Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A finn Swallow The Sun lemeze fél éve jelent meg, de nem szabad elkövetnünk azt a hibát, hogy nem hívjuk fel rá a figyelmet. Főleg, mert a When a Shadow Is Forced into the Light olyan időtlen lemez, amit akár évek múlva is úgy vesz elő az ember, hogy nem lesz poros. A Swallow The Sun olyan formában adja elő a doom/death metalt, ami a kilencvenes évek csúcsalkotásai idején volt jellemző (korai Katatonia- Anathema- My Dying Bride-lemezek), de persze abszolút modern megközelítéssel, hangszereléssel, inkább csak a hangulat nyúlik oda vissza. Lehet olyan okoskodó mondatokat írni róla: hogy olyan ez a zene, mintha az Anathema nem felejtette volna el, honnan jött, viszont megmutatja azt is, hogy mennyire szereti a Pink Floydot, de teljesen felesleges ennyire belemenni a hasonlítgatásokba. A When a Shadow Is Forced into the Light minden dala végletekig kimunkált, telis-tele szívszorító dallamokkal. Egyenként is külön világokat bejáró, letaglózó erejű utazások ezek, ahol a hangszerelés, a dinamikai, hangulati váltások nem azért vannak, hogy nagyot mondjanak, hanem mert kifejezni akarnak vele valamit. A lemez legnagyobb ereje az őszintesége és az önazonossága. Aki nem nőtte ki a doom/death vonalas keményzenét, sőt meg tud barátkozni a kedvenc zenekarai késői, többfelé néző lemezeivel is, annak ez a lemez kihagyhatatlan. Az év egyik legjobbja eddig.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Ha augusztus eleje, akkor az a be nem tartott ígéretek ideje. Itt a Brutal Assault, ideje hát megint valakinek megígérni, hogy persze, azt a szuperritka cseh sört mindenképp meg fogom kóstolni. Nem Kozelt és Pilsnert persze, hiszen az ismerősnek mindenképp bizonyítania kell, hogy ő ismeri az igazi különlegességeket is. Ha innék sört, sem kapnék úgysem az életben sehol olyat.

És persze magának is fogadkozik az ember. Most minden nap délelőttől egész éjjel fél háromig töltekezem majd, nekem aztán be fogja hozni a buli az árát! Ketté nem szakadhat senki, de cserébe megnézek minden érdektelen vackot, legalább ezeket is ki lehessen pipálni a listán, ha esetleg a Metálrendőrség számon kérne. A vége persze az lesz, hogy az éjjel kettes Mourning Belovethet már biztosan nem várom ki, de délután négykor kint szenvedek Prongon. Komolyan van olyan, hogy Prong-tábor? – merengek, de azért belül díjazok minden megjegyezhető dallamfoszlányt. Jó metálos nem bántja az elárvult fémzenét, amit még a Petőfi rádió is elhallgat ugyebár. (Biztos elhallgatja annak cseh megfelelője is.)