Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Bevezetésként terveztem egy borzasztó mitológiagyártást arról, hogy a mai gyorsfogyasztásra berendezkedett világban mennyire nem adunk időt a lemezeknek, nem ássuk bele magunkat a zenébe, a mondanivalóba, ezzel rengeteg potenciális klasszikustól megfosztva magunkat, ezzel szemben bezzeg én. De hát nyilván egy ilyen eszmefuttatást olvasva úgyis mindenki tudná, honnan fúj a szél, szóval inkább megkíméllek titeket ettől a szánalmas önigazolástól, cserébe pedig elmondom, mik azok a lemezek, amikről szerettem volna írni tavaly, de különböző okoknál fogva nem került erre sor.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Hiába mondja Justin Broadrick, hogy kevésbé lesz metálos az új Godflesh, attól még továbbra sem fogják ostromolni a slágerlistákat. Már a Post Self album elsőként közzétett címadója sem volt rigófütty, de a másodikként nyilvánosságra hozott Be God biztosan ott van a zenekar legnyomasztóbb dalai között, pedig azokból legalább olyan bő a választék, mint féldekás üvegekből az Újgyőri piac környékén. Jómagam először szombaton hallottam a dalt, de akkor három perc után inkább elmentem aludni, nehogy véletlenül felvágjam az ereimet. Szerencsére úgy tűnik, az előző lemezen kicsit túlpozícionáltan pincébe hangolt gitárok uralta hangzáskép helyett most valamivel kiegyensúlyozottabb összkép várható, és ha a dalok is hozzák az eddig közzétettek színvonalát, nem kizárt, hogy kellemes meglepetésben lesz részünk, már ha ilyesmiről lehet egyáltalán beszélni effajta zene hallatán.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ma ilyen nyitódalos napot tartunk. Volt már ugye az új Converge, most meg bemutatjuk az új Godflesh szintén elég impozáns kezdését, ami ráadásul a november 17-én megjelenő lemez címe is egyben. Itt egyébként már jeleztük, hogy jön a Justin Broadrick és G.C. Green alkotta duó új albuma, ami három évvel követi a 2014-es A World Lit Only by Fire-t, szóval pont tíz évvel kellett kevesebbet várni rá, mint az előzőre.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Egy garantáltan kettő kedvelést kapó hír, de ezzel nem foglalkozunk. November 17-én jelenik meg a kultikus brit Godflesh új albuma Post Self címmel, mely a hírek szerint ezúttal a duó kevésbé metálos oldalát villantja majd fel, jelentős hetvenes és nyolcvanas évekbeli post-punk és indusztriál hatással. A dalok szövegei olyan vidám dolgokról szólnak majd, mint a szorongás, a depresszió, a félelem, vagy a halandóság, de szóba kerülnek majd a szülő és gyermek kapcsolatok is. A hajtás után a számlista és a borító is magatokévá tekinthető.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Valahol minden normális zenész Justin Broadrick szeretne lenni. A faszi mindössze két stílus alapjait fektette le. Egyszer a grindcore-ét a Napalm Death tagjaként, utána meg az indusztriális metálét a Godfleshben. A két zenekar nélkül teljesen másképp nézne ki az úgymond extrém metál. Mondjak példát? A metallicás Kirk Hammet egyik kedvenc lemeze a Pure és a Fear Factory-frontember Burton C. Bell sem megy ki a színpadra Godflesh-póló nélkül az elmúlt tizenegynéhány évben. Szóval, ha nincs a Godflesh, nincs Neurosis, Fear Factory vagy akár Ministry sem úgy, ahogy megismertük őket legjobb formájukban.