2013.09.24. 12:45 – Dankó János

Az ismeretlen rocksztár – Michael Monroe-lemezkritika

rock

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Michael Monroe.Horns And Halos.2013.jpgMichael Monroe - Horns And Halos
(Spinefarm)

Michael Monroe, a finn Hanoi Rocks volt énekese az a rocksztár, aki igazából sosem lett rocksztár. Minden adott hozzá: jó hang, karakteres kiállás, egy fasza zenekar (éppen amelyik játszik mögötte), de valami mindig közbeszólt, hogy nagyjából ott tartson, ahol most Axl Rose, és most nem a süllyesztőre gondolok, hanem a szinte megdönthetetlen státuszra. Bár az is lehet, hogy jobb így. Egy kisebb körben azért ő is tud olyan húzásokat produkálni, mint Rose, de akkora visszhangja nincs neki, hogy le kelljen húznia magát a klotyón. Viccet sosem csinált magából, és most is összerakott egy tisztességes lemezt.

Miután anyazenekarával, pontosabban annak szintén öntörvényű gitárosával (Andy McCoy) ismét összerúgta a port, újra talált magának egy rosszfiút, akivel dalokat írhat. Míg a Sensory Overdrive számait a Wildhearts agytrösztjével, Gingerrel rakta össze, az újakon már a Backyard Babies gitárosával, Dregennel dolgozott. Egyik sem megkérdőjelezhető választás. Ha rock 'n roll slágereket akar, akkor velük tud írni. A Horns And Halos minden dala az. Baromi szórakoztató, változatos, tökös rockzene.

A Monroe-tól megszokott elemek persze itt vannak: a szaxofon, a szájharmonika, a kikacsintás más stílusokra (most a reggae), a rocklíra (Ritual), na és a védjegyszerű hanyag énekstílus. A dalok punkosabbak, mint az előző szólóanyagon, de mindig éppen akkor lesz lazább a fogás, amikor kell. A zenekar egyébként a Hanoi Rocks nagy részéből áll, kiegészülve ugye Dregennel. A gitáros hallhatóan nem felejtett el dalokat írni, hiába pihen most éppen (és kissé hosszasan) a Backyard.

És tényleg milyen igazságtalan a sors. Míg Slash hasonló felfogásban készült, de kevésbé nyitott és kevésbé szórakoztató szólólemeze hatalmas dicsfényben úszik, addig Monroe csak az eddig is hű célközönségét találja el, és ez nem azt jelenti, hogy az Apocalyptic Love rossz lenne, sőt a szólómunka alapból erősebb azon. A Horns And Halos mindenesetre Finnországban az eladási listák elején kezdett és borítékolható, hogy Japán is rákattan. Ez is mutatja, hogy sokan kíváncsiak arra, amit ez a faszi csinál, és ha ez a felállás eljut Magyarországra, vagy legalábbis a közelbe, akkor nekünk sem lehet egy rossz szavunk sem.

Szerintünk: (4,5/5)
Szerintetek: (4/5)

lemezkritika rock glam ezt hallgasd michael monroe



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása