Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Michael Monroe - Horns And Halos
(Spinefarm)
Michael Monroe, a finn Hanoi Rocks volt énekese az a rocksztár, aki igazából sosem lett rocksztár. Minden adott hozzá: jó hang, karakteres kiállás, egy fasza zenekar (éppen amelyik játszik mögötte), de valami mindig közbeszólt, hogy nagyjából ott tartson, ahol most Axl Rose, és most nem a süllyesztőre gondolok, hanem a szinte megdönthetetlen státuszra. Bár az is lehet, hogy jobb így. Egy kisebb körben azért ő is tud olyan húzásokat produkálni, mint Rose, de akkora visszhangja nincs neki, hogy le kelljen húznia magát a klotyón. Viccet sosem csinált magából, és most is összerakott egy tisztességes lemezt.
Miután anyazenekarával, pontosabban annak szintén öntörvényű gitárosával (Andy McCoy) ismét összerúgta a port, újra talált magának egy rosszfiút, akivel dalokat írhat. Míg a Sensory Overdrive számait a Wildhearts agytrösztjével, Gingerrel rakta össze, az újakon már a Backyard Babies gitárosával, Dregennel dolgozott. Egyik sem megkérdőjelezhető választás. Ha rock 'n roll slágereket akar, akkor velük tud írni. A Horns And Halos minden dala az. Baromi szórakoztató, változatos, tökös rockzene.