Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ma este lép fel Budapesten Carl Craig, az elektronikus (tánc)zene egyik legfontosabb, legmeghatározóbb, legszélesebb körben elismert figurája. A következőkben őt és munkásságát mutatjuk be a teljesség igénye nélkül, ám temérdek hivatkozással és videóval körítve, majd néhány előtte tisztelgő hazai, letölthető válogatást is ajánlunk. Okulásul mindazoknak, akik kihagyják mai fellépését, hogy legközelebb már ne tegyenek így.
A valaha techno producerként indult detroiti Craig munkássága bőven túlhalad az elektronikus zene határain (már amennyiben léteznek ilyenek), játszi könnyedséggel készít dzsessz, hiphop, ambient és szimfonikus szerzeményeket, ritkaság számba menő eleganciával és érzékenységgel remixel gyakorlatilag bárkit, és működjön közre akárkivel, az eredmény szinte mindig kivívja a szakma és a közönsé elismerését is.
A zenei pályáját még a nyolcvanas évek végén kezdő fiatalember a detroiti techno második hullámához sorolható, elődei a stílus gyakorlatilag teremtő atyjai: Juan Atkins, Derrick May és Kevin Saunderson. Craig közülük Derrick May hangmérnökeként szerezte első komolyabb érdemeit, majd nem sokkal később már saját kiadóján, a legendás és máig elsőrangú produktumokkal előálló Planet E-n munkálkodott. Részese volt a nyolcvanas évek végi és kilencvenes évek eleji Detroit egyik legvirágzóbb zenei periódusának, ekkor már annak meghatározó figurájaként. Produkcióit megannyi álnév mögé rejtőzve jelentette (és jelenteti) meg, mikor milyen hangulatok és érzések vezérelték. (69, C2, Designer Music, Paperclip People, Psyche, Innerzone Orchestra, The Detroit Experiment, Urban Tribe stb.) A kilencvenes évek elején Innerzone Orchestra nevű absztrakt dzsessz projektjével a jungle és a drum and bass legnagyobb neveit ihlette meg, legendás Bug In The Bass Bin című munkáját Roni Size, Goldie, vagy például a 4Hero tekinti meghatározó zenei élményének. Saját nevével fémjelzett első szerzői albumát 1995-ben jelentette meg Landcruising címmel, More Songs About Food And Revolutionary Art című második lemezét pedig '97-ben: mára mindkét korong az okos techno klasszikusává érett.
Közhely, de Craig munkásságára tökéletesen illik, hogy zenéje egyszerre szól az agynak és a lábnak. Paperclip People néven elkövetett, számos verzióban létező Throw című számánál erőteljesebb house klasszikust szinte említeni sem tudnánk a kilencvenes évekből, szintén ezen a néven kiadott Climax című szerzeményét pedig legszívesebben minden önmagát marha komolynak gondoló wannabe house/techno/minimal producernek és dj-nek receptre írnánk fel okulásként.
Craig eddig életműve oly mértékben terjedelmes, hogy komoly számbavételére nem is mernénk vállalkozni, már önálló produkciói ismertetése is tetemes oldalakat tenne ki, hiszen sokakkal ellentétben például számtalan álnevét nem csupán futó kalandozásokra használja, hanem teljes értékű albumokat is megjelentet rajtuk.
Nem mehetünk el megszámlálhatatlan mennyiségű remixe mellett sem: újrakevert munkáinak eredeti előadói a lehető legszélesebb körből kerülnek ki, akad közöttük pop, rock, techno, dzsessz, hiphop és világzene is. Carl Craig esetében a remix készítése eleve feltételez egy jóval személyesebb, jóval intimebb viszonyt az eredeti dallal, mint sok más pályatársánál, ennek köszönhetően az újrakeverések is jóval erőteljesebben tanúskodnak az eredeti produkciók lényegének megértéséről. Egyébként Craiget 2007-ben e tevékenyégéért Grammy-díjra is jelölték a Junior Boys Like a Child című számának remixéért, bár ezt csak azért tartjuk meghatározó dolognak, mert Grammy-díjra szinte mindig halál béna remixeket jelölnek, de ez mégsem az.
Craig híres kollaborációiról is: Innerzone Orchestra projektjében például Craig Taborn, valamint a legendás Sun Ra egykori dobosa Francisco Mora volt társa, míg például a The Detroit Experiment nevű produkciójában maga köré gyűjtötte a város legnevesebb dzsessz és soul zenészeit, hogy 2003-ban megalkossák azt a máig felejthetetlen, szintén The Detroit Experiment címet viselő albumot, ami az elektronika, a dzsessz, a hiphop és a soul olyan elegyét hozta, hogy az mindmáig felülmúlhatatlan, talán még számukra is. Ezek mellett Craignek akadt ideje nem csak Motor City legkomolyabb hangszeres zenészeivel, de a jelen kor legfelkapottabb elektronikus tánczenei figuráival is együttműködni. Többek között ezt bizonyítja a Narod Niki nevű, rendre meg-megújuló, folyamatosan változó, cserélődő tagokkal létező, a nemzetközi sajtó által csak laptop supergroupnak nevezett alkalmi formáció, mellyel egyebek mellett a Basic Channel, Richie Hawtin, Luciano, valamint Ricardo Villalobos társaságában szédületes élő produkcióval szórakoztatta a 2006-os Montreux Jazz Festival közönségét. Aztán 2008-ban CC egyebek mellett szintén egy izgalmas kollaborációval adott hírt magáról: Francesco Tristano zongoristával és a Les Siécles Orchestra zenekarral létrehozta a Versus címet viselő, a technót a komolyzenével ötvöző produkciót, majd egy páratlan koncertet adtak tavaly októberben, Párizsban.
Szintén 2008-ban jelent meg a Sessions című dupla korong, ami a lassan 40 éves zenész remixer pályájának összegzése, rajta klasszikusok, kevésbé ismert speciális felvételek és aktuális újrakeverések is. A kiadványt a nemzetközi sajtó és a közönség részéről lelkes elismerés fogadta, ami nem csoda, szerintünk is zseniális, megkerülhetetlen anyag, amit tíz év múlva is nyugodt szívvel lehet majd elővenni.
Carl Craig mindezek mellett mint dj is ismert és elismert, hivatalosan megjelent mixei között olyan kiadványok találhatóak, mint az igen fontos DJ-Kicks sorozat 1996-ban megjelent általa készített darabja, a londoni Fabric klub szintén jelentős mixsorozatának 25. része, vagy például a borzalmasan közhelyes című, ám annál érdekesebb koncepciójú, The Kings Of Techno dupla mixalbum 2006-ból, aminek első korongját a francia techno géniusz Laurent Garnier, míg másodikat emberünk mixelte.
A detroiti ezermester egyébként valahol egyszer azt nyilatkozta lemezlovas tevékenységéről: "Nem nevezném magamat DJ-nek. A lemezjátszók elszórakoztatnak, viszont, ha megkérnek rá, minél izgalmasabbat igyekszem nyújtani..." - mi ezeket a sorokat Kömlődi Ferenc és Pánczél Gábor, Mennyek kapui - Az elektronikus zene évtizede című kötetében találtuk.
Végezetül néhány Carl Craig és munkássága előtt tisztelgő mixet ajánlunk hazai elkövetőktől. A ma este az A38-on Craig mellett szintén zenélő Suhaid respeC2 (A Tribute to Carl Craig) című válogatása innen tölthető le, tracklista hozzá itt olvasható, a borítója pedig itt van. A deephouse.hu legénységét erősítő Vinyluser Carl Craig Tribute Mix című összeállítása innen szedhető, míg Fiel Tamás Freaky Selection From Carl Craig’s Works munkája itt, tracklistája pedig itt található.
Ezek mellett e témában már csak azt fontos tudni, hogy az egyik legzseniálisabb zene, amit valaha ember alkotott, az Carl Craig At Les című szerzeménye (de ezt persze csak mista mondja, nem muszáj ezzel egyetérteni, meg egyébként se), úgyhogy ilyen sok karakteren keresztül tényleg nem egy hülyegyerekről meséltünk.
