Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Fish! – Konzervzene
(Szerzői kiadás)

Az öndefiníciós számmal (Konzervzene) nyitó lemezen másodperceken belül az arcunkba kapjuk, hogy bár szar az élet, meg a közeg, attól még élünk és virulunk. Nevetünk a saját balfaszságunkon és fuck off! a tipikus sztereónak. A legjobb hogy aviciis felütéssel és trendi dubstep droppot is csempésztek bele a számba, szóval ha van album, amit így kell kezdeni, az a Fish! új nagylemeze.

A színvonal egyre jobb lesz, ahogy pörögnek a dalok. Kevésbé metalos, inkább punkos felfogásban sorjáznak a vidám és humorral bőven átszőtt nóták. Az előző, SAV című album, ahogy a neve is mutatta egy szétmart gúnnyal és dühvel átitatott zenekar képét mutatta, amit talán egyszer kell megírnia egy ilyen típusú zenekarnak, többször már nem érdemes ezt a vonalat folytatni (Panzer Division Marduk, szevasz!). Szerencsére a Konzervzene visszakanyarodik a Csinálj egy lemezt! bulizós, lazább felfogásához.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4,8/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Place To Bury Strangers @ Gozsdu Manó klub, 2013.10.10.

A sajtóban csak New York leghangosabb zenekaraként szokták emlegetni az amerikai A Place to Bury Strangerst, amely csütörtök este európai turnéja keretein belül érintette a magyar fővárost. Az Oliver Ackermann vezette trióról köztudott, hogy fellépéseiken hangszereiket nem kímélve igázzák le a koncerttermeket, hangfalakat és erősítőket tesznek tönkre, olykor pedig még a gitárjaik sem ússzák meg a könyörtelen zajongást. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mi fog történni, hogyan fognak működni az A Place to Bury Strangers számai egy ennyire aprócska helyszínen, mint a Gozsdu Manó klub. (A kép nem a helyszínen készült.)

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (4,7/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Három év urán elkészítette új nagylemezét a Monster Magnet, amit most a Noisey honlapján teljes egészében végig lehet hallgatni. A hivatalosan csak négy nap múlva, a Napalm Recordsnél megjelenő hanganyagon Dave Wyndorf frontember és Phil Caivano felelt a produceri munkáért, a keverést pedig Joe Barresi csinálta, aki dolgozott már a Tool, a Queens of the Stone Age és a Bad Religion lemezein is. Ráadásul a Last Patrol apropóján a zenekar Magyarországon is fellép január végén az A38-on. Wyndorf szerint ezzel az albummal visszatértek a gyökereikhez a '60-as évek hangulatát megidéző pszchedelikus space rockhoz, és az egészet csak régi vintage hangszerekkel és erősítőkkel vették fel.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Hangmás - Hangmás
(Szerzői kiadás)

Ha van mai modern zenekar, amelynek szépen le lehet követni a fejlődését az első nagylemez óta az mindenképpen a Hangmás. 2006-ban még az indie-mánia közepén hozták ki a debütáló lemezüket, majd ebbe a skatulyába bekerülve szinte egyedüliként élték túl a szerencsétlen műfajmegnevezés lassú elhalálozását. Persze ez sokban köszönhető annak, hogy a Hangmás mindig is inkább egy (poszt)punk együttes volt, mintsem szépfiúk alkotta gitárzenekar. A Funeral Party Budapest vadságát a letisztultabb Valaki ma este megsérülhet követte, majd jött a Ragadozó, amivel talán elérték a saját dalszerzői kvalitásaik legmélyét. Így a mostani stúdióalbumon már nem kellett annyit stresszelni, voltaképpen azt csinálhattak, amit csak akartak. Ennek az lett az eredménye, hogy több szám a Hangmás korai időszakát idézi, Minda Endre már csak magyarul énekel és jól hallhatóan felszabadultabb a zenekar, mint valaha. Ez pedig egy rakás olyan remek dalt szült, amivel ismét tudnak azonosulni a húszas, harmincas éveiben járó urbánus fiatalok.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (4,7/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Kedd reggel, 56 éves korában, rákban elhunyt Philip Chevron, a Pogues gitárosa. Chevron nyakán és fején 2007-ben diagnosztizáltak rákos daganatot, de 2012 áprilisára teljesen felépült a betegségből, legalábbis látszólag. Tavaly augusztusban ugyanis ismét tumort találtak a szervezetében, azonban ezt már nem tudták megoperálni és kezelni. Idén májusban hivatalosan is bejelentették, hogy a rák visszatért, és gyógyíthatatlan. Chevron, mint Shane MacGowan frontember munkatársa és barátja, 1985-ben csatlakozott a Pogueshoz, közvetlenül az első lemezük megjelenése után. Eredetileg csak kisegítő jelleggel került az ír kocsmapunkot játszó zenekarba, de a Rum Sodomy & the Lash című második nagylemez felvételekor már állandó tagnak számított, mivel MacGowan csak az éneklésre akart koncentrálni. A Pogues fő dalszerzője ugyan MacGowan volt, de Chevron írta a csapat egyik legnépszerűbb dalát, a Thousands Are Sailinget. Az sem elhanyagolható Chevronnal kapcsolatban, hogy 1976-ban ő alapította a Radiators from Space-t, amit Írország első punkzenekarai között tartanak számon. James Fearnleyvel, a Pogues alapító-hamronikásával tavaly interjút készítettünk a Szigeten, a beszélgetés alatt pedig Chevron is szóba került. 

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Október 14-én jelenik meg nálunk a Pearl Jam Lighning Bolt című új nagylemeze, amit a készítés alatt a tagok nagyon eklektikusnak jellemeztek. Most mindenki leellenőrizheti, hogy valóban így van-e, és nem egy új Tent kapunk-e véletlenül, ugyanis az egészet végig lehet hallgatni az Ituneson. A 23 éves seattle-i rockzenekar már két klipet is kihozott az albumhoz, aki lemaradt volna, alább megnézheti mind a kettőt.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Nyár közepén már egyszer kifakadt Thom Yorke a Spotify zenemegosztó oldalra, aminek eredményeképpen kikerült az Atoms For Peace a honlap adatbázisából. Most jön a következő kör, ugyanis Yorke nemrég egy mexikói oldalon egy haldokló vénember utolsó kétségbeesett fingásának jellemezte a oldalt és bírálta a nagy kiadókkal való szoros kapcsolatát. Yorke szerint az eddigi ismert zeneipar utolsó próbálkozása a Spotify és ha ennek is vége, végre jöhet valami új, ami valóban megreformálja a piacot. A 2007-es In Rainbows albumot hozta fel pozitív példaként, ahol a rajongók dönthették el mennyit fizetnek a letöltésért. Szerinte ez a módszer azért működik jól, mert közvetlen kapcsolatot teremt az előadók és a rajongók között, most viszont a Spotify afféle kapuőrként kíván beállni a két fél közé, a saját sarcát ráerőltetve mindenkire. Az interjúban egyébként még arra biztat minden zenészt, hogy hagyjanak fel a régimódi gondolkodással és építsenek fel együtt egy új rendszert, amiben nincs szerepe egy fölösleges harmadiknak félnek. Az ötperces interjú hanganyaga a tovább mögött.