Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az előző két évtized egyik legnagyobb hatású zenekara még 2004-ben állt össze ismét, azóta szinte havonta jönnek azok az hírek, amik szerint a lemez sem várat magára sokáig, de eddig elsősorban a basszusgitáros Kim Deal miatt mindig letettek az új anyagról. Most viszont úgy tűnik, nem csak turnézenekarként funkcionál majd az amerikai zenekar. "Eddig elég volt a turnézás nekünk, mert rengetegen meg akartak minket nézni, szinte csak ezt csináltuk. De ha vége a turnénak, itt lesz az idő. A lemez lesz a legfontosabb. A zenekar megerősödött, remélem mindenki túltette magát korábbi sérelmein." - nyilatkozta Joey Santiago gitáros. Feszültség leginkább eddig is csak Frank Black és Kim Deal között volt, de reméli, ez nem okoz majd problémát. Tényleg komoly igény mutatkozik a lemezre, hiszen állítólag maga Bono is érdeklődött, mikor lesz már, neki pedig "semmiképp nem okoznának csalódást".
Az oklahomai zenekar már korábban bejelentette, hogy ismét rendhagyó módon tervezi új dalait a világ elé tárni: ehető gumicukorból készült koponyákban helyeztek el egy-egy pendrive-ot, amin négy új szerzemény található. Wayne Coyne a Flaming Lipshez méltó módon április 20-án, vagyis a marihuánafogyasztás ünnepén szállított le párat a helyi lemezboltokba. A laza 150 dollárba kerülő koponyákból el is fogyott az egész első szállítmány, többen tényleg kiették a tartalmat, de szerencsére van aki gondolt másokra is emellett, ezért feltöltötték a dalokat az internetre, amiket egy kattintás után meg is hallgathattok nálunk is.
A No Age hétfői fellépése azon esetek közé tartozik, amikor az idő és a hely is megfelelő. Az idő azon túl, hogy április 18 azért, mert az amerikai lo-fi duó tényleg a lehető legaktuálisabb, a hely pedig azért, mert végre nem kell Bécsig utazni egy ilyen koncertért. Manapság már nem olyan meglepő, ha egy zenekar mindössze két tagból áll, de az épp harmadik lemezét turnéztató No Age ehhez képest is letaglózóan jól szól. Kicsit azért megdobja a dolgot, hogy a megszokottól eltérően nem a gitárosként üzemelő Randy Randall, hanem a dobok mögött ülő Dean Spunt látja el az énekesi feladatokat. A képlet annyira nem is bonyolult, voltaképpen tipikus Sonic Youth környékéről azonosítható amerikai alternatív rockdalokat játszanak el sok liternyi savval leöntve. 
A kéttagú White Stripesról semmi hír nincs azóta, hogy februárban bejelentették a feloszlásukat, de ahogy arra számítani lehetett, lassan beindul a megemlékezés. Első körben bakeliten megjelenik zenekar utolsó koncertje, amit még 2007-ben adtak a mississipi-i Southhavenben rögzítettek, ennek Live In Mississipi lesz a címe, és huszonkét dalt fog tartalmazni. Emellett egy DVD kiadása is tervbe van véve, aminek anyagát még a White Stripes befutása előtt nem sokkal vettek fel 2000-ben, Minnesotában. Ha ez nem lenne elég, 7-inches bakeliteken a boltokba kerül a valaha felvett első White Stripes-dal, a Signed DC, ami mellesleg egy Love-szerzemény átdolgozása. Ugyanennek a kiadványnak a b-oldalán szintén feldolgozás kap helyet, mégpedig Otis Redding I've Been Loving You Too Longjáé. Ezzel a három megjelenéssel közel sincs vége a White Stripes-ritkaságoknak, Jack White már a feloszlás bejelentésekor megemlítette, hogy rengeteg eddig senki által nem hallott anyaguk van.
Ahogy arra valahol számítani lehetett, a brit bulvár által terjesztett sokadik Stone Roses-újjáalakulásról szóló pletyka is hamisnak bizonyult. A