Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Miközben az Egyesült Államokban a hiphop legnagyobbjai egyre inkább más műfajok felé nyitnak, számtalan újhullámos fiatal tör fel a semmiből és értelmezi át a rapzenét. A fukszos gettórapperektől és az autotuningolt partyrobotoktól elhatárolódva sok, szinte teljesen ismeretlen arc készít jobbnál jobb lemezeket, a műfaj tradicionális elemeit valami újjal és eredetivel vegyítve. Az egyik ilyen figura Danny Brown, aki a maga 31 évével talán már nem nevezhető fiatalnak, de a tavalyi XXX lemeze még csak a második hivatalos kiadványa volt karrierje során. Az viszont akkora siker lett, hogy a Spin a tavalyi év legjobb hiphop alkotásának nevezte, a Pitchforknál pedig bekerült az első húszba a legjobb 2011-es albumok 50-es listáján, megelőzve például Kanye West és Jay-Z közös lemezét. Sokan a színtér egyik legkarakteresebb, egyben legmegosztóbb alakjának tartják, aki szinte a semmiből építette fel kudarcok, drogok és rendőrségi ügyekkel tarkított pályafutását.
A detroiti születésű Daniel Sewell – művésznevén Danny Brown – egy afro-amerikai anya és filippínó apa gyermeke, aki nem volt több 16 évesnél, mikor a kis Danny megszületett. Édesapja DJ-ként dolgozott, édesanyja pedig Dr. Seuss-könyveket olvasott fel neki, aminek köszönhetően már az első szavaitól kezdve rímekben beszélt és már óvodás korában rapper akart lenni. Nehéz sorsú gyerekként már gimnáziumban dolgoznia kellett, de egy idő után kirúgták a Burger Kingből, mert annyira betépett ebédszünetben, hogy elájult. Ezek után feladta a reményt, hogy tisztességes úton keresse a pénzét, amiben nagyban közrejátszott a környék ahol élt. Számtalan drogdíler – köztük a legendás Big Meech, aki most tölti Atlantában 30 éves fegyházbüntetését – próbálta rávenni, hogy folytassa a rapkarrierjét, cserébe segítenek neki egy kis pénzt keresni, csak füvet kell árulnia. Később azonban lebukott vele, és a feltételes szabadlábra helyezése után 2007-ben 8 hónapra lecsukták, mivel ismét kábítószer-fogyasztás és -kereskedés miatt elkapták. Elmondása szerint bűnöző életmódja segített neki témát szolgáltatni a zenéjéhez, de már akkor is tudta, hogy ebből a közegből ki akar szakadni, ő nem az a nagyvárosi gengszter típus.
A drogkarrierje alatt összeszedett pénzét félrerakta és a nagyanyja lakásában írta meg első bemutatkozó hanganyagát, miközben felesége külön költözött tőle ötéves lányával. 2007-ben bevallása szerint annyit tudott csak az internetről, hogy van rajta pornó és Myspace-en próbált nőket felszedni. Azonban a Hot Soup bemutatkozását felkapták a blogok és onnantól kezdve rájött, hogy folytatnia kell, amit elkezdett.
Két évvel később rákapott az Adderall nevű stimuláns szerre, amellyel a hiperaktivitást és narkolepsziát kezelik az orvosok. Kreativitást nyerve a gyógyszertől megírta első hivatalos nagylemezét a The Hybridet. Talált magának végre egy menedzsert és átköltözött egy alig másfél szobás lyukba Detroitban. Ez már felkeltette a G-Unitos – 50 Cent hiphop formációja – Tony Yayo érdeklődését, aki turnézni hívta magával. Azonban a turné egy hatalmas blamának bizonyult és semmi másról nem szólt mint a külsejét ért támadásokról, és a Yayóval készített közös kollaborációjának fikázásával. Letörten visszatérve otthonába úgy érezte, az utolsó esélyt is elvesztette ezzel, hogy legyen belőle valaki, hiszen 2003-ban a Jay-Z-féle Roc-A-Fella Records-os karrier sem jött össze neki.
Danny Brown külseje mára névjegyévé vált, de elmondása szerint azért nem felelt meg 50 Centéknek, mert hiába imádták a zenéjét, egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a megjelenésével. Szűk farmer, bőrdzseki és egy olyan haj, ami Skrillex és Albert Einstein frizurájának a közös szerelemgyereke. Ráadásul két első fogának a fele hiányzik egy gyerekkori biciklis balesetnek köszönhetően, amelyről említést is tesz legutóbbi videoklipjében, a Grown Upban. Hiába a nyomás kollegái felől, hogy valami csináljon a kinézetével, mert a purista rapperek képtelen feldolgozni a cicanacit és tigrismintás pulóvert, ő egyszerűen leszarja őket, mondván, soha nem akart közéjük tartozni, neki semmi keresnivalója a gengszterek és gettórepperek uralta michigani hiphop színtérben.
Az újabb csalódás ellenére elkezdett dolgozni az XXX-en, közben pedig menedzsere megkérdezte tőle, hogy ha tehetné, melyik kiadóhoz szerződne le. Brown meglepő módon a Fool’s Gold kiadót javasolta, amely főleg elektronikus zenével foglalkozott, és a neves producer A-Trak alapította. Szerencsés módon a menedzser egy burrito étterem vécéjében összefutott a kiadó egyik főnökével és egy héttel később már szerződéssel tért vissza Brownhoz.
Az XXX hatalmas kritikai sikert ért el olyan zenei oldalaknál is, amelyek kevésbé foglalkoznak hiphop zenével. A Pitchforknál tavaly 19. helyen végzett 2011 legjobb lemezei között – megelőzve Jay-Z és Kanye West Watch The Throne-ját – és a Spin magazinnál övé lett az év legjobb hiphop alkotása. Ma már az igen felkapott tévés, színész, humorista és rapper Childish Gambinóval turnézik, miközben reklámszerződést kötött az Adidas Originalsszel. Olyan fesztiválokra hívják, mint a mindig a legaktuálisabb zenekarokat felléptető spanyolországi Primavera és nemsokára az ausztrál The Avalanches elektronikus formációval készít közös dalt. Szóval úgy néz ki, Danny Brown végre megtalálta magát, reméljük nem is veszíti újra el.
