Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
High On Fire - De Vermis Mysteriis
(Century Media)
Matt Pike a metálzene egyik élő legendája. Olyan ő a stonernek, mint Lemmy a rock ’n rollnak. Egy elpusztíthatatlan hivatkozási pont, miközben a zenéje az undergroundnál is mélyebben van. A sztóneristennek kikiáltott Sleep, amivel legutóbb Magyarországon járt, csupán néhány lemezzel vette le lábáról a befüvezett rajongóit. Pike viszont, a 2009-ben újjáalakult zenekar mellett, az utóbbi több mint egy évtizedben főprojektnek számító High On Fire kissé lazább, de mindenképpen lendületesebb dolgaival foglalkozik elsősorban.
A gandzsa- és wiskeyszagú, szakadt farmerdzsekis énekes-gitáros a De Vermis Mysteriis dalaiban sem hazudtolja meg magát. Recsegő gitárjával nagyokat reszel, énekre nem nagyon képes hangjával pedig minden keserűségét beleüvölti a mikrofonba. A trió felállás úgy tűnik nagyon megfelel neki, és igaza van, a zenekar együtt lélegzik, pattanásig feszes a hömpölygő lemezen.
Manapság nem divat azzal foglalkozni, hogy egy album mégis hogyan szól, mivel ma már egy lepukkant garázsban is össze lehet hozni egy épkézláb felvételt, pláne olyan stílusban, ahol eleve a Black Sabbath négysávos első lemezeit tartják etalonnak. A De Vermis Mysteriis azonban nem áll meg itt. Kurt Ballou, a producerként is működő Converge-gitáros irányítása mellett olyan förtelmesen mocsaras sound született, ami első hallásra letaglózza az embert. Pike gitárja mellett Jeff Matz basszusgitárja is agyontorzítva szól, Des Kensel dobja pedig éppen annyira öblös és erős, amennyire kell.
A hangzás persze mit sem érne, ha nem lenne a zene, ez az otromba monstrum. A homogén lemez egyben változatos is, mert a lomha doomtól a viszonylag gyors thrash-számig minden van itt, de Pike hangja, és a magasztalt hangzás összetéveszthetetlenné teszi a zenekart. Igazságtalan ebből a társaságból kiemelni egy számot, de a Madness Of An Architect olyan doom, ami egy évtizedben csak egy születik. Szívbemarkoló, felkavaró, dühös és végzetes. Minden benne van, amitől a doomot szeretni lehet. Ami pedig döbbenetes, hogy ezzel egy szinten még van pár dal a lemezen, de felesleges sorolni.
Ha hibát kell keresni (kell?), akkor Pike hangja lehetne az. A zenéhez illik, de a változatosság elkélne. Mondjuk az elég viccesen hangzik, amikor megpróbál énekelni. Kicsit ária, kicsit hőbörgés,de kár ezt felróni kritikaként, mert a High On Fire masszív világába pontosan illeszkedik.
A De Vermis Mysteriis annyira alap egy stoner/doom rajongónak, hogy már régen beszerezte. Ez az írás inkább azoknak szól, akik kíváncsiak arra, hogy mi a fontos a metál undergroundjában, de nem tudják hová forduljanak. Ki gondolta volna, hogy lehet mélyebbre ásni? A High On Fire megtette.
