Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Szűk két hete már írtuk, hogy jön az új Amber Smith-lemez és emiatt aztán április 6-án érdemes lesz nézni a Lángolót. Nos, itt van az április 6, húsvét hétfő, és itt a teljesen új, tízszámos Amber Smith-lemez. Végig is lehet hallgatni az elejétől a végéig, először itt a Lángolón. Mivel a Modern címet kapott albumról ebben a posztban már írtunk általánosságban, nem is húzzuk az időt. Alább az album, illetve egy dalról dalra kommentár Poniklo Imre frontembertől. A lemezbemutató koncert április 11-én lesz a GMK-ban.
1. The Day After - sokszor érzem egy lemeznél, melyik a tökéletes nyitószám, és melyik illik az album végére. Ez a dal összeköti az előző lemezt a mostanival, egyben jelzi is, hogy most egy sokkal pozitívabb életszakaszban vagyok - mindig van "másnap", amikor már sokkal kevésbé sötéten látjuk a dolgokat
2. Barking Dog - ezt Mike Zwecker (ex-Kispál, The Poster Boy) dalszövegére írtam. Régóta ösztönzöm, hogy írnék neki egy nyers, gitáros punkos szólólemezt, és ezt is oda szántam, de annyira megtetszett, hogy megtartottam, sőt, ez lesz a következő klipes dal.
3.Hold On To Your Love - az első klipes, rádiós dal, talán a legslágeresebb amber smith-szám. Én amúgy az első öt Roxy Music-lemezt szeretem, de ez inkább az utolsó három hangulatát idézi meg. Félig komolyan azt gondoltam, írok egy késői Roxy Music-számot, de kicsit tökösebben, úgyhogy a 80-as évek szaxofon-szóló ugrott.
4. Let Go - úgy álltam neki, hogy ez a dal az érzékiségről fog szólni, de aztán a halálról, elmúlásról szóló szöveg lett belőle. Mike szerint ez olyasmi szöveg, amit Woody Allen mondana. És ez nekem elég.
5. Flame To The Fire - ezt a dalt nagy részben Toof írta, és a legelső verzióban egy gitáros dalkezdemény volt, aztán áthangszereltem, "amber smith-esítettem", hogy passzoljon a lemezre.
6. Memories of TV - az első instrumentális dal a lemezen. Nem is tagadhatnám, hogy hajaz a Low/Heroes-korabeli Bowie-ra, bár mondtak már rá Vangelist is - és kicsit tényleg Blade Runneres hangulata van. Az utóbbi pár évben visszanéztem/visszakerestem a 70/80-as évek, gyerekkorom szocialista animációs rajzfilmjeit és nagy részük mai szemmel hihetetlen nyomasztóak. Ilyesmi hangulatra emlékszem a gyerekkorom tévéműsoraiból.
7. Same Old Tune - az egyik első dal volt ami megszületett és az egyik nagy kedvencem is. Sőt, egészen korai állapotában írtam hozzá magyar szöveget is, aminek Berlin volt a címe, és Hámori Gabival azon gondolkodtunk, vele vennénk fel.
8. Batman Vs Joker - megérkeztek a lángoló gitárok. Relatíve sokat kísérleteztünk ennek a dalnak a hangszerelésével, eleinte sokkal groove-osabb alapban gondolkodtam, de aztán lecsupaszítottuk, és sokkal jobban építkezik így a dal, nagyobbat is üt ott, ahol kell. Az outro egy jammelésből jött, és már-már Black Sabbath-os, ami amber smith-lemezen nem igazán volt még. A cím pusztán metaforikus: hiába küzdünk és próbálunk közös nevezőt találni, egyes kapcsolatok eleve bukásra vannak ítélve, a kémia nem működik. Mint Batman és Joker esetében is.
9. The Return - a másik instrumentális dal. A címet egy 80-as évekbeli szovjet animációs filmből kölcsönöztem, Egészen bizarr és szürreális rajzfilm.
10. Into the Blue - A legspontánabb dal a lemezen: kétszer próbáltuk el és már vettük is fel. A Day Afterrel remekül keretbe zárja a lemezt.
