Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Múlthéten elmaradt a klipmegosztás, úgyhogy most a legutóbbihoz hasonlóan ismét egy tucatnyi klipet válogattunk az elmúlt időszak terméséből. Pink tiniknek üzen a rossz döntésekről, Zooey Deschanel saját zenekara klipben táncol bájosan, az ördögi Ozzy pedig összehozott egy egész jó koncertklipet. A Memory Tapes szinkronmozgással szórakoztat, Lykke Li mezítláb rohangál a hóban, a Times Of Grace meg készített egy tök felesleges videót. Ezeken kívül ezen a héten is van 5 magyar klip is a listában, amik között akad jó és látványos (Péterfy Bori), valamint rossz (Zorall) és még rosszabb is (Dalriada). Eheti klipmegosztásunkkal pedig még egy kiöregedett mozgóképes technológiát is eltemetünk.
Pink - Perfect
A klip az énekesnő Fuckin' Perfect című számának zenecsatornákra optimalizált változatára készült, egy hete debütált az MTV.com-on, és így a címe is csak Perfect, a szöveget is fazonírozták, és a klip is csak éppen annyira durva, hogy azt még tinédzserek is nézhessék. A videóban egy szomorú sorsú lány életéből látunk jeleneteket, mígnem a dráma odáig fokozódik, hogy előkerül a borotvapenge és a vízzel teli fürdőkád. Hogy ezek után mi történik, azt nem áruljuk el, ha már sikerült nagyjából tíz másodpercnyi izgalmat belecsempészni a klipbe, nincs szívünk tönkretenni azt. Őszintén bízunk benne, hogy ez a videó egy csomó önértékelési zavarral küzdő fiatalnak segít majd, még ha a végső tanulság ennél nem is lehetne szájbarágósabb. A klipet David Meyers rendezte, egy tonnányi egyéb mellett ő készítette Katy Perry Budapesten forgatott klipjét is.
She & Him - Don't Look Back
A sokak által színésznőként ismert Zooey Deschanel a filmezés mellett, úgy mellesleg dalszerzőként is alkot, Matthew Warddal közös indie folk duója tavaly jelentette meg második stúdióalbumát. Az ezen hallható a Don't Look Back című dalhoz Jeremy Konner készített a hatvanas éveket megidéző, retro-futurisztikus videoklipet, ami nagyon jól passzol a zenekar szintén ebből a korszakból táplálkozó hangzásához. A videóra a bájos és bohókás szavak illenek talán a legjobban, aminek elérésében Konner láthatóan nagyban támaszkodott az ezeket a jelzőket önmagában is magáénak tudó Deschanel aktív közreműködésére.
The Thermals - Never Listen To Me
A 2002-ben alakult portlandi zenekar tavaly nyár végén jelentette meg ötödik, a korábbiakhoz képest meglehetősen visszafogott tempójú albumát, ezen hallható a Never Listen To Me. Azt igen messzemenő túlzás lenne állítani, hogy ez a szám megjelenése óta klipért kiáltott, és a videót nézve úgy tűnik, nem igazán ihlette meg Lance Bangs rendezőt sem - ráadásul finoman szólva hasonló volt a kritikusok és a lemez viszonya is, amin szerepel. Hutch Harris egy parkban, egy fa tövében ülve unottan énekelget, miközben egyre többen kezdenek el táncolni a számra: először csak páran, de a klip végére, mire a basszgitáros Kathy Foster is a fa alá telepszik, már megjönnek a haverok is. Nagyjából ennyi az egész, ennél pedig az például sokkal izgalmasabb, hogy minden bizonnyal ez az egyik utolsó művészi produkció, amit a Kodak legendás, 75 évet megélt Kodachrome filmjére forgattak, miután nemrég az utolsó amerikai fotólabor is befejezte a Kodak által már 2009-ben halálra ítélt tekercsek előhívását.
Times Of Grace - The Forgotten One
December elején már írtunk itt a Killswitch Engage-ből ismert Adam Dutkiewicz és Jesse Leach közös vállalkozásáról, akkor a Strength In Numbers nem túl emlékezetes klipje kapcsán. Azóta, január 18-án megjelent a duó első nagylemeze The Hymn of a Broken Man címmel, és itt egy új videó is a The Forgotten One című dalhoz, ami ha lehet, valószínűleg még kevésbé fog megmaradni emlékeinkben. A fekete-fehér, szándékosan rossz minőségű, homályos, kézi kamerás klipben egy sötét ruhás, kalapos férfi mászkál a semmi közepén, kezében egy bőrönd, amiből valamikor a félidő környékén egy nagyítót és papírlapokat szed elő, majd azokkal bénázik. Persze a "You Are Here" feliratú fatábla igyekszik jelezni a hallgatónak, hogy itt valami baromira szimbolikus dologról van szó, de hát a helyzet az, hogy ez egyszerűen csak egy dögunalmas, vontatott, rossz videoklip.
Memory Tapes - Today Is Our Life
Dayve Hawk, az egykori Hail Social zenekar alapítója pár éve (egyebek mellett) Memory Tapes néven jelenteti meg gyakran a chillwave hangzáshoz sorolt zenéit. A dal, ha minden igaz, egy közelgő második nagylemez előfutára, amit tovább valószínűsít, hogy klip is készült hozzá. A Jamie Harley által archív, és/vagy annak tűnő felvételekből készített furcsa, látomásos videó leginkább a szinkronban mozgás, valamint az ezt felülről fotózás lehetőségeit igyekszik kreatívan kihasználni, és összességében ez sikerül is. Bár az első pár másodperc alapján erősen tartottam tőle, hogy itt valami álmosító dögunalommal lesz dolgunk, valójában egész szórakoztató klipről van szó.
Lykke Li - I Follow Rivers
A svéd énekesnőnek 2008-as debütálása után idén március elején jelenik meg második, Wounded Rhymes című nagylemeze, erről készült most klip az I Follow Rivers című számhoz, Tarik Saleh rendezésében. A hóval borított tengerparton és egy erdőben játszódó, meglehetősen zaklatott hangulatú klipben egy férfi menekül egy először meglehetősen ijesztő, fekete ruhába burkolt alak elől, akiről hamar kiderül, hogy az énekesnő, és valamiért annyira utol akarja érni a férfit, hogy egy idő után még mezítláb is követi a hóban. Hogy miért, végül az is kiderül. Túl sok izgalmat azért ne várjunk, összességében nem egy emlékezetes alkotás, bár legalább passzol a dal szövegéhez.
Ozzy Osbourne - Let It Die
Tavaly nyáron jelent meg a mindent túlélő mutáns Ozzy tízedik stúdióalbuma, rajta a lemezt indító Let It Die, ami most januárban klipet is kapott. A videóban Ozzyt és zenekarát először egy stúdióban látjuk, majd ahogy egyre jobban beindul a dal, hirtelen már egy koncerten zenélnek, ahol aztán a helyzet csak tovább fokozódik, míg végül elszabadul a pokol, és ennek az egész cirkusznak a tetején a metállegenda láthatóan baromi jól érzi magát. A képeket egy csomó vizuális effekt igyekszik még hatásosabbá tenni, tagadhatatlan sikerrel. Az átlagos, és gyakran meglehetősen unalmas koncertklipeket nem igazán szoktunk beválogatni ide, de azért ebben egyértelműen több van azoknál.
Péterfy Bori & Love Band - Oroszlán a hóban
A hamarosan szülési szabadságra vonuló Péterfy Bori és zenekara általában mindegyik klipjét igyekszik valamivel különlegessé tenni. A napokban megjelent videó elkészítésére Csáki Lászlót kérték meg, aki egy végtelenül egyszerű, mégis egészen látványos megoldást választott: egy hosszú, egyenes útra festették fel a szám szövegét, és az azt megjelenítő ábrákat. A klip forgatásainak részletéről itt lehet bővebben olvasni, az énekesnőt és zenekarát pedig még február végéig lehet élőben meghallgatni az ideiglenes búcsúkoncertjeik valamelyikén.
Fugu - Killing Earth
A magyar Fugu zenekar 2006-ban adta ki első lemezét, Japán Rulett címmel, azóta pedig sok minden történt velük (tagcserék és egyebek), mostanra viszont elkészült második albumuk, ezúttal angol nyelven, Sunset Of The Ego Generation címmel. A lemez Killing Earth című dalának dokumentumfilmek részleteiből összevágott videoklipje még december közepén került fel a YouTube-ra, és akkor, bevalljuk, elsiklottunk felette, pedig alapvetően ügyes húzásról van szó. Jó példa arra, miként lehet olcsón viszonylag tisztességes minőségű videoklipet készíteni. Az persze más kérdés, hogy az alapötletet nagyjából már ezerszer láttuk: a klip gyors tempóban egymás után vágott drámai képsorokkal igyekszik bemutatni, mennyire szar hely is ez a Föld nevű bolygó, és mennyire hitvány élőlény az ember. Aztán befejezésként még elefántgyilkosságot is látunk, zene nélkül, a még drámaibb hatás kedvéért. A videó legvégén megjelenik a felirat: "a Fugu zenekar a Greenpeace támogatója" - minden világos. Az együttes egyébként már legújabb klipjét készíti, Jennifer című számukhoz, amiben egy fiú műtéti segítséggel akar nővé változni. Már alig várjuk.
Hollywoodoo - Vörös az ég alja
Viszonylag hosszú idő után a napokban új dallal jelentkezett a Hollywoodoo zenekar. A Vörös az ég alja című számot már többen ismerhetik, például, akik tavaly nyáron ott voltak azon a veszprémi koncerten, ahol a banda először játszotta. A hozzá készült klip valódi videoklipként nehezen értelmezhető, a legjobb szó rá talán az, amit a zenekar is használ, vagyis, hogy "háztáji videó". Amennyiben valaki nem akarja az együttes hivatalos oldaláról letölteni a dalt, ennek köszönhetően akkor is meghallgatható a szám jó minőségben, és közben még a zenekart is lehet nézegetni. Érdekességként a dalról és annak felvételi munkálatairól ide kattintva egy rövid videóban lehet tájékozódni.
Dalriada - Hajdútánc
Február 11-én jelenik meg itthon a Dalriada következő lemeze, ezt igyekszik beharangozni most a Hajdútánc klipje, ami felváltva élőszereplős és animációs. A videóban zenekar egy tisztáson zenél, az énekesnő énekel, miközben időnként Magyar Népmesék-szerű képeket látunk hegyekről, völgyekről, egy katonalegényről és a szerelméről, ellenségekről, ilyesmi. Ennek története is van, és végén természetesen a jó elnyeri jutalmát. Nagyjából ennyi az egész, a továbblépés előtt viszont meg kell állunk egy pillanatra. Nehéz ugyanis szó nélkül megállni azt, amit zeneileg kapunk: természetesen tisztában vagyok a folkmetál sajátosságaival, de ez ettől függetlenül egész egyszerűen egy röhejes, nevetséges produkció. Annál a pontnál, ahol az énekesnő a dal szövegét valami egészen borzalmas hangon, hörögve kezdi énekelni, be kell, hogy valljam, szerkesztőségünk több tagja is egymástól függetlenül fájdalmas röhögésben tört ki. És még ha csak ez lenne az egyetlen probléma! De hát olyan ez az egész, mint valami nagyon elcseszett paródia, csak sajnos ezt a zenekar teljesen komolyan gondolja. Félelmetesen rossz ízlés és stílusérzék, vagyis annak totális hiánya kell ahhoz, hogy ezt a borzalmat valaki vállalhatónak tartsa.
Zorall - Nemzeti dal
Tavaly jelent meg a feldolgozásokban utazó Zorall zenekar legutóbbi albuma, Zorall Cirkusz Világszám címmel, és még a nyáron el is érte az aranylemezes státuszhoz szükséges ötezer eladott példányt. Ez a dal már nem szerepel azon a lemezen, új viszont még nincs, ellenben klip van, méghozzá animációs, hasonlóan válogatásunk előző szereplőjéhez. Csakhogy, míg az a videó sajnos nem paródia, és nem is tűnik annak, addig erről az első másodpercektől kezdve ordít, hogy a Zorall tagjai humorizálnak. Az persze más kérdés, hogy mindez mennyire megy nekik. Szerintem semennyire, és ez az egész videó inkább kínos, mintsem vicces, de valahogy, ezért az alig négy perces klipért mégis kevésbé lehet rájuk haragudni, mint a Dalriadára az előbbi borzalomért. Ugyanakkor az is igaz, hogy pusztán az említett iménti klip alulmúlhatatlansága mentette meg a Zorallt, hogy az elmúlt hónapok legcikibb videója legyen. Aki szerint ebben a videóban vicces jelenetek láthatóak, értékelje át a humorérzékét, és lehetőleg nyilvánosan ne próbáljon szellemességével villogni. Mindenki jobban jár.
