Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

"Mindjárt bemegyek Breaking Benjaminra, de csak azért, hogy leszóljam." - így indította cimborám az utolsó estét, úgyhogy a jó hangulat máris adott volt, mikor a Petőfi Rádió színpadánál összetalálkoztunk. Ezután közölte, hogy igencsak megviseltnek látszom. Nem is csodálom, hiszen az előző esti hejehuja, meg az egy hétig nem borotválkozás után körülbelül úgy néztem ki, mint egy megfáradt, metálos kanászlegény. Aztán férfiasan bedöntöttem az első cidert, hogy végül méltóképpen búcsúzzam a Szigettől.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Megvolt a két szélsőérték a Szigeten, mondhatjuk. Vasárnap estére annyira elfáradtam, hogy fél kilenckor eldőltem, mint egy teleszart liszteszsák. Nem volt ez tervezve, de a fesztiválozást illetően már rég túl vagyok a csúcson. Hol vannak a régi szép idők, amikor egy hétig megállás nélkül tudtam inni, plusz még egy terméskő falat is lefejeltem, mert a többiek azt mondták, hogy kötekszik? Hol vannak az alkoholos filctollal készült "I love bunyó" és "Csak a Diósgyőr!" tetoválások, a vajazókéssel összekaristolt alkarok? Tovatűntek már, mint a költő lelkének ifjúsága. Tova bizony. 

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Jó dolog fesztiválozni közönségként, hiszen lehet megkötések nélkül szórakozni. Nincs az, hogy egy óra múlva játszunk, és most már tényleg le kéne állni a fröccsözéssel, különben játék közben elperecelsz egy hegyoldalon, aztán meg rajtad röhög a fél internet. De a zenész mindig zenész marad, és ha alkalom nyílik rá, hogy besöpörhessen némi figyelmet, akkor az az alkalom meg lesz ragadva, pláne ha ezért nem kell a barátaival együtt Teletubbie-nak öltözni, elég kiállni egy színpadra pár saját dallal. Ennek köszönhető, hogy szombaton kora reggel vonatra pattantam, és elhúztam pár órára Bildeinbe, hogy aztán estére még pont visszaérjek a Szigetre, és begyűjtsem a fesztivál eddigi legkellemesebb meglepetését. (Fotó: Sziget Facebook, Rockstar Photographers)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Felmerült a kérdés, hogy vajon hogy lehet valaki túlkoros egy olyan fesztiválon, mint a Sziget? Ma hajnalban kitűnő példát találtam erre, így legalább nem kell körülírni a dolgokat. Negyvenhez közelebb végigsátrazni egy hetet sokkal inkább embert próbáló feladat, mint azt néhányan hinnétek. Ennek semmi köze a kényelemhez, ahhoz, hogy reggelente gyalogolni kell száz métert a zuhanyzóig, és szerencsére még a derekam sem fáj, ha pár napig hálózsákban kell éjszakáznom. De manapság már nem vágyom arra, hogy hajnalig úgy érezzem, egy rockkoncert, netán diszkó közepén alszom. (Fotók: Sziget Facebook, Rockstar Photographers, illetve a szerző képei.)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az ember sosem tudhatja, hol érik új inspirációk, a Sziget eddigi két napjának talán ez a legfontosabb tanulsága. Ahogy a Billy Talent is teljesen ismeretlen volt számomra, úgy a Biffy Clyro is elment mellettem eddig, akár a székesfehérvári gyors, amikor egyszer kissé kapatos állapotban leugrottam a másik vágányon várakozó vonatról Agárdnál, miután másodszor is rossz szerelvényre szálltam fel. Tizenöt másodpercen múlott, hogy nem kerültem be a hírekbe akkor, de ez egy másik történet. A skótok mindazonáltal csak az egyik kellemes meglepetést jelentették tegnap.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Kereken húsz éve, hogy először jártam a Szigeten. Aztán még sokszor, nézőként, fellépőként is, aztán pár éve meg egyáltalán nem. Amikor kiderült, hogy ebben az évben csinálhatok egy egész hetes élménybeszámolót, egyből záporozni kezdtek a frappánsnak szánt kezdőmondatok. Hogy hogyan lépett ki az időgépből a már negyven felé ballagó borsodi Marty McFly, és csodálkozott rá arra, milyen zenekarokra izgulnak a mostani tinédzserek, meg effélék. De aztán meggondoltam magam, és inkább csak írom, ami történik a hét nap alatt, ti meg ezalatt figyelemmel követhetitek, hogyan kapaszkodom fiatalságom utolsó szalmaszálaiba, ahogy ezt egy kitűnő barátom találóan megfogalmazta tegnap este. (Fotók: Sziget Facebook - Csudai Sándor; Rockstar Photographers.)