2011.09.19. 08:00 – SCs

Portnoy után az élet – Dream Theater-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Dream Theater – A Dramatic Turn Of Events
(Roadrunner)

Az új Dream Theater-lemez egy új Dream Theater-lemez, se több, se kevesebb. Aki sosem szerette ezt a zenekart, nem most kedveli meg. Aki az évek során elveszítette a lelkesedését irántuk, nem most szeret beléjük újra. Aki mindvégig kitartott mellettük, nem most fordul el tőlük. Ez így nagyon unalmasan hangzik, ami viszont nem azt jelenti, hogy nagyon unalmas a lemez. Ugyan Mike Portnoy távozása miatt lett volna lehetőség arra, hogy elkezdődjön valami más, de minden maradt a régi.

Szerintünk: (3,5/5)
Szerintetek: (4/5)

lemezkritika rock metál progresszív dream theater



2011.09.13. 14:00 – SCs

Ideje lenne feloszlani - Opeth-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Opeth – Heritage
(Roadrunner)

Körbeértek a dolgok: először Mikael Åkerfeldt énekes-gitáros unta meg a hörgést, sőt az egész metált. Most pedig én untam meg végleg Mikael Åkerfeldtet.

Érdemes végighallgatni az Opeth életművét, egymás mellé tenni, hasonlítgatni dalokat, dalrészleteket, a számok felépítését, a zenei eszközöket. Aki egy kicsit is objektíven képes megközelíteni a kérdést, könnyedén beláthatja, hogy az Opeth, hiába rendelkezett már a kezdetektől felismerhető stílusjegyekkel és használta azokat mindvégig, albumról albumra mindinkább kiüresedett. Nem egyedi eset, hogy egy zenekar hanyatlásának ideje pont akkor kezdődik, amikor a legnépszerűbbé válik: az Opeth a Blackwater Park, majd a Deliverance óta "sztáregyüttes" metálos körökben, ugyanakkor a zenéje egyre ötlettelenebb. A Damnation a mássága miatt újszerűnek tűnt, ám aztán a Ghost Reveries és még inkább a Watershed a zsákutca végét jelentette. Ez a két utolsó lemez kétségbeesett, görcsös ragaszkodás a jól bevált formulákhoz, amelyek ugyan még működnek, de önnön magukat zárják falak közé és emésztik fel. Egyszersmind az őrlődő, kreativitását vesztő zenész minden bizonnyal öntudatlan jajkiáltásai is.

Szerintünk: (2/5)
Szerintetek: (3,8/5)

lemezkritika rock opeth progresszív



2011.03.27. 11:59 – lánggitár

Dream Theater a Fezenen

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Magyar részről hivatalosan csak hétfőn jelentették volna be, de mivel a zenekar már megosztotta az információt a honlapján, így mi is leírjuk, hogy az idei Fezenen fellép a Dream Theater. A progresszívmetál-zenekar azzal az új lemezzel érkezik majd augusztus 4-én Székesfehérvárra, ami az első lesz Mike Portnoy dobos nélkül (a képen még ő van), aki még tavaly nyáron szállt ki tőlük, majd miután meggondolta magát, már nem engedték vissza. Azt egyébként még mindig nem lehet tudni, hogy ki játszik Portnoy helyén a zenekarban.


rock metál fesztivál progresszív fezen dream theater



2010.11.20. 14:34 – lánggitár

Amikor a Kalevala találkozik a Bibliával

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Földrajzi értelemben érdekes trióval találkozhatunk november 21-én vasárnap a Diesel Klubban. Két finn és egy izraeli zenekar indult közös turnéra, aminek 19 európai város ad egy-egy estére átmeneti otthont. A turné apropója a szokásos, új lemezek kiadása volt, azonban a kalevala metal Amorphis esetében jelenleg a hagyományostól kicsit eltérő megjelenésekről beszélhetünk. 2009-ben jelentették meg Skyforger című stúdióalbumukat, majd idén, a 20 éves jubileumra kiadták életük első hivatalos DVD-jét, mintegy tisztelgésül önnön munkásságuk előtt, idén szeptemberben pedig jött a Magic And Mayhem – Tales From The Early Years című válogatás, amire felkerült néhány újonnan felvett dal az első három lemezről. A turné tehát ennek a húsz évnek az ünneplését szolgálja.


metál program death progresszív amorphis orphaned land



2010.09.09. 07:57 – lánggitár

Mike Portnoy kilépett a Dream Theaterből

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Minden Dream Theater-rajongó rémálma vált valóra valószínűleg, mikor elolvasta azt a hosszú közleményt Mike Portnoy dobos-dalszerző hivatalos fórumán, amiben a zenész leírja, hogy 25 év után kilép az általa is alapított zenekarból. Nem akarjuk most itt az egész üzenetet bemásolni, így most csak elmondjuk a lényeget: Portnoy az utóbbi években kezdte úgy érezni, hogy a megállás nélküli lemezírás-felvétel-turné körforgásban teljesen kiég, ezért javasolta a zenekar többi tagjának, hogy tartsanak egy hosszú szünetet, amibe ők nem mentek bele. A dobos ezért úgy döntött, hogy inkább kilép a Dream Theaterből, minthogy teljesen tönkretegye a kapcsolatát a tagokkal azáltal, hogy csak gyülemlik benne a feszültség, amiatt mert nem boldog igazán, csak rutinból nyomja. Ráadásul rájött, hogy sokkal jobban érzi magát például az Avenged Sevenfoldban (ahol eredetileg csak kisegített), mint a Dreamben, ami szintén erre a lépésre késztette.


rock metál hír progresszív dream theater



2010.05.14. 11:35 – lánggitár

Aprólékosan összerakott zene az A38-on

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Amikor az ezredforduló előtt megjelent a Dream Theater Metropolis Pt. 2: Scenes from a Memory című lemeze az egész világon amolyan másodvirágzása kezdődött a progresszív rock/metálnak. A DT bevallottan a Rush zenéjéből merített, és talán még több követőre talált, mint addig. Azóta a nagy fellángolás elcsendesedett, a Dream zenéjét leginkább Japánban, és Magyarországon kedvelik még nagy tömegben. Frissítésre volt már szükség. A lengyel Riverside talán egy kicsit új színt hoz a stílusba, de még mindig őrzi az ősök hatását. Új lemezük (Anno Domini High Definition) Lengyelországban aranylemez közelében tart, de már egész Európában felfigyeltek rá az aprólékosan összerakott zenék rajongói. Az album jó érzékkel keveri a Rush-féle hagyományokat, a Dream és a Porcupine Tree újabb lemezein tapasztalt gitárcentrikus hangzást, és néhol a Tool elvontságát. Május 16-án, az A38-on bizonyára a lendületesebb számaikkal lépnek fel, előtte pedig a volt Psychotic Waltz-énekes, most Deadsoul Tribe-főnök Devon Graves andalít majd szólóprojektjével.


rock metál program progresszív roverside



2010.02.18. 14:23 – lánggitár

Mike Portnoy az Avenged Sevenfoldban

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Mint ismeretes, az Avenged Sevenfold dobosa, James "The Rev" Sullivan pár hónapja halt meg váratlanul kaliforniai otthonában. Sullivan kedvenc dobosa Mike Portnoy volt, aki a Dream Theater alapítótagja, és egyben főnöke is, mellesleg sosem titkolta, hogy szereti az Avenged Sevenfoldot. A zenekar ezért most őt kérte meg, hogy játssza fel a következő lemezüket, és mindezzel nem csak a rajongókat ajándékozzák meg, hanem ez a volt dobosuk felé is egyfajta tisztelgés.


metál hír progresszív dream theater avenged sevenfold mike portnoy



2010.02.10. 08:08 – -dj-

A Pain Of Salvation énekese mezítláb a svéd tévében

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Pár interjú alapján tudni lehetett, hogy a Pain of Salvation fel fog lépni a svéd televízió Melodifestivalen című műsorában, ami Svédországban az Eurovíziós Dalfesztivál selejtezőjének számít. Vonatkoztassunk el attól, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál mennyire súlytalan rendezvény, és mennyira alacsony a színvonala, ugyanis a svédek esetében elismert zsűri juttatja a selejtezőig az előadókat. A fellépés mindenesetre megtörtént.


rock hír progresszív pain of salvation



2009.11.02. 15:20 – SCs

Precízen laza

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Porcupine Tree @ Petőfi Csarnok, 2009.11.01.

Szokták mondani koncertek után, hogy egy zenekar CD-minőségben szólt. No, akkor nem tudom, milyen jelző illethetné a Porcupine Tree budapesti előadását, a hangzás ugyanis már-már az álom kategóriát súrolta. Igaz, megfelelő helyen kellett állni, mert ha előrébb mentem, akkor olyan brutálisan hangos volt az egész, hogy lobogott a fülcimpám, hátrébb meg azért már kicsit összekeveredtek a hangképek, de úgy nagyjából középen egészen elképesztően tisztán hallatszódott minden: a dob, a gitárok, az akusztikus gitár (még akkor is, amikor a többi hangszer is játszott, amit tényleg nagyon ritkán sikerül belőni), Wilson éneke és a vokálok egyaránt. Még a legtöbbször mostohagyereknek számító billentyű is teljesen rendben volt.

Szerintünk: (5/5)
Szerintetek: (5/5)

rock metál progresszív koncertbeszámoló porcupine tree



süti beállítások módosítása