Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Személyes nézetkülönbségekre hivatkozva kilépett az Ektomorfból Murvai Szabolcs basszusgitáros, Schrottner Tamás gitáros és Jaksa Róbert dobos. Magyarán Farkas Zoltán most egyedül alkotja az Ektomorfot. A frontember a zenekar Facebook-oldalára tette ki a fenti hírrel a közleményt, és elmondja, hogy csodás időket éltek meg együtt, hiányozni fog neki mindenki, valamint a kilépett három tag is köszöni a rajongók támogatását. Farkas többször is elmondta már, hogy csak olyanokkal tud együtt zenélni, akik képesek ugyanazt az áldozatot hozni a zenekarért, amit ő is. Ennek ellenére ez a felállás volt a legtöbb ideig együtt a mezőkovácsházi metálzenekar 1994-es megalakulása óta. Farkas egyelőre keresi az új tagokat.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Vannak olyan zenekarok, akik bár a legkevésbé sem játszanak kommersz, közérthető zenét, sőt mondhatjuk őket megosztónak, mégis összegyűjtenek akkora közönséget, amelyik egy baromi sikeres klubturné több állomásán is teltházat produkálnak. A norvég Leprous például Magyarországon is megugrotta az A38 hajó többszázas korlátját, pedig a különös, sötét, progos zenéjük és Einar Solberg falzett éneke első hallásra sokakat elriaszthat. (A kép nem a helyszínen készült.)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Flying V egy olyan konkáv síkidom, melyhez húrokkal felszerelt nyél csatlakozik. Ez a síkidom egy torzítópedál nevezetű szerkezethez kötve ún. thrash metal előállítására alkalmas. Erről három tömény dózisban győzödhetett meg az a párezer ember, aki idejében megvette a jegyet a barátok közt is kihagyhatatlannak ígérkező összeállítására. Bár számomra a komplett Death Angel-életmű kimaradt, az mélyebb ismeretség nélkül nyilvánvaló volt, hogy nem a korántsem a korai Sodomhoz hasonló hangszervirtuózok. Rob Cavestany és Ted Aguilar gitártémáikkal akkor is leborotválták volna az egybegyűltek fejét, ha a MÁV Szimfonikusok kísérte volna őket. Will Carroll úgy festett a filippinók között, mint Gojko Mitic a Standing Rock-tüntetők vezérszónokaként, de talán ő volt az est leggyilkosabb dobosa, ami figyelembe véve, hogy Gene Hoglan is a mezőnyben szerepelt, nem kis szó.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Most aztán mindenki megállapíthatja, hogy visszatért-e a Machine Head a nu metal vonalhoz vagy valami máshoz. Én azt állapítom meg, hogy az alap riff elég jó(l gondolja tovább a Strapping Young Lad Love? című dalának riffjét), de amúgy semmi különös nincsen benne. Dallamosnak dallamos, de az is olyan semmilyen. Nyenyeregtetik a gitárokat, de elég céltalannak tűnik az egész. Én tényleg igazán várom, hogy valami klasz kis popos cuccal álljon elő a Machine Head az epikus metálmonstrumok helyett, de egyelőre ez még nem az. Koncert április 20-án a Barba Negrában.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az idei év túlzás nélkül egyik legjobb magyar metállemezét elkészítő Perihelion november 18-án tartja Örvény című albumának lemezbemutató koncertjét a Dürer Kertben. A sokféle hatást ötvöző, mégis kifejezetten egyedi világú csapattal mindenkinek érdemes megismerkednie, aki manapság önálló zenei gondolatokra kíváncsi, ezért itt volt az ideje, hogy interjút készítsünk velük. Kérdéseinkre a frontember, Vasvári Gyula válaszolt.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Mi az a Night Viper? Ha elkezdi az ember hallgatni az Exterminator című lemezüket, akkor csak akkor nem jut eszébe a Metallica, ha soha nem hallgatta alaposabban a kaliforniai zenekart. Azt mondják, hogy a zenéjükben a kalifornia zenekaron kívül van még Judas Priest és rock and roll is. Hogy még különlegesebb legyen a dolog, női énekesük van. Egyébként göteborgiak, szóval metálban nőttek fel, úgy is néznek ki. 2014-es első koncertjük óta kiadtak egy single-t és első lemezüket is, háromszor turnéztak Európában és olyan fesztiválokon léptek fel már, mint a Roadburn, a Muskelrock, a Heavy Days in Doomtown és telt ház előtt melegítettek be a Graveyard számára szülővárosukban is. A zenekar folyamatosan koncertezik, közben pedig kiadták második nagylemezüket, az említett Exterminatort, ezt mutatják be december 6-án a Dürer Kertben.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Két olyan zenekarról lesz szó, akik a rétegzene rétegműfajában zenélnek, ráadásul Magyarországon, ahol ez még alsóbb szinteket jelent, mármint népszerűségben, nem minőségben. Az Aebsence kettejük közül a kevésbé aktív, sőt, kimondhatjuk, hogy koncertek terén gyakorlatilag egyáltalán nem aktív, míg a Perihelion gyakran koncertezik, és egyre gyakrabban. A két együttesben van egy közös pont: mindkettő használja ihlető forrásként a magyar népzenét, amit rockkal és metállal kevernek. A végeredmény azonban eléggé különbözik, mivel a két zenekar teljesen más irányból érkezik.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Persze utána is érdemes menni, a nyáron kétszer is dicsérgettük őket, de a most zajló turné európai dátumain (az Egyesült Királyság kivételével) Scott Kelly, a Neurosis alapító-frontembere is velük tart. Kelly az első nagylemez kivételével az összes Mastodon-albumon szerepel egy-egy dalban, aktív szerzőként, amolyan kabalának is fel lehet már fogni, de hatodik tagnak biztosan. Szóval a vele készült hat számot adják elő a turné ráadásában, ezt néztük meg mi is Varsóban szombaton.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Hiába mondja Justin Broadrick, hogy kevésbé lesz metálos az új Godflesh, attól még továbbra sem fogják ostromolni a slágerlistákat. Már a Post Self album elsőként közzétett címadója sem volt rigófütty, de a másodikként nyilvánosságra hozott Be God biztosan ott van a zenekar legnyomasztóbb dalai között, pedig azokból legalább olyan bő a választék, mint féldekás üvegekből az Újgyőri piac környékén. Jómagam először szombaton hallottam a dalt, de akkor három perc után inkább elmentem aludni, nehogy véletlenül felvágjam az ereimet. Szerencsére úgy tűnik, az előző lemezen kicsit túlpozícionáltan pincébe hangolt gitárok uralta hangzáskép helyett most valamivel kiegyensúlyozottabb összkép várható, és ha a dalok is hozzák az eddig közzétettek színvonalát, nem kizárt, hogy kellemes meglepetésben lesz részünk, már ha ilyesmiről lehet egyáltalán beszélni effajta zene hallatán.