Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Red Fang már adott jó koncertet Magyarországon, úgyhogy simán elvárható, hogy február 5-én, szerda este is jó koncertet adjanak a Dürer Kertben. Merthogy az amerikai stoneres rockzenekar jön megint hozzánk, most a szintén amerikai Shrine és a Lord Dying lesz a vendégük. Ennek örömére itt egy interjú David Sullivan gitárossal, aki nem csak a zenekarral járt már nálunk.
Mik az eddigi visszajelzések a legutóbbi lemezről, hogy szeretik az emberek?
Azt hiszem összességében mindenki jól fogadta. Nagyon sokan várták már, hogy kijöjjön a Whales and Leeches. Ráadásul azóta a turné is jól megy, a koncertek többsége vagy teltházas, vagy nagyon közel volt ahhoz, hogy teltházas legyen. A kritikákkal nem szeretek annyira foglalkozni, illetve inkább azt mondanám, hogy nem szeretek túl sokat olvasni. Azt csináljuk, olyan zenét játszunk, ami nekünk tetszik és amit élvezünk, nem szeretnénk senkinek megfelelni.
Az új lemez kapcsán sem olvastad el miket írnak a szaklapok?
Néhányat elolvastam persze, de őszinte leszek: bekerültünk olyan újságokba, amik tök nagy nevek, és mindig is álmodoztunk róla, hogy majd egyszer írnak rólunk, mint a Spin vagy a Revolver és ezeket persze elolvastam, mert milyen menő már, hogy magamról olvashatok ezekben az újságokban, ráadásul a többségük összességében pozitív volt. Negatív kritikákban leginkább fórumokon, meg Facebook kommentekben szoktam belefutni, na ott aztán el tudják engedni magukat az emberek és jó sok hülyeséget képesek összehordani.
A legtöbben a Murder The Mountains lemezetekkel ismertek meg titeket. Volt emiatt nyomás rajtatok az új lemezzel kapcsolatban?
Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem. Az a lemez mai szemmel nézve is rohadt jó lett, ráadásul a klippek is jól sikerültek hozzá, szóval tényleg sok emberhez eljutottunk, és sokan várták kíváncsian, hogy mi lesz a következő lemez. Aztán az is stresszelt minket egy kicsit, hogy ezt a lemezt teljesen máshogy írtuk, mint az eddigieket. Eddig volt mindig egy kis időnk, hogy otthon legyünk és akkor írtunk zenéket. Most viszont szinte végig jártuk a világot. Ráadásul az esetek többségében a turnébuszunk az egy mikrobusz, abban meg nem működik, hogy fogod magad és előkapod a gitárodat ha éppen eszedbe jut valami. Azt se felejtsük el, hogy a turnézás azzal is jár, hogy az ember szeretné a koncerteken kiadni magából a maximumot és utána már nem biztos, hogy túlteng benne a muzikális kreativitás. Végül adtunk magunknak egy határidőt, hogy ekkorra készen kell lenni, befoglaltuk jó előre a stúdiót, és egy kis időt otthon is maradtunk feltöltődni. Ez a határidő jó ötlet volt, és működött is, ugyanakkor emiatt volt rajtunk nyomás is.
Nekem úgy tűnik, mintha ti megállás nélkül turnéznátok. Mennyire nehéz azt megélni, hogy alig vagytok otthon?
Nagyon sokat megyünk, ezt jól látod, de egyelőre még szerencsésnek érzem magam emiatt. Szeretek utazgatni, világot látni és közben a zenémet minél több helyre elvinni az embereknek, persze azt is jó érezni, hogy elmegyek a világ másik felére és ott szinte ismerősként fogadnak és szeretnek a zenénk miatt. Ugyanakkor persze megvan az egész árnyoldala, mert a barátnőm otthon van, a basszusgitáros a 4 éves gyerekét hagyja otthon, a dobosunknak is otthon van a felesége és tényleg nagyon nehéz otthagyni a családodat és elszakadni tőlük akár hónapokra. Ugyanakkor mindannyian ezt akartuk csinálni, régóta ez volt a vágyunk és életcélunk, és rohadt szerencsések vagyunk, hogy az úton lehetünk és turnézhatunk.
Mondtad, hogy szerencsés vagy, mert utazol a világban, de látsz is belőle valamit?
Mikor hogy alakul. Mindig törekszünk rá, hogy lássunk valamit a városból ahova eljutunk, de sajnos tény, hogy van úgy, hogy ez nem jön össze. Néha viszont úgy alakul, hogy olyan helyeken van szabadnapunk, ahova egyébként egész biztos nem jutnánk el. Így volt az, hogy két napig nyaralhattunk Izlandon, vagy sikerült kicsit jobban szétnézni legutóbb Görögországban, hogy csak néhány helyet említsek. Vagy éppen olvasok, vagy rengeteget alszom utazás közben, mert máshogy szerintem nem lehet kibírni a fél vagy egész napos utakat. Sokat szoktunk szókirakósozni is, mert azt mindannyian nagyon szeretjük. Vagy eszünk, mert legalábbis én szeretek új kajákat kipróbálni, mindig valami helyi dolgot. Izlandon például valami erjesztett cápahúst ettem, ami bűn rossz volt, mintha ammóniát raktam volna a számba, és nagyon szégyeltem magam, mert ki kellett köpnöm. A bálnahús viszont jó volt. De áltlában, csak a helyszín környékén tudunk sétálni, vagy olyan történelmi helyeket tudunk megnézni, amik közel vannak koncert helyszínéhez, így például pont tudom, hogy Budapesten egy csomó mindenről lemaradtak a többiek, amiket nem láttunk, mert én már láttam a nagyját, mikor még a zenekar előtt ott jártam.
Mire emlékszel?
Hogy a hely, ahol felléptünk, az valami régi iskola volt, és hogy baromi sokan voltak. És hogy volt egy nagy udvara, meg a falon nagyon furcsa festmények voltak, tök jól nézett ki.
Ez se rossz, de a zenekar előtti budapesti kalandodra gondoltam, amit említettél.
Ja! A csajom haverjainál voltunk, Csaba és Tibor voltak a vendéglátóink. Nagyun fura kajákat ettünk. Nem emlékszem konkrétan a nevére, de valami zsír volt, meg paprika. Imádtam az épületeket, őrület, hogy egy sima lakóház is milyen rohadt jól tud kinézni. Aztán nagyon örültem, hogy eljutottam oda, ahol az egyik kedvenc zeneszerzőm élt, vagyis Bartók Béla hazájába, és ez nagyon lenyűgözött akkor is. Meg voltunk egy tök szép metróban, ami éppen hogy csak a föld alatt ment. Hirtelen ennyi jut eszembe, nézd el nekem, az egész vagy 15 éve volt.
Elég nagy nevekkel léptetek fel az évek során, mint a Helmet, Megadeth vagy a Mastodon. Ki volt a legköcsögebb?
Gonosz kérdés, de talán közülük a Megadeth. Bár, az is igaz, hogy nagyon hozzánk se szóltak. Azon a turnén nagyon menőnek hittük magunkat, hogy baszki, a Megadeth előtt fogunk fellépni, de rohadt jó, aztán kiderült, hogy ők úgy gondolták, hogy a stadion parkolójának a végében egy szabadtéri színpadon játszunk, szóval nem is találkoztunk magával a zenekarral, ezért nyugodt szívvel nem tudom állítani, hogy köcsögök. De annyit elmondhatok, hogy Dave Mustaine már messziről is kissé kattantnak tűnt. Nem akarok pletykálni, de külön nightliner egyedül neki? Minek? A másik véglet meg a Mastodon, akiket előtte nem ismertem személyesen csak a zenéjüket, de ők meg rohadt jó fejek, nagyvonalúak, barátkozós mindenki. Lenne okuk elszállni, főleg azért mert nagyon nagy nevek lettek az elmúlt években, de imádnivalóak. Ráadásul hatalmas közönségük van, így nekünk is kimondottan jó volt előttük játszani.
Egyre növekedtek, nagyobb helyeken léptek fel, fesztiválokon is egyre jobb időpontokat kaptok. Mivel jár ez nektek belülről a gyakorlatban? Több törölközőt kaptok?
Az biztos, hogy a bulik nem lettek vadabbak, nincs bekészítve drog, meg nők, de ezt egyébként sehol sem láttuk, hogy lenne. Azóta sincs saját gitártechnikusunk vagy ilyesmi. Lett egy hangmérnökünk, mert az fontos, hogy jó legyen. Én pakolom a saját cuccaim és cserélem az öltözőben a gitárom húrjait és jól is van ez így egyelőre. Jó látni, hogy növekszik a közönség és egyre többen járnak a koncertre. Talán több sört kapunk, de annyira ez sem feltűnő.
Kicsit olyan, mintha a stoner rock divatba jönne. Te érzékelsz ebből valamit?
Igen, bár sosem hívtuk magunkat tipikus stoner rock zenekarnak, de tény, hogy elég sok ilyen elem van a zenénkben. Nekem a Black Sabbath jelenti a stoner rockot, de tény, hogy szerencsére növekszik a színtér és egyre több zenekar tud érvényesülni.
Ki lesz, vagy lesz még olyan nagy és meghatározó zenekar, mint mondjuk a Black Sabbath, vagy akár a Metallica, Iron Maiden vagy a Motörhead?
Nem hiszem. Egyszerűen nem tudsz már akkora lenni, mint ezek a nevek. Nem tudom, hogy ezt is az internet ölte-e meg, de senki sem képes már annyi embert megmozgatni. Sokkal több zene jut el az emberekhez a világban, és jobban megoszlik, hogy ki mit hallgat. Ugyanakkor ha belegondolsz a Nirvana is ilyen nagy sodrás volt, pedig senki sem gondolta már akkor sem, hogy bárki tud valami újat felmutatni. Ők mégis hatalmasra nőtték ki magukat.
