. Mármint a Cobaltot, elvégre az a legfrissebb, azt kell megnézni milyen. Ők meg mondták, hogy bocsi, annyira népszerű a cucc, hogy mind elfogyott indulásra, várnom kell, de hogy addig se unatkozzak, adnak egyet a Dragonfly Blackből és a Dragonfly Redből. Ezek a Cobalt elődei, a Black volt az első, aztán jött a Red. Jó, mondom, jobb is talán így, legalább megtudom miben fejlődtek.
Természetesen a Black-kel kezdtem, haladjunk kronológiailag. Mivel a telefonra az Audioquest Dragontail összekötő kábelének hiányában nem tudtam azonnal rákötni (később jött meg), így egy Sennheiser Momentum On-Ear fejhallgatóval rádugtam a teljesen átlagos ASUS X555L laptopom USB portjára, vajon tényleg olyan-e, mint a leírások. Olyan, sőt, olyanabb. Gyakorlatilag azonnal rájöttem, hogy eddig csak csattogó masszát hallgattam a laptopom 3,5-ös jack kimenetén, hiába van egy elég jó fejhallgatóm hozzá. Bejött a teszt, a Dragonfly legalapabb kiadása is olyan élményt adott, amit nem gondoltam volna. Tiszta hangzás, semmi maszatolás, különálló hangszerek, szóval egy hatalmas ugrás az eddigi laptopos zenei élményemben. Illetve az nem is volt élmény, de ez már az, annyira, hogy arra is rájöttem miért veszem le fél óra után a fejhallgatóm: egész egyszerűen elfáradt a fülem a zajban.
Élvezkedtem egy ideig a cuccal, majd gondoltam jöjjön a Red. Ez már nem okozott sokkot, de érezhetően több részletet kaptam a zenéből, letisztultabb lett a hangzás, valahogy szebben szólt a zene belőle.
Viszont ugye elsősorban nem ezért érdekelt engem a Dragonfly, hanem a telefonos lejátszás miatt. Fogtam hát az időközben megérkezett Dragontailt, rányomtam a Redet, aztán hajrá. Itt kissé megrémültem, mert semmi különbséget nem tapasztaltam ahhoz képest, mintha csak simán bedugtam volna a fejhallgatót DAC közbeiktatása nélkül. Illetve de, szebben szólt, de hangerőben még mintha gyengébb is lett volna. Kicseréltem a Blackre, az már hangosabb volt, de itt meg a minőség nem volt annyira jó, mint a Rednél. Mondom, ez nem lehet, nem ezt olvastam a kütyüről, így gondoltam frissítek rajtuk, hátha az a gond. És láss csodát, az volt, a legújabb firmware-rel már közel sem tudtam menni a telefon maximális hangerejéhez halláskárosodás nélkül. Szóval ezzel akár túl tudom bömböltetni a repülőgép zaját is, max megsüketülök.
Kis kitérőben meg kell jegyeznem, hogy a szerkesztőségből hazafelé menet a Tidal MQA minőségben streamingeltem mobilhálózaton a legújabb Slipknot-lemezt, és mindezt akadály nélkül tette, akár a metróban, akár a felszínen voltam éppen. Persze lezabált három szám alatt a netből vagy 400 megát, szóval kell hozzá a korlátlan csomag, de tényleg jó itthon, vagy legalábbis Budapesten a hálózat (Telekom), ha akadozás nélkül jött lefelé ekkora adat vagy fél órán keresztül.
Egyedüli bajom a Dragonflyon keresztüli mobilos zenehallgatással az volt, hogy ezekkel nem működtek a fejhallgatóm vezetékre szerelt irányítógombjai, így a telefonon kellett léptetnem, megállítanom, hangerőt állítanom, de ez nem zavart túlzottan, ha cserébe életemben először igazán élvezem az utcai zenehallgatást. Ez az irányíthatatlanság egyébként nem változott az időközben megérkezett Cobalt esetében sem, szóval talán érdemes lehet egy ilyen frissítést is rátenni, ha megoldható, de a zenebuzikat annyira nem fogja érdekelni a dolog.
És hogy milyen a cég legújabb kütyüje? A Cobalt a Redhez képest is sokkal szebben szól. Már azt hittem nem lehetséges, de még több részletet lehet hallani a zenéből, sokkal nagyobb térben szól meg, de ami a legfeltűnőbb, hogy sokkal kevesebb a zaj. Mondjuk nem is tudtam, hogy van zaj, amíg be nem tettem a Cobaltot, de mindegy is. A Cobalt egyébként méretben kisebb, mint a teljesen azonos nagyságú első kettő, de egyébként tényleg olyan mindegyik, mint egy sima pendrive. Itt megint lehet azt mondani, hogy bosszantó lehet, hogy még egy cuccal meg lett toldva a telefon zsinórja, de ilyen hangzásért ez elég kevés áldozat.
A Cobalt is úgy működik, mint az előző kettő, rádugom a laptopra, telefonra és megy is, a kis szitakötő logó pedig azonnal úgy világit, amilyen minőségben éppen szól a zene (ha bíbor, jobb nem is lehetne). A Tidal laptopon még ki is írja figyelmeztetésben, hogy egyrészt örül, hogy most már tudom MQA minőségben hallgatni a zenét, de akkor ő most leveszi a hangerőt egy százalékra a biztonság kedvéért. A Cobalthoz egyébként már alapból jár egy kiváló minőségű USB C-s Dragontail kábel (az előző kettőhöz nem volt, iPhone használóknak pedig a Cobaltnál is kell egy USB A - lightning adapter), illetve van a dobozban egy hónapnyi Qobuz és kéthavi Tidal előfizetés is. Utóbbival tudunk csak egyelőre mit kezdeni, mert az előbbi nincs még az országban. A Tidalen viszont érdemes a már többször említett MQA minőséget kipróbálni, ami elviekben olyan részletességében szolgáltatja a zenét, ahogy az a stúdióban megszületett. Merthogy ugye már a CD-re vagy vinylre nyomásnál veszít adatot a zene, a Spotify vagy Apple Music tömörítéséről meg ne is beszéljünk. Szóval a Cobalt, de már a másik kettő Dragonfly is gyönyörűen kihozza a MQA előnyeit.
Olyan egyébként ez a kütyü, mintha egy USB nagyságú hifi erősítő lenne. Ha laikusoknak magyaráznám, ezt mondanám. Ehhez természetesen kell áramfelvétel is, ami laptopon elég egyértelmű, pláne ha hálózatra van dugva, de a Cobalt előnye, hogy jóval kevesebb energiát szív le a telefon akkumulátoráról is, mint az elődei. Ráadásul ebbe beleépítettek több hasznos funkciót az Audioquest Jitterbug nevű szűrőjéből. Hogy mit csinál a Jitterbug? Eltávolítja az USB-s adatátvitelből a nem kívánt zajokat, rezonanciákat, ráadásul csökkenti vagy akár teljesen meg is szünteti az adatfolyam hibáit, még nyomtató és számítógép közé is szokták kötni. A Dragonfly Blacknél kifejezetten ajánlják, hogy az USB port és a DAC közé még ezt is bekössük, de a Rednél is hasznos lehet, ha a laptop egy üresen álló USB-jére rádugjuk, párhuzamosan a DAC-vel. Amúgy valóban szűr is a zajból, még ha ez olyan drasztikusan nem is hallható, mint a DAC-k cseréjénél a különbség. Szóval ez van benne alapból a Cobaltban, de fanatikusok ennél is dugdossák a Jitterbugot az összes üresen álló USB portra a biztonság kedvéért.
Na de mennyibe is kerül mindez? 99 ezer forint. Lehet most sokan leestek a székről, viszont tényleg olyan minőségben kapja az ember ezzel a zenét, amit el sem tud képzelni, ha még nem használt semmiféle USB-s DAC-t. Akik nem akarnak erre költeni, inkább meg se hallgassák, mert utána vagy a mobilozós/laptopozós zenéről mondanak le vagy a pénzük egy részéről. Természetesen ott van opciónak a nagyjából 60 ezerért kapható Red, vagy a Black, ami már 30 ezerért megvehető, ha szigorúan az Audioquest Dragonfly termékvonalában maradunk. Nulláról ezekkel is hatalmas lesz a minőségi ugrás, de a legidőtállóbb természetesen a Cobalt, amivel hosszú évekig elégedettek lehetnek, akik megveszik.
Forgalmazza: AudioMe Consult Kft.
www.facebook.com/audioquesthungary
