Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Kaláka – Szabó Lőrinc
(Helikon)
A Hangzó Helikon sorozat arról szól, hogy általában kultúrhéroszok találkoznak, zene és költészet ölelkezik magas szinten. Szerencsére, mert gyalázatos is lenne, ha az itt feldolgozott írók, költők rossz kezekbe kerülnének. Bár ifjabb tehetségekre is bíznak a szerkesztők parnasszusra költözött szerzőket (mondanám szent teheneket, ha nem hangozna apacsnyelven), amitől azért gondolom fordul egyet elsőre bennük a világ, de az igazi nincs mese, ha a legnagyobbak kapják kézhez a feladatot, és eleve hátradőlhetünk nyugodtan, ellazultan, a biztos tudatban, itt a legkifinomultabb húrok pendülnek majd.
Mint itt, amikor sorra került Szabó Lőrinc, és ki más is nyúlhatott volna hozzá, mint az egész sorozat hátterében rendszeresen munkálkodó, már rég megnemesült együttes. Eleve addig még áll a világ, amíg Kaláka-lemezekre van kilátás, és majdnem mindegy, hogy gyerek, vagy felnőtt lemezről beszélünk.
És bár lehetetlennek tűnik, az egyik legjobb, legszebben megszólaló albumuk kerekedett ki ezekre a versekre, például azért, mert akármit is mondtam a megnemesülésről, az nem jelent nemespenészt, hanem a végtelenségig friss, laza, de minden ízében érett hangot, túl mindenen, de mindenben nyakig merülve, egyszerűen örülve az életnek.
Ráadásul remek ötlet volt a kötetet Sajdik Ferenc játékos rajzaival illusztrálni.
