Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Steve Harris - British Lion
(EMI)
Azt, hogy Steve Harris egy élő legenda, meg saját maga és a galoppozós basszusgitározás élő szobra, az pont olyan alapvetés, mint az, hogy Lemmy az Egyetlen Élő Isten. Éppen ezért kicsit elnézőbb tud lenni vele az ember, amikor egy olyan bosszantóan gyenge anyagon kell átküzdenie magát, mint a Maiden-főnök nemrég megjelent British Lion című szólóalbuma. Vagy nem.
A szólóprojektet tíz éven át pihentette Harris, így utólag azt mondom, kellett volna még egy kis önmérséklet, mert csak nem sikerült kiforrott, karakteres, első hallgatás után nem kényszeres fogcsikorgást kiváltó anyagot készíteni, talán 2023-ra összeérne a haverokból összerakott, nagyjából Ossian-Moby Dick szintű kísérőzenekar, vagy mittudomén, akkorra talán megint divatba jön a nyavalygós ének. Az albumon van mindenféle nóta, a legtöbb persze középtempós, hogy Harris azért csak elpengethessen bennük kényelmesen, fel is van húzva a bőgő hangereje rendesen, hogy azért kétség ne férhessen hozzá, ki a főnök.