Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Idén ünnepli huszadik születésnapját a világ legnagyobb dark- és gót fesztiválja, a Wave-Gothic Treffen. A lipcsei székhelyű fesztivál négy napja alatt idén mintegy kétszáz zenekar lép fel, ami a fesztivál eddigi története óta rekordszámú előadót jelent. A többféle stílust vegyítő és az egész városra kiterjedő eseményen olyan ős-zenekarok is fellépnek, mint például a Killing Joke, de ott lesz a hazánkban januárban a West-Balkán tragédia miatt elmaradt Fields Of The Nephilim, az ebm-industrial legenda Front 242, vagy a megfoghatatlan stílusú, álomszerű zenét játszó, mára trióra apadt The Legendary Pink Dots.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Voodoo Music Club, Csepel, szombat, 23.30 – A parketten frissen kihantolt cowboyok, lakkruhás hegesztőtanoncok és Gomez Addams zabigyerekei. A Twin Peaks-es törpe bizonyára takarásban van, de mérget vehetünk rá, hogy itt bugizik. A hangfalakból előtörő hangfoszlányok ezúttal is egy hűtőkamra atmoszférájával vetekednek, ez azonban mégis valami más. „Szisztersz, geci!” – kiált fel egy kistérségi Lestat, majd a tánctérre libben. Mint mindenki más.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A kilencvenes évek végi gótmetál-hullám egyik legüdébb színfoltja a Tiamat. Persze ebben az összefüggésben az üde kifejezés inkább csak azt takarja, hogy az átlagos női énekes vagy erőltetetten sötét zenekarokkal szemben ők egészen új alternatívát nyújtottak. Az 1994-ben megjelent Wildhoney lemez a maga bizarr, olykor nihlista hangulatával igazi gyöngyszem, ami ma is megállja a helyét, bár a Tiamat agyának számító Johan Edlund Pink Floyd-mániája erősen rányomta bélyegét. Ennél mélyebbre merült a pink világban a Deeper Kind Of Slumber, az ezután következő albumok pedig a nihilt tartották leginkább meg, de Edlund fellazította a dalait, és táncütemekkel rémisztette meg az egyébként ijedésre nem nagyon hajlamos rajongóit. Legutóbbi lemezük, az Anamethes két éve jelent meg, és ennek hangulata kifejezetten régisulis. Kérdés persze, hogy a zenekar jelenlegi felállása mennyire helyezi erre a hangsúlyt azon a koncerten, amit Dürer Kertben rendeznek meg december 14-én, kedden.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
F.O. System - Utolsó üvöltés (Alexandra Records)
A F.O. System zenekart nem hiszem, hogy különösebben magyarázni kéne azoknak, akik jobban rajta vannak a dark-vonulaton - persze nem a metálos felhangokkal gazdagított verzióján, hanem az olyan old school zenekarok fémjelezte irányon, mint a Systers Of Mercy vagy a Mission - akik pedig kimondottan nem kattannak a stílusra, azoknak úgyis fölösleges lenne. Hogy a kötelező biográfia ne maradjon ki, azért néhány mondat: a F.O. System a legendás, Golgota téri Fekete Yukból nőtt ki a legelső és mai napig legkultikusabb dark-zenekarrá még bőven a nyolcvanas években: koncerteztek a stílus olyan nagyjaival, mint a New Model Army és a Christian Death, hogy aztán egy nagylemez, (F.O. System 1990) után bemondják az unalmast. Azóta a gyakorlatilag beszerezhetetlenné vált nagylemezük kultikus kiadvánnyá vált, a klasszikus felállás tagsága közül pedig Jerabek Csaba basszusgitáros összehozta a hasonló vonalon mozgó Maskot, míg Mátyás Attila gitáros/énekes előbb a teljesen más zenét játszó Sex Action soraiban lett rocksztár, később megcsinálta a F.O. Systemhez már inkább hasonlító Agnus Dei-t - amelynek egy lemez után szintén vége lett - mostanában pedig egyrészt az új felállással visszatért Sex Action soraiban ügyködik, másrészt pedig Mátyás Attila és Barátai néven adogatja ki szorgalmasan a szólódolgait.