Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Grand Mexican Warlock a hónap elején mutatta be a márciusban megjelent, Fonogram-díjra jelölt és Gumizsiráf-díjat is besöprő nagylemezük, a Hell Sweet Hell második videóját. A Birds In Cage című dalhoz készült klipet követően most egy koncertvideót is feldobtak a videómegosztóra, melyet a Crack The Stone című dalhoz forgattak. A képi anyagot a progrock zenekar nyári-őszi koncertjein Somlai Tamás és Tóth Bálint rögzítette, utóbbi munkáját dicséri a vágás is. Az idén 5 éves zenekar december 18-án, egy nagyszabású koncerttel, a Dürer Kertben ünnepli szülinapját. Alább az említett koncertklip és egy interjú Szabó László fő dalszerző-gitárossal.
Kezdjük kicsit régről. Te korábban aktívan doboltál, majd a Grand Mexican Warlockban gitárra váltottál, amellett, hogy néha most is dobolsz. Kevés kihívást találtál a dobolásban?
Lehetséges. Időnként jó új terepre tévedni, ha a korábbit túlságosan megszoktam. Mindenesetre, amióta gitározom, jobban tudom, mire mit kell dobolni és nem játszom annyi hülyeséget.
Mi az, amit az egyikben szeretsz, a másikban nem?
A dobolásban azt utálom a legjobban, hogy ha eltörik egy kurva cintányér, akkor vehetsz százezerért egy másikat, ha a gitároddal történik ugyanez, simán megragasztják és jobb mint újkorában. Ha viszont nagyon felgyülemlett benned az indulat és legszívesebben leütnél valakit, akkor a legjobb, amit tehetsz, hogy beülsz a dob mögé levezetni a feszültséget, ezért nem kell szétverni senkinek az arcát. Másik szempont, hogy a gitárt bármikor elővehetem az ágy mellől, ha viszont dobolni akarok, el kell mennem a Vágóhídra. Ez egy nagyon utálatos dolog, ezért nem is dobolok soha, csak ha próbálunk a Jazzékiellel. Az meg évente három alkalom.
Az idén megjelent Hell Sweet Hell albumot bő fél év távlatából hogyan ítéled meg?
Márciusban hallottam utoljára egyben az egészet, de ahogy emlékszem, jól sikerült. Léptünk egy szintet, a dalok megkapták azt a köntöst, ami jár nekik, talán nincs is olyan rész, amit nem szeretek. A Delta és a Hell Sweet Hell a két kedvenc, de arra is büszke vagyok, hogy egyszer az életben sikerült írni egy igazi MR2 slágert, ami a Fisherman's Tale. Még akkor is, ha az MR2 nem is játszotta le soha.
Van még tervetek a lemezhez kapcsolódóan? Klip, valami egyéb?
Elképzelhető, hogy lesz még egy klip, de inkább a jövőbe tekintünk. Az a helyzet, hogy ezt a lemezt is többet buzeráltuk a jólesőnél, szóval részemről akkor jöhet szóba új klip, ha valamelyik rendezőt nagyon megihleti az egyik dal, és nekünk szinte nem is kell foglalkozni az üggyel. Inkább új számokat kellene írnunk.
Van egy nagyobb zenész kör, akik szorosan kapcsolódnak egymáshoz, egymással zenélnek más-más zenekarban (Grand Mexican Warlock, Napokon stb). Mi tartja össze ezeket a zenészeket?
Ez egy régóta formálódó kör, néha számomra is követhetetlen, hogy éppen ki kivel van. Az egész alapja a barátság, és hogy annyi minden közös: próbatermek, életvonal, a bebaszások és persze az idők folyamán kialakult közös ízlés, az együtt fejlődés.
Meg lehet szerinted határozni, hogy melyikük melyik énjét valósítja meg egyikben vagy másikban?
Végig lehetne menni egyesével, de az elég hosszú lenne. Van, akinél egyszerűbb, például Áron a Jazzékielben valósítja meg önmagát, a Grand Mexican Warlockban pedig "csak" billentyűzik, de ez ugyanúgy jó neki, hiszen itt nem az ő vállát nyomja a felelősség, ráadásul jó emberekkel van körülvéve. Nekem ugyanez fordítva. De vannak, akiknél ez bonyolultabb, ott van például Ratkóczi Huba, aki jóval több mindent csinál, mindig képes újat mutatni, ráadásul egyik formációja sem cink, teljes mértékben önazonos a csávó. Undos a másik ilyen csodabogár. Általában egy énekesnél zavarni szokott, ha több zenekarban nyomja, de neki annyi arca van, sokszor tényleg olyan hallgatni, mintha több lélek szorult volna belé egyszerre. De van még pár ilyen arc a közelemben, szerencsére.
Egy magatokfajta, igazi underground zenekarnak mi jelenti a sikerélményt?
Hogy tudunk koncertezni és többeknek tetszik, mint akiknek nem. Lemezeket tudunk megjelentetni saját büdzséből, nem függünk senkitől, van mondanivalónk, vannak jóakaróink és egyre érettebb a zenekar, nem pedig egyre savanykásabb. Amúgy a történés maga a siker.
Mennyire tudnátok elképzelni, hogy a zenekar mondjuk egy olyan dalversenyben szerepeljen, mint A Dal?
Most azt mondom, hogy semennyire, de feleségből lesz a legjobb kurva alapon bármi lehetséges. De tényleg.
