Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ha van hip hop, ami messze túlnyúlik hatásában és gondolatiságában a műfaji gettó keretein, az Bobafett munkássága. Elsősorban mert a klasszikus hardcore világszemléletével rokon, tehát szabadnak, bevehetetlennek, mintegy szellemi puristának tekinti önmagát. És még szerencse, hogy így van, ahogy Bobafett az egyik politizáló youtube-os videójában ecseteli, a hip hop egy része már rég meg van fertőzve, sőt, olyan országban élünk, ahol még hardcore zenekar is akad, amelyik a rossz oldallal… de hagyjuk, a hardcore azért még mindig tisztán tartja azt a szigetet, amibe bebástyázta magát. Bobafett muzsikája és szövegei persze nagyrészt így is a hip hop eszköztárával írhatók körül, de ez csak formalitás. Ez a megmondó ember ugyanis messze zseniálisabban teszi a dolgát, mint nagyjából bárki a különböző underground színtereken, akár összeadva is. És persze külön pont jár a kutyaszeretetért és gondoskodásért, ilyen szívet-lelket simogatóan, a giccset mégis messze kerülve senki nem énekelt még meg házi kedvencet – ráadásul ennyiszer, mégis megunhatatlanul.
