Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
We Are Rockstars – Let It Beat
(Szerzői kiadás)
A We Are Rockstars egy egészen friss hazai zenekar, akik október elején mutatták be első nagylemezüket a Let It Beatet, a kiadásig viszont csak most jutottak el, ugyanis ma déltől lesz elérhető az anyag az Ituneson. Az ismert hazai indie-zenekarokból verbuválódott együttes névválasztását állítólag nem a szerénység hiánya okozta, hanem a brit Does It Offend You, Yeah? legnagyobb slágerének címe. A királyságból származó csapat hatása viszont mindössze ennyiben nyilvánul meg, itt sokkal többről van szó, mint szimpla new rave-ről.
A Let It Beat sokkal inkább hasonlít egy tökösebb Killers- vagy Editors-anyagra, mintsem egy DIOYY? vagy Hadouken féle electro zúzdára élő hangszereléssel. A tízszámos lemez viszont a fent említett zenekarok által kitaposott ösvényen egyáltalán nem lineárisan halad, hanem néha szánt szándékkal veszik el a bozótosban, ami kifejezetten jól áll neki. Az első öt dal adja az album alaphangulatát, a maga pörgősségével és energiájával, ami a vége felé kicsit kezd fáradni, hogy aztán egy kifejezetten álmos befejezéssel zárjon.
A nyitó Run, Run kellemes kezdés a maga infantilis, valószínűleg szándékosan olcsó szinti hangzásával, de az utána következő Lift Me Up dallamvilága is abszolút magával ragadó. Itt már erősen érezhető az Editors/Killers-hatás, amely később még szembetűnőbbé válik. Az viszont már az elején elmondható, hogy Ligeti György énekes hangja kifejezetten passzol a hangulathoz és nincs meg az az idegenkedő érzésem az angoljával, ami legtöbbször előjön, ha magyar zenészek próbálkoznak ezzel.
Haladva tovább újra megcsap a klónozás szaga. Mind a Fly, mind a Let it Beat kellemes darab, de képtelenség letagadni előbbinél a Kasabian, későbbinél a Kaiser Chiefs hatását, ahogy a Lead You is simán elférne egy Electric Six-lemezen. Az album a The Day Hits The Nighttal kezd lelassulni és ez talán a leggyengébb dal is rajta, egyszerűen egy unalmas, középtempós indie-szám, amelyhez hasonlót ezerszer hallottunk már. Pont ezért néztem nagyokat az ezt követő The Sign kezdő taktusain, ahol egy pillanatra azt hittem a Killers Jenny Was A Friend Of Mine-ját dolgozzák át, hogy aztán konklúzióként ismét csak azt vonhassam le, hogy nem véletlenül szerepel Facebook oldalukon a Killers neve a rájuk hatást gyakorló zenekarok listáján. Ez viszont egyáltalán nem áll rosszul nekik, ahogy ez kiderül a lemez vége felé is, ahol ott van az abszolút slágergyanús It's Not Over illetve az energiarobbanásként érzékelhető You're Right is, ahol a szám felénél pár pillanatig belépő szinti szólamnál egyszerűen kirázott a hideg, mégpedig a jó értelemben véve. Az S.O.S. pedig tökéletes választás a végére, ezzel a nagyon elszállós, kalandozós, epikusnak szánt témával.
A We Are Rockstars bemutatkozása kifejezetten jól sikerült. Mondom ezt annak ellenére, hogy a tagok korábbi zenekarai (Amber Smith, Puzzle, Trousers) bennem igazából semmi nyomot nem hagytak. Itt viszont jó a koncepció, van két-három erősen slágergyanús dal és a színvonal is folyamatosan magasan van. Csak azért nem kap a Let It Beat jobb pontokat, mert aki egy kicsit jártasabb ebben műfajban, bizony erősen csóválhatja néhol a fejét a túlzott külföldi hasonlóságok miatt. Viszont mi magyarok mindig le vagyunk maradva pár évvel, ezért ezt figyelembe véve csak ajánlani tudom mindenkinek a lemezt.
