Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ritkán van szerencsém zenei rendezvényen ahhoz az élményhez, hogy már a harmadik dal alatt olyan a hangulat, mintha a zenekar a ráadást játszaná a legnagyobb közönségkedvencekkel. Nem lehetetlen, csak kell hozzá egy olyan énekes, aki amellett, hogy szó szerint bármit elénekel, van annyira vagány, hogy rögtön a koncert elején bevesse magát a nézők közé, leguggoltasson mindenkit, hogy aztán a refrénre együtt ugorjon a levegőbe a közönséggel, egy olyan zenekar, aki az ilyen akciókat zökkenőmentesen tudja lereagálni az egyébként is mesteri játék mellett, meg persze erőteljes színpadi megszólalás is. A Skunk Anansie budapesti koncertjén mindezt megkaptuk, meg még annál is többet. Aki instant, gyorsan fogyasztható összegzést akar, annak azt mondom, hogy az egyik legjobb koncert volt, amit életemben láttam. A többiek olvassanak tovább! (Fotók: Artlasso.hu)
"Haver, a Skunk Anansie egy csodálatos zenekar..." - mondta egyik legjobb cimborám, amikor először szó volt arról, hogy hamarosan ismét Budapesten játszanak majd. Hát igen. Vannak zenék, amelyek élvezetéhez kicsit meg kell érni fejben. A magam részéről nem igazán gondoltam volna tizenhat éves korom körül, hogy bő két évtized múlva buzgón helyeslem majd ezt az állítást. Persze akkoriban olyan dolgok is tudtak zavarni, mint Eric Peterson cipzáros melegítőfelsője a Testament épp 
