Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Pókember sztorijai alapvetően mindig is a fiatalabb korosztálynak szóltak, vagy a gyereklelkű felnőtteknek. Természetesen a karakternek voltak felnőttesebb vonásai, hiszen önmagában az eredettörténet is ilyen, és a komolyabb történetekből van pár, amelyik tényleg működött, ilyen volt például a több magyar kiadást megélt „Kraven utolsó vadászata”. De aztán voltak mellényúlások is, mint a komolynak ígérkező, de túlzottan kacifántos Klón Saga. Szerintem Pókembernek igazán sosem állt jól a komolykodás. A jelenleg Magyarországon futó Dan Slott-féle történetvezetés a legoptimálisabb, és ez áll a legjobban a karakternek. Lendületes, fiatalos, humoros, de van benne mondanivaló is és karakterrajz is. De talán a Marvel is érezhette, hogy Pókember alapvetően nem a komolyabb vonalba illeszkedik, ezért adhattak zöld utat egy alternatív Pók-figurának, amelyik a jövőben üldözi a bűnt, a sztorija és képi világa pedig inkább a noir jegyeit viseli magán.