2010.07.27. 09:17 – dr_rodopszin

Az űrhajós befogta a szájakat

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Steve Von Till @ A38 Hajó, 2010.07.23.

Van oka annak, hogy a színházakban székek vannak, és, hogy a büfé viszonylag messze van a színpadtól: nem hallatszik ugyanis a csendesebb részeknél, vagy üresjáratoknál a hangos beszéd. Sajnos ezek a feltételek nem voltak adottak ezen az estén, ami egy kicsit azért levont a nagyrészt merengős, alapvetően ülős "buli" hangulatából. Ha valaki nem tudná, Steve Von Till, a Neurosis ultra-súly zenekar gitáros-énekese, folkos, űr-ambientes egyszemélyes projektjével érkezett, és mind a személyes hangvételű szólólemezéről, mind az ambient, félelektro Harvestman lemezekről egyaránt játszott. Ebben segített neki ipari mennyiségű effekt és loop pedal. Segítette, illetve hátráltatta, ugyanis elég klasszikus Murphy volt, ahogy 5 perccel azután, hogy a pedálsorát bemutatta - "Hello! I'm Steve Von Till, this is my spaceship, and we are Harvestman" - máris elszállt valami. Aztán a technikai nehézségeken felülkerekedett és főleg a minimál dalait játszotta, a dobbal előadott "slágereket" mellőzve, ami ilyen töménységben, aktív odafigyeléssel egyszerűen már nem volt elég. Ennek ellenére így is ütöttek az olyan számok, mint a Breathe, vagy a My work is done (bár ez utóbbinál hangosabbak volt a pultnál ugatók).

Aznap este ugyanis nemcsak a pedálsor küzdött technikai nehézségekkel (meg kell jegyezni, hogy még így is hihetetlen hangokat kreált a gitárjából), hanem maga a közönség is. Először egy feltehetőleg kémiai tudatmódosítókkal élő pszichedelikus hangulatba került nő találta meg a legmegfelelőbb reakciót egy akusztikus koncertre: "Juhú", illetve "Juhuhuhúúú" felkiáltásokkal próbált lincshangulatot generálni. Miután ez elmúlt, hirtelen a közönségmoraj kezdte elnyomni a bulit. Már-már nyert is volna, amikor az utolsó 15 percre váratlanul iszonyú súlyossá vált a buli. Ennek egyfajta indikátora volt az autistákat mutató felvételekre emlékeztető mozgások az első sorokból. Végül pedig az utolsó 5 perc lezúzott mindent, dob és basszusgitár nélkül, Steve Von Till pedig befogta a szájakat.


rock koncertbeszámoló steve von till



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása