Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ma jelent meg a The Ting Tings második nagylemeze Sounds from Nowheresville címmel, aminek örömére a Lángoló Gitárok most az egész albumot bemutatja az elejétől a végéig. Akinek ez nem lenne elég, a Magyarországon már kétszer járt duó kommenteli is a dalokat. Akinek még ez is kevés, a poszt végén talál egy játékot, aminek keretében meg lehet nyerni a zenekar első nagylemezét, a We Started Nothingot, méghozzá dedikálva! Akkor tehát nézzük sorban!
The Ting Tings - Sounds from Nowheresville (Klikk a linkre a lejátszó indításához!)
Silence
Jules: Az egyik legkorábban született dal, Berlinben írtuk és vettük fel. Nagyon átvettük mind hangulatban, mind zeneileg Berlin lüktetését, de ez nem techno hatást adott, hanem inkább nem is tudom…
Katie: Minimalista dance érzést.
Jules: Igen, hangulatos és egyszerű. A dal egyébként arról szól, amikor kimondasz meggondolatlanul dolgokat, de helyette lehet a hallgatás lenne a legjobb.
Katie: Néhány helyzetben az a legméltóságteljesebb, ha hagyod a dolgokat, és a cselekedeteid, vagy a mi esetünkben a zenénk beszél helyettünk, ahelyett, hogy hagynánk, hogy az érzelmeink eluralkodjanak felettünk. Mi inkább a zenénket hagyjuk eluralkodni rajtunk az érzelmeink helyett.
Jules: Úgy tervezzük, hogy minden dalhoz külön videót, ez épp Salford utcáin játszódik. Ez az egyik kedvencünk az albumról, és elég jó felütése a lemeznek.
Hit Me Down Sonny
Katie: A Hit Me Down Sonnyt Dél-Spanyolországban vettük fel, és ha a jelentését akarjuk megfejteni, akkor egy kicsit a sorok mögé kell látni. A dal a frusztrációról szól, de pozitívan. Talán egy kicsit utálatos. Nekem ez egy másik nagy kedvencem a lemezről, szeretem a tempóját, egy kicsit lassabb lett, mint képzeltük, de mégsem lassú.
Hang It Up
Jules: Az első kislemez a Sounds From Nowheresville-ről. Ezt a dalt is Dél-Spanyolországban vettük fel, ahol sokat hallgattuk a Beastie Boys Paul’s Boutique albumát, ami egy kicsit elkezdett a hiphop stílus felé vinni minket. Nem vagyunk egy hiphop zenekar, de az a fajta zenei fúzió, ami a hiphopban megjelent az elmúlt évtizedben nagyon tetszik, és inspirál is minket. Olyan albumot szerettünk volna, ahol különböző zenei stílusok jelennek meg ahogy haladunk a trackekkel. Gyakorlatilag folyamatosan utazunk, nem tudjuk magunkkal hordani az egész CD gyűjteményünket, ezért marad az MP3. Ezen a lemezen azt akartuk elérni, hogy ne csak azt mutassuk meg, amilyen zenéket hallgatunk, de azt is, ahogy a zenét hallgatjuk, ami az én esetemben általában egy playlist. Töltögetsz le zenéket, aztán összeraksz egy saját albumot, aminek nem kell, hogy a stílusuk ugyanolyan legyen. A Hang It Up áll a legközelebb a Beastie Boys inspirálta hangzáshoz, amit meg akartunk jeleníteni a lemezen.
Give It Back
Katie: Egy elég vad dal, amit Berlinben kezdtünk és Ibizán fejeztük be elég bizarr módon. Nem voltunk aprólékosak a stúdióban, egy kicsit nyersre akartuk, olyat ami elmehetne egy élő felvételnek is akár. Az egyik kedvenc dalom a koncerteken, élőben nagyon kemény, és lehet rá zúzni.
Guggenheim
Jules: Az ötödik dal a Guggenheim. A dal, vagy maga a refrén nagyjából egy éve született, éppen úton voltunk, amikor Katie közölte, hogy olyanra festené az arcát, mint a Guggenheim. Ez egy olyan csajos dolog. Akkor és ott született meg ez a sor, aztán megírtuk az egészet, és fel is vettük Berlinben elég rosszul, ezért félre is dobtuk ezt a dalt. Aztán mikor a Ibizán fejeztük be a lemezt, újra elővettük. Kicsit olyan Shangri-Las-os a hangzása, ami egy 60-as évekbeli lány popcsapat volt az USA-ban, és ez az egyik közös kedvenc számunk a lemezen.
Katie: Igen, pontosan. Nagyjából fél évvel a dal előtt egy csomót hallgattuk a Shangr-Las I Can Never Go Home Again című számát, és abban van egy ilyen ooh ooh ohh rész, amire gondoltunk mikor megszületett a dal. Van benne egy kis vészjósló érzet, amit Nancy Sinatra csinál egyébként nagyon jól. Szóval ez egy kicsit csöpögős dal, de mégis van egy kis baljóslatú érzete is.
Soul Killing
Katie: Ezt is Spanyolországban raktuk össze, talán ez hasonlít a legjobban az eredeti, még nem masterelt verzióhoz. Arról szól, hogy ne legyél ítélkező, és próbálj becsületes maradni. Amikor magad körül látod, hogy az emberek nem ilyenek, az nagyon bosszantó érzés.
Jules: Néhány dal a lemezről egyfajta válasz arra hogyan éreztük magunkat az akkori helyzetünkben, amikor ezt a második lemezt írtuk. Amikor az első lemezt készítettük, a kiadó természetesen nem folyt még bele a dolgokba, aztán a második albumnál ez is megváltozott.
One By One
Jules: A hetedik szám a lemezen a One By One, amit még Berlinben írtunk. Sok dalt félretettünk abból az időszakból, de ez maradt. Talán a Hands után – ami a standard albumon nem szerepel - a második legjobban táncolható dal. Azért maradt, mert elég sok kellemes estét töltöttünk el azzal, hogy elmentünk klubokba, ahol kipróbáltuk, és működött. Ez a szám is arról szól, hogy egyesével le kell építeni magad körül azokat az embereket, akik idegesítenek.
Day To Day
Katie: Ahogy már Jules is mondta, az egész lemezen végig akartuk vinni ezt az érzést, hogy olyan hatása legyen, mintha az ember egy playlistet hallgatna a kedvenc dalainkkal, vagy azokkal, amik hatással vannak ránk. Ezzel talán kicsit eltértünk a tőlünk megszokott vonaltól, és kicsit más lett a stílus. A 90-es években a TLC volt az egyik kedvenc lánybandám és az ő zenéjük volt a mögöttes inspiráció Ebben a dalban kicsit megjelenik a 90-es évek R&B hangzása, de a végén mégsem lett az egészből egy TLC-dal.
Help
Jules: Ez a második kedvenc dalom a lemezről. Amikor számot írunk, azt nem a szokott módon tesszük, nem ülünk valahol zongora és gitár mellett, hogy Simon & Garfunkel módjára klasszikus módon csináljuk. Általában iPhone-on küldözgetünk mintákat egymásnak hülye hangokról, amik esetleg elindítják a fantáziánkat, vagy valamelyikünknek jön valami szövegötlete, leül a laptop elé és elindul a folyamat. De a Help egy akusztikus gitáron született, és azonnal azt éreztük, hogy fel kell rakni az albumra, mert annyira gyorsan állt össze. A szöveg egyértelműen egy segítségkérés, aminek a koncepciója nagyon erős volt.
In Your Life
Katie: Az utolsó dal a lemzen az In Your life, nagyon szeretem. Berlinben vettük fel, aztán Brooklynban Rosson Crow-val lógtunk, akinek nagyon imádjuk a munkásságát. Mondtuk neki, hogy szeretnénk egy cselló részt még a dalba, amit egyébként már hallott előtte, és mondta hogy ismer egy jó csellóst New Yorkban. Megkerestük a srácot, és nem egy stúdióban vettük fel a csellórészt, hanem ott Brooklynban az utcán. Úgyhogy ha rendesen hallgatjátok, akkor lehet hallani, hogy a háttérben beindul egy autóriasztó, hogy elmegy egy autó, vagy hogy fúj a szél. Nagyon tehetséges zenész. A végén ő mondja, hogy “That felt good” azaz “Ez jólesett” és ezzel lesz vége az albumnak.
A Hands klipje, ami az új nagylemez deluxe kiadásán található:
Ugyanaz a dal élőben:
***
Játék!
Aki szeretne magának egy dedikált példányt a Ting Tings első nagylemezéből, a We Started Nothingból, annak nincs más dolga, mint hogy az Ajánlom-gombra nyomjon itt a poszt alatt, lájkolja a Lángoló Gitárok Facebook-oldalát, illetve küldje el ajatek@langologitarok.hu címre, hogy melyik két fesztiválon lépett fel Magyarországon a zenekar. Csak az vesz részt a játékban, aki a tárgyhoz azt írja be, hogy Lángoló-Ting Tings-Játék. Összesen tíz darab CD-nk van a Sony Music jóvoltából, a játék pedig március 4-ig tart.
