Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Red Fang már adott jó koncertet Magyarországon, úgyhogy simán elvárható, hogy február 5-én, szerda este is jó koncertet adjanak a Dürer Kertben. Merthogy az amerikai stoneres rockzenekar jön megint hozzánk, most a szintén amerikai Shrine és a Lord Dying lesz a vendégük. Ennek örömére itt egy interjú David Sullivan gitárossal, aki nem csak a zenekarral járt már nálunk.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Jó, mi már akkor is tudtuk, hogy lesz, mikor először megpendítettük ebben a posztban, de nem árulhattuk el a dolgot. Most viszont már hivatalos, hogy Dave Wyndorf és zenekara január 29-én a Club 202-ben lép fel, hogy bemutassa a most megjelent Last Patrol című nagylemezét. A két előzenekar a kegyetlenül Black Sabbath-os zenét játszó japán Church of Misery és a magyar garázsrock Ozone Mama lesz. Alább pár klip, a Monster Magnet új albuma pedig itt hallható.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Három év urán elkészítette új nagylemezét a Monster Magnet, amit most a Noisey honlapján teljes egészében végig lehet hallgatni. A hivatalosan csak négy nap múlva, a Napalm Recordsnél megjelenő hanganyagon Dave Wyndorf frontember és Phil Caivano felelt a produceri munkáért, a keverést pedig Joe Barresi csinálta, aki dolgozott már a Tool, a Queens of the Stone Age és a Bad Religion lemezein is. Ráadásul a Last Patrol apropóján a zenekar Magyarországon is fellép január végén az A38-on. Wyndorf szerint ezzel az albummal visszatértek a gyökereikhez a '60-as évek hangulatát megidéző pszchedelikus space rockhoz, és az egészet csak régi vintage hangszerekkel és erősítőkkel vették fel.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Van a Hands Of Doom blog, ami, ha valaki nem találta volna ki a névből, alapvetően doomzenével, és annak leágazásaival foglalkozik. Ráadásul csak magyarokkal. Ők adták most ki azt a válogatást, amit ingyenesen le lehet tölteni (vagy meg lehet fentebb hallgatni), és amin 16 magyar zenekar szerepel, ráadásul a mainstream vonal (muhhaha) nélkül, szóval nincs sem Magma Rise, sem Wall Of Sleep, sem Neck Sprain. Szóval ha képbe akar valaki kerülni a műfaj itthoni állapotát illetően, akkor tessék ezt meghallgatni!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A birt Wet Nuns október elején hozza ki a már nagyon várt bemutatkozó nagylemezét, és a sheffieldi páros most egy videóval együtt jelentette meg a Hanging című számot. A számos lehetetlen műfajmegnevezéssel (death blues, punk blues, stoner blues, heavy blues) illetett duó egy koncertsátras bulin forgatta a videót, aminek a végén a közönség kicsit megszaggatja a lábdobot, majd a zenekar két tagja ripityára töri a hangszereket és a biztonság kedvéért fel is gyújtja a végén. A dal egyébként kicsit olyan, mintha a korai Kyuss a sivatagi hőség helyett a nyálkás angol hidegben nevelkedett volna. Az Arctic Monkeys kedvenc zenekara ráadásul október 24-én Magyarországon is fellép a GMK-ban.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Augusztus végén jelenik meg Peace címmel az első Vista Chino-album, ami a néhai stone rock istenség, a Kyuss két tagjából, John Garcia énekesből és Brant Bjork dobosból, valamint egy egykori Kyuss tribute zenekar gitárosából, Bruno Feveryből áll. A zenekartól egy dalt már bemutattunk itt, most pedig alább meghallgatható egy másik, ami sokkal jobb, mint az első. A Vista Chino hamarosan Európában turnézik, ahová a Corrosion Of Conformity basszusgitárosa, Mike Dean kíséri el őket. Ahogy nézzük amúgy, a zenekarnak nincs állandó embere erre a posztra, a hivatalos Facebook-oldal is csak a fenti három tagot jelöli, szóval a balhés Nick Oliveri ki tudja hol van most.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ilyen amikor a Tarantino-filmzenék hangulata találkozik a stoner zúzdával, három zenekar, három stílus, az elszállás három módja a Spindrift, a Blaak Heat Shuuja és a Y33BA európai turnéjának budapesti állomásán, a Duna fölött. Az est érdekessége, hogy a Spindrift és a Blaak Heat Shujaa is ahhoz a Tee Pee Recordshoz tartozik, amelyiknek zászlóshajója, a Karma To Burn egy héttel később, július 8-án mutatja be az A38 Hajón, hogy milyen is a kompromisszumok nélküli, mocskos sivatagi stoner.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
.jpg)
Queens of the Stone Age - ...Like ClockworkHat évet kellett várni arra, hogy Josh Homme ilyen-olyan mellékprojekt után végre összeszedje a sleppjét, és kihozzák az új Queens of the Stone Age-albumot. A ...Like Clockwork megjelenését titokzatos promóció és majdnem két tucat közreműködő bejelentése vezette fel, na meg az a hír, miszerint Joey Castillo dobos helyére Jon Theodore került a Mars Voltából. Az erőteljes reklámkampány és a vendégzenészek tömege miatt azt gondoltam, hogy annak bizony nagy bukta lesz a vége, ha amolyan lakossági house módra a közreműködők neveivel kell eladni egy lemezt. Aztán kijöttek az első animációs videók és részletek az albumról. Itt már kezdtem örülni annak, hogy senkivel sem fogadtam egy láda sörben a Queens of the Stone Age bukása kapcsán. A ...Like Clockwork ugyanis a zenekar eddigi legletisztultabb alkotása, amely végleg levetkőzte magáról a stoner jelzőt, hogy valami sokkal komplexebb irányba haladjon tovább, ahol a világ már a pusztulás előtt áll.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Naam – VowAmikor már azt hinnénk, mindent hallottunk, mindig feltűnnek újabb és újabb zenekarok, amelyek próbálják tágítani a határokat. Az amerikai Naam a pszichedelikus-stoner-retro-doom rock/metalt igyekszik ha nem is teljesen újraértelmezni, mindenesetre egy sajátos szűrőn áteresztve a megszokottól eltérő formába önteni. Az új lemezén van, amikor ez sikerül neki, van, amikor kevésbé. Érdekes világot álmodott magának a Naam, kívülről minden szeglete ismerős, de közelebbről szemügyre véve, benne barangolva már semmi sem pont olyan, amilyennek ismerjük, vagy ismerni véljük. A hol lágyan, hol keményebben búgó orgonáról a Doors, a hipnotikus énekdallamokról a Vibravoid, de akár a Kyuss is, némely riffelésről természetesen a méltóságos Black Sabbath, a borultabb pszichedelikus részekről a Syd Barrettes Pink Floyd juthat az eszünkbe, viszont például az akusztikus Laid to Rest a teljesen más közegben mozgó Okkervil River folkos dalaival állítható párhuzamba. Ugyanakkor az egész lemezt belengő misztikus – nem félelmetes, inkább barátságosan sejtelmes – atmoszféra a szintén amerikai Om lemezeinek auráját idézi. A Naam viszont sokkal könnyebben emészthető, pont annyival, amennyivel földhözragadtabb a honfitársnál.