Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
OFF! – OFF!
(Vice Records)
Az OFF! akkor öltött formát még 2009-ben, mikor Dimitri Coats Burning Brides-énekes segíteni próbált a Circle Jerksnek összehozni egy új lemezt, ami elég nagy szó, lévén a legendás kaliforniai punkcsapat 1995 óta nem adott ki soralbumot. A baj ott kezdődött, hogy Coats állítólag kijelentette, hogy Greg Hettson Circle Jerks-gitáros új témái szarok, amivel Keith Morris Circle Jerks-énekes is egyetértett, így a producer meg az frontember írt egy csomó, szerintük csudajó dalt, hogy megmutassák hogyan is kell ezt. A vége az lett, hogy a Circle Jerks három tagja kihajította Coatsot, Morris meg ment vele a közös szerzeményeikkel együtt. Ezeket persze nem hagyták veszendőbe menni, így First Four EPs címmel 2010 végén ki is jött az első OFF!-nagylemez, amin Morrishoz és az itt gitárosként funkcionáló Coatshoz csatlakozva Steven Shane McDonald basszusgitáros és Mario Rubalcaba dobos játszott el 16 dalt 17 percben.
Az égvilágon semmi újat nem talált fel az OFF! ezekben a dalokban. Egyperces, nyers hangzású hardcore punk kirohanások, példaértékűen tálalva, gitárszólók, sallangok nélkül, amikben Coats és zenésztársai tökéletesen kiszolgálják a kultikus Black Flag egyik alapítójaként is elhíresült Morris kiabálását. Egy felesleges hang nincs rajta, úgy jó, ahogy van, se elvenni nem lehet belőle, se hozzátenni. Alig raktuk fel, már véget is ér. Kis túlzással egy hosszabb Tool-szám tovább tart, mint a First Four EPs az elejétől a végéig. Az egyébként nagy kritikai sikert arató lemez legnagyobb erénye, hogy úgy hozza vissza a 80-as évek elejei amerikai, egész pontosan kaliforniai hardcore hangzását, hogy egy pillanatig sem lesz avíttas, de modernkedő sem.
A múltba nyúláshoz még hozzátartozik, hogy a logót, borítót meg úgy az egész látványvilágot az a Raymond Pettibon készíti a csapatnak, aki szinte a Black Flaghez kötődő összes dizájnelemért felelt, és egyéni rajzaival itt is erősen rányomta a bélyegét a hangulatra. (Olyannyira, hogy ez még a Red Hot Chili Peppers tagjait is megihlette: amellett, hogy mostanában elég nehéz Anthony Kiedis énekesről olyan koncertképet találni, amin nem OFF!-sapkában feszítene, még a Monarchy of Roses klipjüket is Pettibon inspirálta.)
És hogy miért nem az új, cím nélküli nagylemezről beszélek? Hát mert az égvilágon semmi különbség nincs a most kiadott, meg a két évvel ezelőtti cucc között. Na jó, de van: egy perccel rövidebb lett, és egy árnyalatnyival gyengébbek a dalok, de lehet ezt is csak amiatt érzem, mert a First Four EPs olyan üdítőleg hatott a sok kis energiabombájával, itt meg már nincs meglepetés, csak várakozás, ami után könnyen csalódást érez az ember, még ha nem is nagyot.
De felesleges erről ennyit is írni, igazából elég lett volna csak annyi, hogy az OFF! ismét egy fasza albumot tett le az asztalra, amivel talán már fél órára is felhúzhatják koncertjeik játékidejét. Megunni nem lehet, az biztos.
