Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az a helyzet, hogy mi eléggé bírjuk Dave Grohlt, de hogy egy munkamániás állat a csávó, az egészen biztos. Tegnap a Twitteren kürtölte a világba örömét Slipknotból és a Stone Sourből ismert Corey Taylor, hogy mekkora királyság, megvalósult egy régi álma, közös számot készít a Dave Grohllal és Butch Viggel. Mint ismert, utóbbi volt egyebek mellett a Nirvana zseniális Nevermind című albumának a producere, Grohl pedig a Foo Fighters mellett folyamatosan keresi a lehetőségeket a kollaborációkra. Legutóbb például arról írtunk, hogy glam rockos projektet indít, decemberben meg arról, hogy bár tavaly jelent meg a Foo Fighters legutóbbi nagylemeze, Grohl már most a folytatáson töri a fejét. Hogy milyen lesz a közös munka Corey Taylorral és Butch Viggel, egyelőre rejtély, mi most főleg annak szurkolunk, hogy egyáltalán fejben tudja tartani ötleteit és projektjeit a Nirvana egykori dobosa az idei évben.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Black Lips – Arabia Mountain (Vice Records)
A tavalyi év egyik kellemes meglepetése volt a Black LipsArabia Mountain című hatodik lemeze, ami immár nem csak a devianciáért rajongó félőrültek, hanem a kritikusok tetszését is elnyerte. A botrányos színpadi viselkedéséről és mindenhonnan kirúgott-kibukott semmirekellő tagjairól elhíresült garázsrock csapatnak sikerült végre egy a korábbiaknál valamivel letisztultabb anyagot kihozni, miközben semmit sem vesztettek tróger mivoltukból. Ez is egy lemez, ami fontos volt 2011-ben.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
White Denim - D
(Downtown Records)
A 2011-es év garázsvilága egészen különleges albumokat produkált, sok zenekart kivezetve az olajos hordók és csapágyak árnyékából a napsütötte pusztaságba. A tökéletes példa erre a texasi White Denim, akik egész egyszerűen D-re keresztelt lemezükkel bérelt helyet szereztek maguknak minden éves zenei listán, köztük a mienken is.
Egyre inkább kezd bebizonyosodni, hogy a rock and roll újraélesztését egészen az alapoktól kell kezdeni, és csak pár szívből jövő barkácslemez után érdemes komolyabb stúdióalbumba kezdeni. Ahogy eleinte a Black Keys is pincében meg szénégetőben rögzítette a mai sikerét megalapozó szerzeményeit, úgy a White Denim is dobosuk lepusztult lakókocsijában rendezte be házi stúdióját. Egészen eddig.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Piszkosul nagy bulit csapott kedden a szigetországban Dave Grohl és zenekara, akkorát, hogy még a föld is beleremegett, ráadásul erre ezúttal tudományos bizonyítékok is vannak. Az aucklandi geológiai intézet kutatói szerint ugyanis nem nagy, de határozott, és erős rezgéseket mértek az együttes koncertje alatt. Az adatokat két mérőállomás is rögzítette a Foo Fighters Western Springs-ben tartott koncertjétől körülbelül egy mérföldnyire. Új-Zélandon nem ritka a földmozgás, ám a geológusok közleménye szerint egyértelműen Dave Grohl és zenekara okolható a kedden mért adatokért, hiszen a számok közötti szünetekben alig jeleztek a műszereik, a legnagyobb földmozgást pedig kedden este nyolc óra húsz perc körül mérték, pontosan akkor, amikor a Foo Fighters a színpadra lépett, és körülbelül 50 ezer néző kezdett el egyszerre ugrálni. Dave Grohl épp a napokban áradozott weboldalukon arról, micsoda óriási energiát is ad nekik a közönség szeretete, és a szakmai elismerések, nos, a jelek szerint tényleg elég nagyot.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
MARTIN JAMES Dave Grohl – Nirvana, Foo Fighters és egyéb kalandok (Silenos)
A főleg zenei témájú könyvekre specializálódott Silenos kiadó ezúttal Dave Grohl figurájára koncentrál. Grohlt lehet isteníteni, mint a Nirvana hajdani dobosát, lehet utálni, mint a tenyérbe mászó Foo Fighters vicceskedő frontemberét, és lehet irigyelni, mint befutott zenészt, aki az undergroundban és a mainstreamben is maradandót alkot, és Josh Homme-tól kezdve Lemmy-ig azzal vonul stúdióba, akivel csak jólesik neki. Az előítéleteket félretéve azonban érdemes elolvasni a Dave Grohl - Foo Fighters, Nirvana és egyéb kalandok című könyvet, mert alapos áttekintést ad Dave Grohl egész életéről, az első inspirációktól és az első zenekaraitól kezdve, a Nirvanán és a vele járó előnyökön és hátulütőkön keresztül, egészen a Foo Fighters-ig, és a Queens of the Stone Age-ig, nem hagyva ki a Probot projektjét és a filmzenei kalandozásait se.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Idén áprilisban adta ki legutóbbi albumát a Foo FightersWasting Light címmel, amihez kapcsolódóan például baromi szimpatikus módon csináltak az USÁ-ban egy konkrét garázsturnét, készítettek több szórakoztató klipet (az egyikben Lemmy volt a sofőrjük), nemrég pedig többek között az év albumának járó Grammy-jelölést is megkapták. Ennek ellenére Dave Grohl nem úgy tűnik, hogy sokáig akarna tétlenül ücsörögni, a napokban ugyanis arról írt a zenekar hivatalos oldalán, hogy 2012-re máris egy új albumon fog dolgozni, új dalokat fog írni. Konkrét tervekről egyelőre nem sokat árult el, ellenben leírta érzéseit az aktuális, Grammyre jelölt lemezükkel kapcsolatban. Erről bővebben a lapozás után.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Nirvana hivatalos Facebook-oldalán a minap az együttes kiadója bejelentette: karácsonyra egy speciális, limitált példányszámú kislemezen jelentetik meg az együttes vitathatatlanul legnépszerűbb dalát, az idén éppen húsz éves Smells Like Teen Spiritet. A dal újrakiadásában komoly szerepe van egy Facebookon szerveződő mozgalomnak, ami az X-Faktor tehetségkutató szereplőinek karácsonyi egyeduralmát hivatott megdönteni a brit lemezeladási listákon. Részletek a lapozás után.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
The Black Keys - El Camino (Nonesuch)
Amerika perpillanat legkirályabb gitáros-dobos párosa egy 30 éves Chevy El Caminóval (ami nem egy Chevrolet sportkocsi) játszotta el a Mikulás szerepét. December 6-án jelent meg ugyanis a Black Keys soron következő hetedik stúdióalbuma, amellyel kiléphetnek a tökre nem menő, de szimpatikus, későn érő garázsbandák skatulyájából.
Egyszerűen megkerülhetetlen a Black Keys-szel kapcsolatban azzal foglalkozni, hogy a jelenlétük az aktuális könnyűzenei világban amennyire meglepő, annyira pozitív is. Hét év alatt öt stúdiólemezt adtak ki anélkül, hogy egy szűk zenei és kritikusi rétegen kívül bárki is foglalkozott volna velük. Aztán tavaly kihozták a Brothers című korongjukat, és a vájtfülűek után mindenki felkapta a fejét Dan Auerbachra és Patrick Carneyra.