Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A 48 éves korában, szombaton elhunyt Whitney Houston életének utolsó bő egy évtizede inkább a botrányairól, és nem a zenéről szólt, halálának hírére viszont kiderült, hogy lényegében az egész világ Whitney Houston-rajongó volt. A közösségi hálókat elárasztották a sztároktól származó megdöbbent részvétüzenetek, és nem csak a popelőadóktól, hanem a rockerektől is. Mariah Carey, Aretha Franklin, Timbaland, Usher, Jennifer Lopez, Tony Bennett, Raekwon, Skrillex, Cee Lo Green mind-mind Twitteren emlékeztek az énekesnőre, Sebastian Bach rockénekes külön közleményt adott ki arról, hogy mennyire megrázta Houston halála, Bret Michaels Poison-énekes szintén hosszabb posztban fejezi ki részvétét. A Lángoló Gitárok összerakott egy videókkal tarkított rövid életpályát, ahol bemutatjuk élete első tévéfellépését, illetve az utolsó nyilvános szereplését is.
Whitney Houston sorsa nagyjából akkor dőlt el, mikor 1963. augusztus 9-én megszületett. Mi lehet abból a lányból, akinek az édesanyja, és jóval idősebb két unokatestvére is magasan jegyzett goszpelénekes, de otthon vannak a rhythm & bluesban, a popban és a soulban is? Természetesen énekesnő, főleg úgy, hogy a keresztanyja maga a nagy Aretha Franklin, aki hát, ezeknek a műfajoknak lényegében a királynője. Ennek megfelelően Houston már 11 évesen egy baptista gyülekezet gyermekkórusának szólistája volt, és egyben zongorázni is megtanult.
Miközben már középiskolás korában anyjával turnézott, a 15 éves Houston vendégszerepelt Chaka Khan I'm Every Woman című dalában, mint háttérénekesnő. Már maga az eredeti verzió sem volt sikertelen, Whitney viszont 1993-ban kiadta saját előadásában is a számot, ekkor viszont már óriási világsláger lett belőle.
A tizenéves Houston ráadásul nem csak énekelt, felfigyeltek rá a modellügynökségek is, így szerepelhetett például a Seveneteen tinimagazin címlapján is, ráadásul egyike volt az első színes bőrű címlaplányoknak az újságnál. A modellkedés csak lökte tovább az úton, így reklámozhatott Canada Dryt is a tévében. Ebben az időben rögzítette lényegében első szólódalát, a Memoriest (Robert Wyatt dalát), amit mérvadó kritikusok neveztek minden idők legjobb balladájának.
Első lemezszerződését 1983-ban írta alá, de a debütalbumára egészen 1985-ig kellett várni, mert a kiadó a legmegfelelőbb producereket akarta mellé szerződtetni. A cím nélküli lemez alapján a Rolling Stone magazin az egyik legizgalmasabb új hangnak nevezte Houstont, de a New York Times is áradozott róla. Ekkor kezdett el már a nemzetközi színtéren is terjedni a neve, Hollandiában és Belgiumban is a slágerlistákat ostromolta. Mindezt segítette, hogy már az első lemezét jelölték Grammy-díjra, sőt, a három jelölés közül egyet be is zsebelt a Saving All My Love for You előadásáért. Houston áttörő sikere amúgy megnyitotta a kapukat az olyan afroamerikai énekesnők előtt, mint Janet Jackson vagy Anita Baker.
1987-es Whitney című második lemezével Houston történelmet írt, ugyanis ő lett az első női előadó, aki a Billboard 200-as listáját az első helyen nyitotta, és az első előadó, aki egyszerre nyitott az első helyen Amerikában és az Egyesült Királyságban is. A lemezről világszerte óriási sláger lett az I Wanna Dance with Somebody (Who Loves Me) című dal.
Innentől kezdve Houstont a legnagyobb énekesnők mellett emlegetik, ráadásul anyagilag is a legjobban keresők között tartotta számon az ilyen listákat összeállító Forbes magazin. Elkezdett jótékonykodni, gyermekeket segítő alapítványt hozott létre, támogatta Nelson Mandelát, a sajtó pedig már Michael Jacksonnal egy szinten írt róla.
Harmadik lemeze, az 1990-ben megjelent I'm Your Baby Tonight csak fokozta a sikerét. Felléphetett a Super Bowlon, méghozzá ő énekelhette az amerikai himnuszt, amivel megdöntött minden addigi nézőcsúcsot, ráadásul ezt kislemezen is kiadták, a bevételeket pedig jótékonysági célra ajánlotta fel. Ezen kívül alapítványon keresztül és zenéjével is segítette az öbölháborúban harcoló amerikai katonákat és családjaikat.
Sokan úgy tartják, hogy a lejtőn a Bobby Brown énekessel kötött házassága indította el. A zűrös életű, erőszakos Brown 1992-ben vettel el Houstont, nem sokkal később pedig megszületett egyetlen gyermekük is, Bobbi Kristina Houston Brown. Houston ekkor inkább a filmkarrierjére koncentrált. Több filmben is szerepelt, ezek közül a leghíresebb a Több, mint testőr volt, amiben Kevin Costner oldalán játszotta a női főszerepet. A zenét azért nem hanyagolta teljesen, ugyanis a filmhez tartozó lemezen is több dala szerepelt, ezekkel is tarolt a slágerlistákon, elég csak az I Will Always Love You balladára gondolni, amit talán Houston legismertebb slágere lett (eredetileg Dolly Parton szerzeménye).
A kritikai sikerek továbbra sem hagyták el, de Houston 1998-ig nem adott ki új stúdióalbumot, csak a filmjeihez tartozó soundtrackeken énekelt (melyek közül a Kinek a papné című filmhez készült album minden idők legsikeresebb gospel lemeze lett), majd elkészítette a My Love Is Your Love-ot, ami eredetileg egy válogatásnak indul néhány új dallal, de a stúdióban annyira belejöttek a zenélésbe, hogy teljes értékű album lett belőle. A nyolc év kihagyás meglátszódott a lemez sikerén, ami ugyan nem volt kicsi, de közelébe sem ért az első három album pozíciójának.
A korábbra tervezett válogatás 2000-re csak elkészült, de ekkor az énekesnő már annyira elmerült a drogokban és az alkoholban (itt még csak pletykált, később nyilvánosan bevallotta, hogy folyamatosan drogozott), hogy azok hatása már az énekesei teljesítményét is befolyásolta. Felfedezője, Clive Davis Rock And Roll Hall Of Fame-es beiktatásán is énekelt volna eredetileg, de olyan rossz állapotban jelent meg a helyszínen, hogy inkább nem engedték a színpad közelébe sem. Ennek ellenére 2001 augusztusában a történelem legnagyobb lemezszerződését írták alá vele 100 millió dollár értékben, amiben vállalta, hogy leszállít a kiadónak hat nagylemezt. Az elsőt 2002-ben adta ki Just Whitney címmel, de közel sem teljesített úgy, ahogy azt a lemezkiadó várta, plusz kijött egy karácsonyi albuma is, mérsékelt sikerrel.
2006-ban Whitney Houston elvált Bobby Browntól, és visszatért a zenei életbe. 2009-ben kiadta az I Look to You nagylemezt, amivel némileg feledtette a hátrahagyott zűrös egy évtizedét, de a kritikai sikerek ellenére sem került még csak a régi pozíciójának közelébe sem az énekesnő. A koncertjei viszonylagos nyugalommal mentek a maguk útján, de sokszor viselkedett úgy a színpadon, mint aki mégsem állt le teljesen a tudatmódosítókról.
Emellett Houston a filmezéshez is visszatért, miután egyenesbe hozta az életét. Tavaly ősszel forgatta a Sparkle című filmet, amiben Emma szerepét kapta Salim Akil rendezőtől, így idén augusztusban még láthatjuk az ereje teljében lévő Whitneyt a vásznon, akinek utolsó nyilvános szereplése pár napja volt, mikor Kelly Price-szal adta elő a Jesus Loves Me-t az egyik Grammy-előbulin.
