2009.10.30. 15:00 – Juhász Edina

Örülni az életnek - Alice In Chains-interjú

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Nemrég jelent meg az Alice In Chains nagy vitákat kiváltó legújabb nagylemeze, amivel húsz év után először Magyarországra is eljut a zenekar, ami még akkor is esemény, ha sok keményvonalas rajongó számára a 2002-ben, drogtúladagolásban meghalt Layne Staley nélkül ez már nem is az AIC. November 27-én lépnek fel a Petőfi Csarnokban, és mi emiatt kaptunk tíz percet, valamint egy halk és recsegő telefonvonalat egészen Jerry Cantrell gitáros-énekeshez, aki éhesen, de jókedvűen válaszolgatott a kérdésekre.

Jöttök hozzánk hamarosan játszani. Tudsz valamit Magyarországról?
Például azt, hogy amikor csak meghallom az országotoknak a nevét az éhségre asszociálok (hungry = éhes – a szerk.), ráadásul most nagyon éhes vagyok. (nevet) A viccet félretéve, a legutóbbi európai turnénkon több olyan hely is volt, ahol lett volna fellépésünk és Magyarország is ide tartozik, de akkor sajnos elmaradtak azok bizonyos okokból kifolyólag. De a prágaiak is így jártak akkor, nem csak ti.

Mire számítsunk?
Még sosem játszottunk nálatok, úgyhogy abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nincsenek nagy elvárásaitok. Vagy vannak?

Vannak hát! Pont azért nagyok, mert még nem jöttetek ide.
Hú, hát akkor meg összeszedjük magunkat, és adunk egy jó koncertet.

Mostanában mindenhol teltházakat csináltok. Gondoltad volna, hogy ekkora sikeretek lesz, ha visszatértek?
Az egész életemet, helyesbítek, életem legjavát zenéléssel töltöttem. Mindent a zenének köszönhetek. A barátaimat, a sikereimet, életem nehéz időszakait stb. Ezt próbálom átadni, amikor a színpadon vagyok, és örülök, hogy még ennyi idő után is kíváncsiak ránk az emberek.

Mik a visszajelzések az új énekesetekkel, William DuVallal kapcsolatban? Bírja a Layne Staleyt visszasíró kritikákat?
Willy nagyon jó barátunk. Mikor új tag kellett a zenekarba, egyértelmű volt, hogy ő lesz az. Nagyon tehetséges srác. Kiválóan áll ehhez az egészhez és, ami fontos, első perctől önmagát adja. Sokan esnek abba a hibába mikor újonnan csatlakoznak egy zenekarhoz, hogy az elődjüket próbálják utánozni. William sosem volt helyettesítő, vagy csere. Pontosan tudta, hogy Layne pótolhatatlan, ezért sosem viselkedett úgy, mintha ő egy póttag lenne. Tudom nehéz ezt így elmagyarázni, de remélem értitek miről beszélek. A kétkedőket pedig szerintem mindenképpen meggyőzi az új lemez.

Ő is dalszerző?
Persze. Nálunk ebből senki sem vonhatja ki magát. Látod, ez is az, amiről előbb beszéltem, hogy ő nem csak úgy elvan a zenekarban, hanem tevékenyen részt is vesz a zenekar életében. Ő egy új tag, és nagyon jó témákat is hozott, amiket természetesen használtunk is a dalok véglegesítésénél.

Maradtak le kész dalok a lemezről?

Igen maradtak talonban dalok, és azok sem rosszak, csak úgy gondolta a zenekar, hogy most ezek az albumra kerülő számok azok, amik a legjobban mutatják, hogy hol tart a zenekar. De vannak már rögzített, és véglegesre kevert dalok is, amik nem kerültek rá a lemezre. Hogy mi lesz még ezekkel, azt nem tudom, lehet hogy majd később elővesszük, de ez még a jövő zenéje.

Az egyik dalban Elton John is közreműködik. Hogyan került ő képbe?
Layne emlékének akartunk szentelni egy dalt, és gondoltam jó lenne bele egy zongorás rész. Egyik haverunk mondta, hogy szóljak Elton Johnnak, én meg mondtam neki nevetve, hogy ja persze, mindjárt hívom is. Aztán csak nem hagyott nyugodni a gondolat, és úgy éreztem, hogy ez egy próbát megér, Layne-ért mindent. Írtam neki egy e-mailt, elmagyaráztam, hogy miről is szólna, minek a hatására, kinek az emlékére, és én lepődtem meg a legjobban, amikor nagyon hamar válaszolt, hogy szívesen dolgozna velünk együtt.

Igazándiból minden lemezeteket egy akusztikusabb hangvételű követte. Gondolkoztok most is valami ilyesmin?
Még nem tudom, de tény, hogy nagyon szeretünk a zúzósabb, meg az akusztikusabb stílusokban is mozogni, úgyhogy bármi elképzelhető. Ráadásul úgy érzem, hogy ez a lemez most kimondottan személyes és érzelmekkel teli lett, szóval ez akár akusztikus verzióban is megállná a helyét.

Mit szólsz azokhoz a kritikákhoz, hogy ez a lemez igazából egy Jerry Cantrell-szólólemez?
Igen, ezt olvastam, nagyon bírom ezeket. (nevet) Akkor elég ritkán ír egy szólólemezt ennyi ember, mint most ezt.

Tervezed egyébként, hogy egyszer kiadsz egy új szólólemezt?
Egyelőre örülök, hogy ezt össze tudtuk rakni és végre megjelent. Ahhoz hogy egyedül csináljak mindent, meg kellene tanulnom például basszusgitározni, vagy dobolni, és most szólólemezt csak így látok értelmét kiadni, mert a jelenlegi tagokkal zenélve ez az egész Alice In Chains lesz.

Most visszatekintve változtatnál valamit a karriereden?
Igazából, ami most vagyok, azt a múltamnak köszönhetem, a jó és a rossz döntéseimnek egyaránt, tehát inkább nem.

És mire vagy a legbüszkébb?
Hogy sosem adtam fel, hogy még barátok vagyunk a többiekkel, hogy honnan kezdetem és meddig jutottam, és hogy még mindig zenélhetünk. Ja, és hogy egyáltalán még élek.


interjú rock metál alice in chains



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása