Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Steve Von Tillt úgy ismeri a világ, mint a Neurosis zenekar egyik szigorú arcú gitáros-énekesét. Van azonban egy szólóprojektje is, illetve a Harvestman, amit szintén egyedül csinál. Nemrég koncertezett nálunk, így elbeszélgettünk ezekről (is) vele.

Az ultra-súlyos Neurosis mellett, hogyan jött ez a folkos, akusztikus vonal a szólólemezeknél, illetve az ambient Harvestman?
Leginkább véletlenül, magától. Otthon rendelkezem felvevő cuccal, hogy rögzíthessem az ötleteimet, és az évek alatt ráébredtem, hogy összegyűltek olyan dalok, amelyek valóban dalok, és nem pedig a Neurosisba valók. A Harvestmannél ugyanez volt a helyzet: rengeteg szalagnyi pszichedelikus, furcsa gitáranyagom volt, ami úgy tűnt összeáll egy projektté. Aztán amint ez a két irány kialakult, már sokkal koncentráltabb, fókuszáltabb lemezeket készíthettem, mivel azok már nem egy „baleset” folytán jöttek létre.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Steve Von Till @ A38 Hajó, 2010.07.23.

Van oka annak, hogy a színházakban székek vannak, és, hogy a büfé viszonylag messze van a színpadtól: nem hallatszik ugyanis a csendesebb részeknél, vagy üresjáratoknál a hangos beszéd. Sajnos ezek a feltételek nem voltak adottak ezen az estén, ami egy kicsit azért levont a nagyrészt merengős, alapvetően ülős "buli" hangulatából. Ha valaki nem tudná, Steve Von Till, a Neurosis ultra-súly zenekar gitáros-énekese, folkos, űr-ambientes egyszemélyes projektjével érkezett, és mind a személyes hangvételű szólólemezéről, mind az ambient, félelektro Harvestman lemezekről egyaránt játszott. Ebben segített neki ipari mennyiségű effekt és loop pedal. Segítette, illetve hátráltatta, ugyanis elég klasszikus Murphy volt, ahogy 5 perccel azután, hogy a pedálsorát bemutatta - "Hello! I'm Steve Von Till, this is my spaceship, and we are Harvestman" - máris elszállt valami. Aztán a technikai nehézségeken felülkerekedett és főleg a minimál dalait játszotta, a dobbal előadott "slágereket" mellőzve, ami ilyen töménységben, aktív odafigyeléssel egyszerűen már nem volt elég. Ennek ellenére így is ütöttek az olyan számok, mint a Breathe, vagy a My work is done (bár ez utóbbinál hangosabbak volt a pultnál ugatók).

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Egy olyan korban, ahol a kapitalizmus ellen prédikáló hardcore énekes is kínos alapossággal szerzi be az amerikai klipekben látott ruhadarabokat és lopva figyeli a koncertjére jött fizetők számát, felbecsülhetetlen értékű egy olyan csak a zenéért élő, hiteles fickó, mint Steve Von Till. Legtöbben a törzsi dobokkal, szintizajokkal, hosszú és minimalista számokkal rendelkező, de pusztító erejű és katarktikus Neurosisból ismerhetik, mely durván annyival súlyosabb, felnőttebb és eredetibb az átlag metal csapatok 99,9%-nál mint a Mulholland Drive a Rémálom az Elm utcában V-nél. Meglepő módon szólómunkája inkább egyfajta megragadó, személyes hangvételű, sötét folkzeneként írható le, a Neurosisban hallott üvöltözés helyett viharvert, mélytónusú énekkel. Az a fajta muzsika ez, amelyet ha a "Hej, Jancsika" helyett hallhattunk volna kiskorunkban, akkor azonnal rákattantunk volna a népzenére. Persze csak akkor, ha depresszióra hajlamosak vagyunk, ugyanis Steve Von Till zenéje a tökéletes komplementere a ska-nak: javarészt lassú, félakusztikus, egyemberes zene, egy kevéske szintivel, csipetnyi dobbal és banjoval. Ezt a bulit tehát mindenkinek ajánljuk, aki szereti a sötétebb hangulatokat, de nem bírja a "kiabálós metalt". Mindenképpen hallgassunk bele a lenti dalokba, és melegen ajánlott letölteni talán legjobb albumát, az If I Fall to the Field-et, melyet ha Johnny Cash írt volna, most mindenki alapműként emlegetne. Mindez július 23-án az A38-on, este 8 órás kezdéssel.