Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az In Solitude tagjai pontosan azt tették, amit minden zenekar tagjainak tennie kellene, és amit már én is sokszor írtam, és kaptam is érte eleget a pofámra: szeretik egymást meg minden, de úgy érzik, zeneileg nincs tovább, ezért feloszlottak. Így tökéletes tizenhárom évet és három kitűnő lemezt hagynak maguk mögött, szégyenfolt, nyűglődés, unottság, kifáradás, parasztvakítás nélkül. Respekt, bár ettől még szomorú. Az In Solitude így búcsúzik rajongóitól. Mi meg a legjobb lemezük egyik legjobb dalához készült videóval búcsúzunk az In Solitude-tól.
Ugyan a Prosectura zenekar nem éppen ezt az eseményt jósolta meg 1995-ös lemeze címével, tizenhat évvel később mégis valósággá vált: lassan annyi van belőlük, hogy egymás hátát tapossák a Sátán dicsőségét hirdető metálzenekarok. Sátán nevét szádra hiába ne vedd! – tartja a mondás, és a pokol katonáinak jó része ennek szellemében tevékenykedik. Így aztán e vészterhes esztendőben az a szerencse ért minket, hogy jó néhány kiváló, véráztatta és bűnben fogant albumot hallhattunk.