Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A kortárs kísérleti zenék egyik legismertebb alakja, Mike Patton és John Zorn nagy haverja, a Mr. Bungle, a Fantomas, a Tomahawk, a Melvins, a Secret Chiefs 3 és az Electric Masada állandó zenésze, a fáradhatatlan bőgős-basszusgitáros Trevor Dunn szólóestje az A38 Hajón! A két részből álló program második felében Dunn Pándi Balázzsal duózik.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Patton ugye a Faith No More frontembere (többek között), Kaada pedig egy norvég zenész, aki leginkább szólóban ismert, de tagja a Cloroform nevű csapatnak is. Nem a most megjelent Bacteria Cult az első közös munkájuk, a kollaborációt már 2004-ben elkezdték a Romance című lemezzel. A friss album egyébként, ahogy az előzős is, akár egy film zenéje is lehetne, szóval ne gondoljon itt senki rockra, mert az nincs benne. Expermientális nagyzenekari munka ez némi pattonos énekszerűséggel, de nem rossz. Alább egy dal már hallható is róla.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az experimentális hiphop egyik legnagyobb úttörője jelentette be feloszlását tegnap. A 2010-ben alakult Death Grips egyedülálló módon ötvözte a rap zenét az industriallal és a harsh noise-zal. Számaik mindig hangosak, zajosak és offenzívak voltak. Zach Hill, Andy Morin, valamint a koncerteket végigüvöltő MC Ride az Exmilitary-val mutatkozott be a nagyközönség előtt. Kaotikus alapjaik, és végtelenségig hangosított rapjeik egy csapásra a zenei blogok kedvenceivé tették őket. Megosztó imázsukat a produkció minden területén próbálták megőrizni, így több fellépést mondtak le az utolsó utáni pillanatban, ráadásul kiadójuk is dobta őket, amikor ingyen felpakolták a netre No Love Deep web című lemezüket, egy ágaskodó fallosszal a borítón.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Még a Budapest Essentials keretében Magyarországra látogatott az egyik legígéretesebb dán zenekar, a kísérleti elektro/indie popot játszó WhoMadeWho. Mivel bent túl melegük volt, Jeppe Kjellberg énekes-gitárossal és Tomas Høffding énekes-basszusgitárossal az Akvárium teraszán beszélgettünk új lemezükről, a dán zenei színtérről, terveikről és filozófiájukról.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A fenti képre klikkelve elindul a Manes Teeth, Toes and Other Trinkets című válogatáslemeze tele ritkasággal, tehát nem best of album. A Manes egy norvég zenekar, akik ottani népi szokás szerint black metallal kezdték, majd elmentek egyfajta elektronikus, experimentális rock irányba, amibe még hiphopot is kevertek. Ebben a korszakban adták ki a tökéletességet súroló nagylemezüket Vilosophe címmel (ennek már több mint tíz éve), majd még egy ep jött, majdnem ugyanilyen minőségben [view] címmel. Az eddigi utolsó sorlemezük, a How the World Came to an End már annyira nem volt jó, fel is oszlottak teljesen, hogy aztán egy kis black metalos nosztalgia után (Manii név alatt történt mindez) ismét elkezdjenek új zenét írni. Előtte viszont kiadták ezt a kis válogatást, hogy ne a semmibe érkezzen az új anyag. Akinek van Spotifyja, lentebb meghallgathatja a Vilosophe-ot, illetve azt is megmutatjuk, milyen volt, amikor még black metalosan károgtak.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Persze ez csak amiatt van, gondolom én, hogy ne vegye meg senki, de amúgy vicces. Amúgy a Terrestrials című közös lemez február 14-én jön majd ki, biztos jó lesz. Jó experimentális, drone-os.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Sokadik virágzását éli éppen a psych rock, ennek az egyik legjobb példája New York-i Psychic Ills, akik ma este a Kuplungban lépnek fel a 40 Days után. A tíz éve alakult zenekar 2011-ben került a lassan kultikussá váló Sacred Bones kiadóhoz, ahol többek között a márciusban nálunk is koncertező The Men is tevékenykedik vagy éppen a nemrég új nagylemezt megjelentető Destruction Unit. Idén a negyedik stúdióalbumukat, ezzel érkeznek ma este Magyarországra. Zenéjüket általában a psych, space és az experimental jelzőkkel szokták illetni, de sokszor a kissé idegennek ható drone is előkerül, amit élőben rendszeresen díszítenek improvizálással. Hajtás után mutatunk egy kis kedvcsinálót a mai Psychic Ills-koncerthez.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
2008 óta létezik a négytagú székesfehérvári Sunrise Circus együttes, amely magát szimplán csak snobressive rockzeneként jellemzi. Ebből könnyedén kiderül, hogy a zenekar alapvetően progresszív rockot játszik, de itt-ott fellelhető benne némi kísérletezgetés illetve pszichedelikus hatások is. Az első stúdiófelvételük a Lángoló Gitárokon debütál, és a négyszámos In Progress összes dalához kaptunk egy rövid megszólalást, kivételesen azonban most nem az együttes beszél a saját zenéjéről, hanem olyan külső szemlélők, mint a szomszéd néni, egy másik együttes tagja, akivel közös próbatermük van, egy pultos illetve egy mezei zenehallgató, aki egyszer elcsípte őket élőben. A Sunrise Circus bemutatkozó EP-je a hajtás után.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Előkerült az a két gitár, amelyeket a Sonic Youth-tól loptak el 1999-ben egy fesztiválfellépés előtt. Az együttes Orange Countyban zenélt volna, de a koncert előtt elvitték a furgont, amiben az összes hangszerüket tárolták. A különleges, saját készítésű illetve modifikált hangszerek nagyrésze azóta sem került elő annak ellenére, hogy a rajongók évek óta próbálják ezeket felkutatni. Most azonban egy héten belül két gitárt is megtaláltak az ellopott felszerelésből, Lee Ranaldo legnagyobb megdöbbenésére.