Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Yeasayer - Fragrant World
(Secretly Canadian)
A jelek szerint megérkezhettek a közüzemi számlák Brooklynba, mert a mindenféle pszichedeliában érdekelt, de mégis táncolható Yeasayer új lemezzel tér vissza a hosszadalmas, de sikeres világ körüli turné után másfél évvel. A srácok nem bírják elhagyni a fiktív közel-keletről importált zenei elemeket, de új lemezükön a 70-es évek egére kacsintgatnak egy új évezredbeli r'n'b buliban.
Nagy fába vágja a fejszéjét az, aki mindenféle képzelt világokra építi a karrierjét, de Tolkiennel ellentétben nem kimondottan következetes, nyelvészkedő antropológus irányból közelíti a nemlétező népek és vidékek kultúrrajzát. A 2006-ban alakult Yeasayer tagjai is össze lehettek zavarodva, mivel inkább csak a pszichedelikus bódulatukból megragadt elemekből tapasztották össze a jellemzően keleti hatásokkal, csillámló absztrakt vizuállal és rovásírással operáló első lemezüket, ami az MGMT és a Klaxons utáni nu-rave hullámban és a brooklyni eredettel párosítva biztos siker lett. Aztán ezt nagyrészt levetkőzték a második lemezükre, de amellett, hogy megmaradtak hibbant New York-i loft-tölteléknek, letettek az asztalra pár évekkel később is érvényes dalt, a Szigetet is érintő megaturné pedig tovább biztosította a helyüket a független popzene színterén. Aztán most újabb kanyart eszeltek ki maguknak.
Habár az összetéveszthetetlen - mármint "összetéveszthetetlen" - hangzás megmaradt, a O.N.E.-hoz hasonló harsány szintik ezúttal eltűntek, részint visszatértek a közel keleti hangszerekre hajazó hangok, és új elemként bekerültek a szakszóval dagadtseggűnek nevezett r'n'b ütemek és az egyébként is gondosan kimunkált ritmusszekció, valamint az eddigieknél valamivel fogósabb, hamarabb ható dallamok. Ezekhez vegyük hozzá az album közepétől egyre sűrűbben előkerülő űr és vintage szintiket, vagy a Folk Hero Schtick kései Beatlest idéző pszichedelikus kavalkádját, ami aztán a savas vokálkiállásból egyszer csak savas elektronikába csap át, és ne is folytassunk, talán ebből a jelzőhalmazból is érthető, hogy a Yeasayer továbbra is tobzódik az összetevőkben.
Ami viszont kiemeli őket a saját, agyonstúdiózott közegükből, az az, hogy ha az ember el akarja engedni a füle mellett a nüanszokat, a Yeasayer akkor is funkcionál, mint ösztönös klubzene, illetve nagyon jó remixalapot jelent a továbbiakban is. Viszont az egyre több gejl dallam és szirupos szinti a puffogó alapokkal sajnos nem is egy számnál juttatja az ember eszébe a világ legkellemetlenebb együttesének is beillő Compact Discót, és nem mindig elég az, hogy na jó, de ők nem úgy gondolják, ha egyszer ez is maníros electro r'n'b, meg az is. Szerencsére azért ez a kevésbé jellemző, és a sok agyafúrt popdal sikerrel feledteti a kínosabb pillanatokat is.
