Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Nem először járt Magyarországon a kanadai progresszív punkzene legendás formációja, a NoMeansNo, de ez cseppet sem zavarta őket abban, hogy ismét egy remek kis koncertet adjanak az A38 Hajón. A fellépés előtt Tom Holliston gitárossal beszélgettünk az együttes öltözőjében, aki bevallotta, hogy számára a legtöbb mai zene túlságosan egyforma és ha rajta múlna, kevésbé lennének zajosak a NoMeansNo lemezei.
Ugye senkinek sem kell bemutatni a fater azon haverjait, akik - miután értesültek róla, hogy mi magunk is a „rockzenéért" rajongunk – 60-as évekbeli Omega-koncertekről kezdenek értekezni nekünk? „Én Napalm Death-t hallgatok, basszalak!!!" – szakad ki belőlünk a néma sikoly, ám ekkor már emberünk ekkor már rég egy Slamó által dedikált babos kendőt lebegtet arcunk előtt. Nos, ránézésre a Nomeansno tagjai is hasonló arcok, a különbség legfeljebb annyi, hogy a Wright fivérek és Tom Holliston nem híztak Homer Simpsonra az évek folyamán. Vélhetőleg nem él a Földön olyan entitás, aki feltételezné róluk, hogy ez a három galambősz tata külön műfajt teremtett a punkon belül, ugyanakkor többször is összeállt Jello Biafrával némi dühös örömzene erejéig. A Nomeansno nyilvánvalóan nem a Boráros téri tarajosok zenéje, így az A38-on ma este a nullához konvergált a Patkány vagy Takarék fedőnéven emlegetett emberek száma. Annál inkább képviseltette magát a negyvenes Fekete Lyuk-nemzedék, akik ma estére kimenőt kaptak anyutól és a két gyerektől. (A 
Kanadában reneszánszát éli a punkzene, azonban az újgenerációs előadók lehet sehol sem lennének a NoMeansNo nélkül, akik december 5-én negyedjére lépnek fel Magyarországon, most éppen a budapesti A38 Hajón. Az 1979-ben, a Wright-testvérpár által alapított zenekar évtizedek óta az underground punkzene egyik kultikus együttese, amely sokak szerint a matek rock műfaj egyik elődjének is tekinthető. Nem véletlenül, mivel Rob és John Wright - illetve az 1993-ban beszállt Tom Holliston - formációja a kezdetektől fogva emelt bele olyan elemeket a zenéjébe, mint a jazz, a hardcore, a funk vagy a blues úgy, hogy eleinte csak ketten léptek fel egy dobbal és egy basszusgitárral. Szövegileg viszont abszolút punk attitűddel rendelkeznek, sokszor kifejezetten provokatív, egyszerre humoros és társadalomkritikus dalokat írva, ahogyan az együttes neve is egy nemi erőszak-ellenes kampány szlogenjéből kölcsönözték. Több mint három évtizedes pályafutásuk alatt 12 nagylemezt hoztak össze - egyet a Dead Kennedys-frontemberrel, Jello Biafrával közösen - és számtalan EP, kislemez, koncertalbum és válogatás fűződik a nevükhöz. Előzenekarként a márciusban