Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
„Talán fel sem fogjuk, mennyi mindent” – felelte a Cage-életmű egyik legavatottabb hazai népszerűsítője, az Amadinda ütőegyüttes vezetője arra a kérdésre, hogy mit köszönhet az egyetemes kultúra az idén századik születésnapját ünneplő amerikai avantgárd zeneszerzőnek. Rácz Zoltánnak (a fenti képen jobb szélen, az előtérben) a kilencvenes évek elején alkalma adódott, hogy személyesen is betekintést nyerjen a szerző életébe. Milyen ember volt John Cage? Miket rejtegettek a szerző szekrényei, és vajon miért nincs dobpergés a műveiben? Milyen élőlény dukál Cage zenéjéhez? Annyit elárulunk: nem a gomba. Aki lemaradt volna az Amadinda ütőegyüttes szombat esti, telt házas Cage 100 emlékkoncertjéről a Művészetek Palotájában, olvassa el interjúnkat! (A fekete-fehér képeken John Cage szerepel, a színeseken Rácz Zoltán és az Amadinda.)
A belvárosban járva mostanában több helyen is belefuthatott az ember egy járdára fújt 4'33" feliratba. Az azóta talán le is kopott utcarajzok eredetéről nem sokat tudni, ugyanakkor a huszadik század egyik legérdekesebb gondolkodású zeneszerzője valószínűleg örömmel nyugtázta volna, hogy valaki leültetné a járókelőt, hogy a csendben omladozó Dob utca hangjaiban gyönyörködjön öt percen át. Drukkoljunk együtt a megszeppent szomorúzenészeknek, dugdossunk radírgumit a zongora húrjai közé a száz éve született amerikai komponistával!