Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Angertea - Nr. 4: Songs Exhaled
(Smash Fabric Records)

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Cat Power - Sun

(Matador)

A Cat Power azoknak való, akik szeretnek egyedül teázni otthon éjjel, vagy szívesen ücsörögnek józanul valami félig kihalt bárban. Mindig ez jut eszembe a macskás néven alkotó Chan Marshall zenéjéről, és mivel nálam egyik tevékenység sem gyakori program, nem meglepő, hogy elég ritkán jönnek velem szembe a jellegzetes hangon előadott, rendszerint romantikus és búskomor dalok. De ha valaki elég rámenősen kezdene faggatni, kiderülne, hogy egy-egy gyenge pillanatomban egészen elérzékenyültem az olyan számok hallatán, mint az I Don't Blame You, vagy a Metal Heart, vagy a Naked If I Want To, a Junoban (amerikai cukifilm, amiben Ellen Page és Michael Cera gyereket vár) elhangzó Sea of Love-on meg lehet, hogy még el is elpityeredtem. Jobb ezeket nem firtatni; azt a következtetést viszont levonom magamban, hogy ha mégis így lett volna, az elsősorban nem Cat Power dalszerzői érdemei számlájára írható (pláne mert a felsorolt dalok közül több csak feldolgozás).

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

The xx - Coexist
(Young Turks)

Az xx a 2009-es év egyik leghangosabb sikerét hozta össze, ez pedig azért kontrasztos, mert az angol zenekartól kevés dolog áll távolabb, mint a hangoskodás. A cím nélküli bemutatkozás által kiváltott robbanás némileg meglepő is lett, mert bár az tényleg benne volt, hogy Európa hipszterjei és mélyérzésű fiataljai az xx-ben találják meg önmagukat, arra senki nem számított, hogy egyetlen viszonylag rövid nagylemezzel a legnagyobb fesztiválok húzóneveivé is válhatnak.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (3,4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Gallows - Gallows
(Venn Records)

A brit Gallows új albuma több okból is az év egyik legjobban várt hanganyaga: az egyik ok, hogy az Orchestra of Wolves, de főleg a legutóbbi Grey Britain a hardcore punk műfaj remekművei közé tartozik, a másik viszont nem más, mint a tagcsere, aminek köszönhetően Frank Carter frontembert Wade McNeil váltotta az Alexisonfire-ből. Az énekes lecserélésénél kevés drasztikusabb változás állhat be egy már ismert, komoly rajongói táborral rendelkező együttesnél. Ezért fel volt adva a lecke a Gallowsnak, hogy megmutassák, a zenéjük sokkal több Frank Carternél.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (3,4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

The Vaccines - Come of Age
(Columbia)

Túlzás lenne azt állítani, hogy remegő térdekkel várta a világ az angol Vaccines második lemezét, de mentségükre legyen mondva, ez nem feltétlenül az ő hibájuk. Az a népes sereg, aminek a What Did You Expect From The Vaccines? lemez csalódást okozott leginkább azért jött létre, mert jó angol szokás szerint már az első kislemez környékén elkezdődött a pletyka, hogy itt egy zenekar, ami majd jól megmenti a brit gitárzenét, hogy aztán többen is szomorúan vegyél tudomásul, hogy itt “csak” egy fasza indie rockzenekarról van szó, tele jó dalokkal.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4,7/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Two Door Cinema Club - Beacon
(Kitsuné)

Az észak-ír Two Door Cinema Club két évvel ezelőtti bemutatkozó lemeze sokakban azt a látszatot kelthette, hogy az anglomán indie rock még nem halt ki. A zenekar debütálása után elég hamar kinőtte önmagát, több világ körüli turnén – köztük egy szigetes fellépésen – vannak túl és most szeptemberben jelentették meg a második, Beacon című albumukat, ami Alex Trimble frontember szerint egy lassabb tempójú hanganyag lett, ahol az élő dob mellett más hangszerek is előkerültek.

Szerintünk: (3/5)

Szerintetek: (4,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Katatonia - Dead Ends Kings
(Peaceville)

Szerintünk: (2/5)

Szerintetek: (3,5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Yeasayer - Fragrant World
(Secretly Canadian)

A jelek szerint megérkezhettek a közüzemi számlák Brooklynba, mert a mindenféle pszichedeliában érdekelt, de mégis táncolható Yeasayer új lemezzel tér vissza a hosszadalmas, de sikeres világ körüli turné után másfél évvel. A srácok nem bírják elhagyni a fiktív közel-keletről importált zenei elemeket, de új lemezükön a 70-es évek egére kacsintgatnak egy új évezredbeli r'n'b buliban.

Nagy fába vágja a fejszéjét az, aki mindenféle képzelt világokra építi a karrierjét, de Tolkiennel ellentétben nem kimondottan következetes, nyelvészkedő antropológus irányból közelíti a nemlétező népek és vidékek kultúrrajzát. A 2006-ban alakult Yeasayer tagjai is össze lehettek zavarodva, mivel inkább csak a pszichedelikus bódulatukból megragadt elemekből tapasztották össze a jellemzően keleti hatásokkal, csillámló absztrakt vizuállal és rovásírással operáló első lemezüket, ami az MGMT és a Klaxons utáni nu-rave hullámban és a brooklyni eredettel párosítva biztos siker lett. Aztán ezt nagyrészt levetkőzték a második lemezükre, de amellett, hogy megmaradtak hibbant New York-i loft-tölteléknek, letettek az asztalra pár évekkel később is érvényes dalt, a Szigetet is érintő megaturné pedig tovább biztosította a helyüket a független popzene színterén. Aztán most újabb kanyart eszeltek ki maguknak.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

 Ariel Pink's Haunted Graffiti - Mature Themes
(4AD)

Azt mondják, Ariel Pink a lo-fi hálószobapop apja, R. Stevie Moore pedig a nagyapja. Én nem tudhatom, nem voltam ott a születésnél, pláne nem a fogantatásnál. Az új Ariel Pink's Haunted Graffiti-lemezt hallgatva ez utóbbit meglehetősen sajnálom – Ariel Marcus Rosenberg a Mature Themesszel tett róla, hogy ha eddig nem lett volna eléggé egyértelmű, mostanra kikerülhetetlen tény legyen, hogy szexuális fantáziája nem ismer korlátokat. Meg az is, hogy kurva jó számokat ír.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (2/5) - 1 2 3 4 5