Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Két dologgal lehet engem kikergetni a világból, a versekkel és az alternatív zenével
– suttogja mellettem a nezőtéren valaki. A valaki, akit ráadásul én hoztam magammal, író-olvasó ember különben, bölcsészdiplomával, csak a verseket, azokat nem bírja. Meg az alternatív zenét. Istenem, hát van ilyen. Annál érdekesebb lesz, hogy mit kezdünk majd mi ketten a Szűcsingerrel, Szálinger Balázs költő, drámaíró és Szűcs Krisztián alternatívzenei ikon közös estjével. A MüPában. Tehát még csak nem is valami teraszon, kocsmában vagy fesztivál tábortűzszínpadán, ahol közbekiabálhatsz, beleénekelhetsz és ha úgy alakul, elmehetsz még egy italért, hanem rendes, igazi színházban. Ott, ahová a produkciót Szűcs és Szálinger eredetileg valószínűleg egyáltalán nem szánta, és ott, ahol a teli teremben most többen ülnek, mint ahány Facebook-lájkja (278) a produkciónak összesen van. Mondjuk minek is lenne több, ez aztán tényleg mindenről szól, csak arról nem, hogy komolyan vegyék. Brandet építsenek belőle. Na persze. Gondolom, ők maguk röhögnek a legjobban rajta, amikor jobb híján zenés irodalmi estként adódik el a dolog, nem mintha nem lenne tele zenével meg irodalommal, csak szerencsére nem úgy, ahogy egy zenés irodalmi estet rossz esetben elképzelünk. Mert ettől nem kell hanyatt-homlok menekülni, és még a színházteremben sem lesz kényelmetlen a szék húsz perc után, annak ellenére, hogy valójában teraszon, kocsmában vagy fesztivál tábortűzszínpadánál kellene ücsörögnünk. Keverve vodkát szódával, Petőfit utazós bloggal, Beatlest ki tudja, mivel és végső soron mindent mindennel. Szóval Szálingert Szűccsel.
