Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Bad Religionről már leírtunk mindent, úgyhogy most csak annyit a Nova Rock-os fellépésükről, hogy hozták a szokásost (de azért ott van fentebb pár kép). Szóval alább lehet olvasni a Hatebreedről, a Soundgardenről meg a Black Sabbathról.
Igazán nem mondhatnám, hogy túlzottan rápörögtem a Megadeth utolsó pillanatos kidőlése után last minute-ben leszervezett Hatebreedre. Legutóbb még februárban láttam a zenekart a budapesti Barba Negrában, ott pedig egy tökéletesen egysíkú, unalmas semmitmondó módon keménykedő zenekart szenvedhettem végig. Gondoltam, hogy ha már közel vagyok, azért adok még egy esélyt Jamie Jastáéknak, hogy aztán azon kapjam magam, hogy vigyorogva bólogatok a tökéletesen bunkó középtempós döngölésekre. Az van, hogy a Hatebreed tökéletes fesztiválzenekar: ennyire egyszerű zenével nem áll fenn a veszélye annak, hogy nem jön át a komplex hangzás, hiszen mindennek az a lényege, hogy nagyon hangos legyen. Jasta néha megordibáltatja és ugráltatja a közönséget, ami legjobb pillanatokban már szinte focimeccsi hangulatot idézett elő az NBI. hiányától sajgó szívemnek. Ettől függetlenül persze elképzelhetetlennek tartom, hogy valaha is végighallgassak egy Hatebreed-lemezt, de még csak miattuk is maximum a szomszédba mennék át, viszont ha fesztivált szerveznék, biztosan szeretném, ha ők lépnének fel. (fá)
Bármilyen öröm is újra színpadon látni a Soundgardent, a zenekar karrierje valószínűleg menthetetlenül bicsaklott meg, amikor 1996-ban feloszlottak. Kérdés persze, hogy a mostani újjáalakulást mennyire szánták szenzációnak, mindenesetre biztosan nem lett az. Ha viszont újra élvezettel akartak együtt zenélni, akkor nekik is jó, meg a közönségnek is. A Nova Rockon hatalmas generációs szakaék mutatkozott a Kék Színpadon, a Black Sabbath felvezetéseként játszó Avanged Sevenfold és a Soundgarden között. Egyrészt előbbin lényegesen nagyobb tömeg volt, másrészt utóbbin a minimum életkor 25 volt, de inkább 30, és olyannyira kevesen voltak, hogy az első sorokban is lazán lehetett állni. Nincs ezzel baj, hiszen a Soundgarden nem a huszonéveseknek tud sokat mondani. Zeneileg persze ők jobban illettek volna a Black Sabbath elé, hiszen most is úgy játszottak, mint egy stoner zenekar. Azért persze mi mérgelődtünk egy sort, hogy a Sabbath kezdése miatt a koncert kétharmada után ott kellett hagynunk a színpadot, de még így is nagy élmény volt látni őket, főképpen a még mindig zseniális Jesus Christ Pose érte meg. A zenekar egyébként egyáltalán nem rozsdás, feszesen szóltak (Matt Chamberlain kiválóan helyettesítette Matt Cameront), Chris Cornell hangja sem bicsaklott meg. Önálló koncert kéne a közelben. (dj)
Nagyon szeretem a Black Sabbath-ot. Ezt azért lényeges elmondani, mert nálam jobban talán senki sem tartott attól, hogy nem lesz olyan élmény őket látni, mintha mondjuk negyven évvel ezelőtt láttam volna a koncertjüket. Attól is tartottam, hogy kicsit hakni lesz vagy hogy rosszul fog szólni, vagy hogy enervált lesz a zenekar. Ezek közül egyik sem volt igaz. Ez egy fasza metálkoncert volt, zseniálisan eredeti zenészektől, akik nem mellesleg akkora legendák, hogy valóságos áhítattal nézte őket a közönség. Olyat is ritkán tapasztalok, hogy a színpadhoz közel állva nem mászkálnak ki és be az emberek. Úgy tűnik senki nem akart lemaradni semmiről. A színpadkép nem volt eltúlozva, a hatalmas vetítővel senki nem maradt le semmiről, de az igazi élmény az volt, hogy a Black Sabbath valódi zenekarként játszott. Sokat mosolyogtak össze, kommunikáltak egymással a számok közben, és láthatóan élvezték azt, ami történik velük. A közönség pedig nagyon vevő volt erre a közvetlen, mindenféle sztárallűröktől mentes előadásmódra. Ozzy Osbourne még mindig dilis, Tony Iommi még mindig elegánsan gitározik, Geezer Butler még mindig olyan basszushangzással játszik, ami utánozhatatlan, és a turnén velük játszó, és a zenekarba kora ellenére kitűnően illő Tony Clufetosnak is megbocsátható az amúgy kissé felesleges dobszóló, hiszen egyébként nagyon jól zenélt. Itt a setlist, ami rövidebb volt, mint máshol, de még így is perfekt volt. Valójában elővehettek volna bármilyen dalt, az ugyanúgy működött volna. Ha ez lesz az utolsó Black Sabbath-turné, azt sajnálni fogom, de ezzel a koncerttel olyan maradandó élményt nyújtottak, ami pótolhatatlan és talán megismételhetetlen. (dj)
