Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
No Age, Evil Men Have No Songs, Kanagawa @ A38 Hajó, 2011.04.18.
Huszonéves, (alsó?) középosztálybeli, fehér, legalábbis a kaukázusi embertípushoz tartozó férfi vagyok. Nem panelrengetegben, és még csak nem is erdei faházban nőttem fel, így nem lettem sem hip-hopper, sem szakállas énekes-dalszerző. Ehelyett kertvárosban és történelmi belvárosban szocializálódtam, így vált életem meghatározó élményévé a gitárzene, különösképp az Új Rock Forradalom. Hajlamos vagyok, hogy rojtosra tapossam a farmernadrágom sarkát, a pólóim jókora része agyon van mosva. Rosszabb napjaimon a hajam zsíros, sőt, még egy-egy pattanás is megjelenik az arcomon. Mindez csak azért számít, mert nem vagyok ezzel egyedül. Nemzedékem többi tagjához hasonlóan, számomra is egyértelmű volt, hogy hétfőn este ott leszek az év egyik legjobbjának ígérkező rockkoncerten.
A No Age hétfői fellépése azon esetek közé tartozik, amikor az idő és a hely is megfelelő. Az idő azon túl, hogy április 18 azért, mert az amerikai lo-fi duó tényleg a lehető legaktuálisabb, a hely pedig azért, mert végre nem kell Bécsig utazni egy ilyen koncertért. Manapság már nem olyan meglepő, ha egy zenekar mindössze két tagból áll, de az épp harmadik lemezét turnéztató No Age ehhez képest is letaglózóan jól szól. Kicsit azért megdobja a dolgot, hogy a megszokottól eltérően nem a gitárosként üzemelő Randy Randall, hanem a dobok mögött ülő Dean Spunt látja el az énekesi feladatokat. A képlet annyira nem is bonyolult, voltaképpen tipikus Sonic Youth környékéről azonosítható amerikai alternatív rockdalokat játszanak el sok liternyi savval leöntve. .jpg)
A november 8-án Budapestre érkező Joe Satriani ismét megújult, most épp úgy, hogy teljesen elhanyagolta a tökös rockzenét. A No Age olyan legendákat idéz, mint a Sonic Youth vagy az Eric's Dream, majdnem tökéletesen. A Maroon 5 valójában nem is annyira idegesítő, mint amilyennek azt általában szokás gondolni. A We Love új színt visz Ellen Allien kiadójának palettájára. A Deerhunter megunta a szomorkodást, és elkezdett pattogni. Ismét okoskodunk öt lemezről.