Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Jó dolog fesztiválozni közönségként, hiszen lehet megkötések nélkül szórakozni. Nincs az, hogy egy óra múlva játszunk, és most már tényleg le kéne állni a fröccsözéssel, különben játék közben elperecelsz egy hegyoldalon, aztán meg rajtad röhög a fél internet. De a zenész mindig zenész marad, és ha alkalom nyílik rá, hogy besöpörhessen némi figyelmet, akkor az az alkalom meg lesz ragadva, pláne ha ezért nem kell a barátaival együtt Teletubbie-nak öltözni, elég kiállni egy színpadra pár saját dallal. Ennek köszönhető, hogy szombaton kora reggel vonatra pattantam, és elhúztam pár órára Bildeinbe, hogy aztán estére még pont visszaérjek a Szigetre, és begyűjtsem a fesztivál eddigi legkellemesebb meglepetését. (Fotó: Sziget Facebook, Rockstar Photographers)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Felmerült a kérdés, hogy vajon hogy lehet valaki túlkoros egy olyan fesztiválon, mint a Sziget? Ma hajnalban kitűnő példát találtam erre, így legalább nem kell körülírni a dolgokat. Negyvenhez közelebb végigsátrazni egy hetet sokkal inkább embert próbáló feladat, mint azt néhányan hinnétek. Ennek semmi köze a kényelemhez, ahhoz, hogy reggelente gyalogolni kell száz métert a zuhanyzóig, és szerencsére még a derekam sem fáj, ha pár napig hálózsákban kell éjszakáznom. De manapság már nem vágyom arra, hogy hajnalig úgy érezzem, egy rockkoncert, netán diszkó közepén alszom. (Fotók: Sziget Facebook, Rockstar Photographers, illetve a szerző képei.)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az ember sosem tudhatja, hol érik új inspirációk, a Sziget eddigi két napjának talán ez a legfontosabb tanulsága. Ahogy a Billy Talent is teljesen ismeretlen volt számomra, úgy a Biffy Clyro is elment mellettem eddig, akár a székesfehérvári gyors, amikor egyszer kissé kapatos állapotban leugrottam a másik vágányon várakozó vonatról Agárdnál, miután másodszor is rossz szerelvényre szálltam fel. Tizenöt másodpercen múlott, hogy nem kerültem be a hírekbe akkor, de ez egy másik történet. A skótok mindazonáltal csak az egyik kellemes meglepetést jelentették tegnap.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Kereken húsz éve, hogy először jártam a Szigeten. Aztán még sokszor, nézőként, fellépőként is, aztán pár éve meg egyáltalán nem. Amikor kiderült, hogy ebben az évben csinálhatok egy egész hetes élménybeszámolót, egyből záporozni kezdtek a frappánsnak szánt kezdőmondatok. Hogy hogyan lépett ki az időgépből a már negyven felé ballagó borsodi Marty McFly, és csodálkozott rá arra, milyen zenekarokra izgulnak a mostani tinédzserek, meg effélék. De aztán meggondoltam magam, és inkább csak írom, ami történik a hét nap alatt, ti meg ezalatt figyelemmel követhetitek, hogyan kapaszkodom fiatalságom utolsó szalmaszálaiba, ahogy ezt egy kitűnő barátom találóan megfogalmazta tegnap este. (Fotók: Sziget Facebook - Csudai Sándor; Rockstar Photographers.)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Egy fesztivál utolsó napjához szükségszerűen társul némi keserűség, ám ezt most - földi pályafutásom először - valahogy nem tudom olyan mélyen átélni. Ellenben erős késztetést érzek rá, hogy valami olyat tegyek, amit az idei Sound időtartama alatt sosem: kihúzom a fülhallgatót, és hallgatom a bejárat felé vonulók párbeszédét. Ennél pedig kevés okosabb döntést hozhatnék, noha az Exploited Beat The Bastards című klasszikusa szólt. Kishölgy a barátnőjének:

Nem igaz, Dóri, hogy mindig valami paraszt miatt sírod végig a Balaton Soundot! Értsd már meg, hogy ezeknek a ribancok kellenek, ezért szedte fel a vörös csajt. Én nem általánosítok, nem mondom például, hogy a szőke nők buták, de hogy minden vörös nő kurva, az tuti!

Bár Coelho ezt máshogy fogalmazta volna meg, ez a szentencia annak dacára is magvasnak tűnik, hogy a legkevésbé sem értek vele egyet. Egyébiránt a bejárat felé kevesebb a rendőr, mint eddig bármikor, az első napon mintha csak Donald Trump, az Újpest- és Fradi-ultrák, valamint a kecskeméti maffiaper vádlottjainak csúcstalálkozójára készültek volna.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A jól ismert tünetek a fesztiválok negyedik napján: az ember vérképe immár Keith Richardsét idézi (a bankszámla-egyenlege viszont már korántsem), reggel pedig egy fehérorosz táncdalénekes néz rá vissza a tükörből. Sebaj, itt a negyedik nap, már látom a fényt az alagút végén. És azzal a lendülettel le is döntöm, bodzás ízesítéssel. Ezeregyszáz forint, a hatása jelen környezetben megfizethetetlen. (Nyitókép: Fűrész Zsolt - www.kepben.hu)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Szó se róla, lassan, de biztosan alkalmazkodom az elektronikus zenei közeghez, a második napon már majdnem olyan komfortosan éreztem magam, mint egy haditudósító Aleppóban. Ám egy belső hang azt súgja, ma mindez gyökeresen megváltozik pozitív irányba… és közben nem röhög fel hangosan. (Fotók: Juhász Dorottya)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

„Grandmaaaaaa welcome hooooome” – sivítja King Diamond a nagyszínpadon lábszár alakú mikrofontartóval a kezében, Andy LaRocque gitárjának hangzása pedig Chewbacca fejét is tükörsimára borotválná. Eközben pedig a frissen visszatért Mikkey Dee úgy gyilkolja a dobokat, ahogy csak ő tudja.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Egyes turisták csillagászati összegeket csengetnek ki azért, hogy eljussanak Észak-Koreába, pedig a földi pokol költséghatékonyabb módon is megtapasztalható. Például a 80-as, 90-es évek metálzenéin szocializálódott egyedek számára bőven elegendő pár órát eltölteni a Balaton Soundon. (Fotó: Csudai Sándor / Rockstar Photographers)