Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Miközben az Egyesült Államokban a hiphop legnagyobbjai egyre inkább más műfajok felé nyitnak, számtalan újhullámos fiatal tör fel a semmiből és értelmezi át a rapzenét. A fukszos gettórapperektől és az autotuningolt partyrobotoktól elhatárolódva sok, szinte teljesen ismeretlen arc készít jobbnál jobb lemezeket, a műfaj tradicionális elemeit valami újjal és eredetivel vegyítve. Az egyik ilyen figura Danny Brown, aki a maga 31 évével talán már nem nevezhető fiatalnak, de a tavalyi XXX lemeze még csak a második hivatalos kiadványa volt karrierje során. Az viszont akkora siker lett, hogy a Spin a tavalyi év legjobb hiphop alkotásának nevezte, a Pitchforknál pedig bekerült az első húszba a legjobb 2011-es albumok 50-es listáján, megelőzve például Kanye West és Jay-Z közös lemezét. Sokan a színtér egyik legkarakteresebb, egyben legmegosztóbb alakjának tartják, aki szinte a semmiből építette fel kudarcok, drogok és rendőrségi ügyekkel tarkított pályafutását.